1989.10.30

Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

1989. október 30.

Az Kisgazdapárt Intézőbizottságának ülése volt ezen a napon. A főtitkár felemlegette a pártegység hiányát, konkrétumok nélkül bomlasztásról beszélt és javasolta öt személynek a pártból való kizárását, és egynek párttisztségéből való felfüggesztését. Ezek a következők voltak: Faludi Sándor, Lányi Zsolt, Pálos György, Ravasz Károly, Simó Zoltán. Felfüggesztették választott párttisztségéből Hardi Péter főtitkárhelyettest.
Prepeliczay István közölte azt is, hogy én részesüljek figyelmeztetésben, de úgy, hogy ez maradjon teljesen bizalmas és még a sajtót sem szabad erről tájékoztatni. Esetemben még a figyelmeztetést sem szavazta meg a többség.

Az Intézőbizottságban vita alakult ki. Én szenvedélyesen tiltakoztam a kizárások ellen. Elmondottam, hogy most a választások előtt ez tovább bontja az egységet. Ez az igazi bomlasztás – mondottam. Hangsúlyoztam, hogy a kizártak még csak meghallgatva sem lettek. Különben is erre csupán – mondottam - a fegyelmi bizottság javaslata alapján van lehetőség. Különösen megrökönyödtem azon, hogy kizárást javasoltak a nagyválasztmány által megválasztott Fegyelmi Bizottság elnökével kapcsolatban is, akinek vezetésével a szabályszerű fegyelmi eljárást le kellett volna folytatni. Voltak, akik szavaimra bólogattak, sőt néhányan egyetértésüknek is kifejezést adtak, de a mameluk többség a kizárásokat mégis megszavazta.
Meggyőződésem, hogy a kizárások külső erő hatására történtek, amelyeknek egyetlen célja pártnak választások előtti való gyengítése volt. Itt felmerül a cui prodest kérdése. Az acsarkodó párttól elfordulók szavazatait bizonyára nem az MSZMP kapta volna. Az ellenzéki pártok közül akkor a Kisgazdapárt volt az egyik legerősebb. Nem állt érdekében - különösen a hasonló ideológiájú MDF-nek - hogy ez a politikai erő nagy súllyal kerüljön a parlamentbe. Az MDF reménykedett a majdani választási győzelemben, de a Kisgazdapártot, mint koalíciós pártot nem mellőzhette. Ám erős, egységes koalíciós pártot kerestek vagy megelégedtek volna olyannal, amely a párton belüli acsarkodásokkal van elfoglalva? Azt hiszem költői a kérdés…

Mélységesen letört ez az esemény. Éreztem, hogy ez igen nagy csapás a pártra.
Este fogtam a telefont és felhívtam Tivadar bácsit. Emlékeztettem a pár nappal korábbi megállapodásra, mire ő némileg zavarban volt, ami nála igen ritkán fordult elő és elmondta, hogy az adott körülmények között nem lehetett mást csinálni. Igaz - hangsúlyozta -, volt akit nem kellett volna kizárni. Itt meggyőződésem szerint Pálos Györgyre gondolt, de - mondta igen hangsúlyosan – „amikor elmentek még az ajtóból is utánuk szóltam, hogy téged ne zárjanak ki!” Persze ezzel is nyilvánvalóvá tette, hogy a pártban ő az igazi döntő és meghatározó tényező – a háttérből -. Vajon miért fektetett Tivadar bácsi olyan nagy súlyt arra, hogy engem ne zárjanak ki. A magyarázat egyszerű. Antall Józseffel nagyon korrekt, jó viszonyom volt. Ő akkor már az MDF választási győzelmében gondolkodott és abszolút többség hiányában koalíciós együttműködésre a kisgazdapárttal és a keresztény demokratákkal. A kisgazdák körében pedig reám feltétlenül számított. Tivadar bácsi viszont elég jó politikus volt ahhoz, hogy jól követve az események fejlődését megszívlelendőnek tartsa Antall József kívánságát. Ezért búcsúzott Prepeliczayéktól az ajtóban úgy, hogy engem nem szabad kizárni a pártból.