Rendszerváltás és az MTI

	Választások Magyarországon - 1990 tavaszán
A kétfordulós választással befejeződik az a - hosszú, eseménydús, váratlan fordulatokkal tűzdelt - folyamat, AMELY 1988 MÁJUSÁVAL vette kezdetét. Megdöbbentő belegondolni, hogy (mindössze?) huszonkét hónapja annak, amikor nemcsak Kádár János távozott az egypárti szisztéma éléről, de vele együtt több társa is, akiknek tevékenysége évtizedeken át meghatározta a hazai közéletet. Az új vezetők heteken belül szembetalálták magukat azzal a ténnyel, hogy jelentős erők kérnek részt a Kádár János utáni korszak kialakításából. Az addig alig látható szerveződések egyre-másra kezdtek politikai- és mindinkább pártszerű - alakzatokat ölteni, s erőpróba erőpróbát követett. Tüntetések, sztrájkok, végső határokat tapogató próbálkozások követték egymást 1988 nyarától 1989 későtavaszáig. Mind világosabbá vált az a tény, hogy egypárti keretek között nem maradhat tartósan az ország - és egyértelműen igényelte valamennyi konstruktív erő a mielőbbi megmérettetést. Tudni szerette volna valamennyi nagyobb párt, hogy mekkora támogatottsága van a kormányzó pártnak (amely egyszersmind az elmúlt negyven év megjelenítője is), s mekkora az újjászerveződő ellenzéknek. alc. Tárgyalásos forradalom Hosszadalmas alkudozások, kölcsönös biztosítékkeresések, gyanakvások, garanciák kicsikarásának sorozata jellemezte az 1989 kora tavaszától augusztus végéig tartó, "tárgyalásos forradalmat". Jól látható, hogy e szakaszban a törésvonal az - egyre nagyobb zavarban lévő - MSZMP és a - tarka, de az alapvető kérdésekben mégis egységes - ELLENZÉKI SZERVEZETEK KÖZÖTT húzódott. E hosszadalmas visszatekintésre azért van szükség, hogy VALÓBAN MEGÉRTSÜK a most zajló választások értelmét és történelmi helyét. Az eddig elmondottak megvilágítják azt, hogy a tavalyi alkudozásokon olyan választási rendszer született, amelynek EGYIDEJŰLEG SOKFÉLE CÉLNAK KELLETT MEGFELELNIE. Egyrészt alkalmassá kellett tenni arra, hogy le lehessen szavazni a kormányzás előnyét élvező uralkodó pártot. Másrészt a sokféle új párt közül kiderülhessen az, hogy melyikük, milyen szinten parlament- és kormányképes. Harmadrészt pedig SZEMÉLYEKBEN is meg kellett jeleníteni a rendszerváltást, hiszen a közember leginkább ebból tudja megítélni a változások ténylegességét. (folyt.) 1990. március 27., kedd 12:58
Vissza »

	Választások 2.
E bonyolult helyzet folyamányaként valóban igen bonyolult választási rendszer született. A külföldi tudósítók nem győzték ezt hangsúlyozni, s a hazai tömegkommunkáció is előszeretettel idézte e vélekedéseket. Pedig a választópolgár szemszögéből nézve nem volt ez olyan rettentően érthetetlen. Egyrészt világossá vált, hogy személyre IS és pártra IS kell szavaznia. Másrészt az is, hogy e sokszereplős játszma NEM FEJEZŐDHETETT BE EGYETLEN FORDULÓVAL. És itt álljunk meg egy pillanatra. Úgy tűnik, hogy ez az a pont, ahol nagyon sokan hibát követtek el. Sem az apparátus, sem a pártok, sem pedig a tömegkommunikáció nem gondolta végig azt, hogy ENNEK A VÁLASZTÁSI RENDSZERNEK (VALAMINT A SOK-SOK PÁRTNAK) LOGIKUS KÖVETKEZMÉNYE AZ, HOGY A VÁLASZTÁS KÉTFORDULÓS LESZ. alc. Az első forduló: csak a szűrés Már a jelöltállítások során egyértelműen látni lehetett: teljesen kizárt annak a lehetősége, hogy egyetlen fordulóban meg lehessen választani az egyéni jelölteket. Egyértelmű volt, hogy március 25-én az egyéni jelöltek esetében CSAK A SZŰRÉST LEHET elvégezni. A listás szavazásról világos volt, hogy eldönti a PÁRTOK ERŐSORRENDJÉT (legfeljebb az nem volt világos, hogy ennek megszámolására ez az apparátus alkalmatlan...) Az egyéniek esetében pedig eldönthetjük azt, hogy KIK KÖZÜL AKARUNK VÁLASZTANI? Némi zavarodottsággal reagáltak e következményekre sokan - főleg azok, akik azt hirdették, hogy március 25. "az igazság napja" lesz, akik - megalapozatlanul - azt hitték, hogy egyetlen napon minden megfordítható. Ideje lenne azt hangsúlyozni, hogy ez a választási rendszer ELEVE KÉTFORDULÓS JELLEGŰ - és egyáltalán nem kudarc, hogy még egyszer el kell mennünk szavazni. Azt is ki kell mondani, hogy ez a bonyolult rendszer megfelel egy olyan - szintén bonyolult - belpolitkai állapotnak, ahol VILÁGOS MÁR, HOGY MIT NEM AKAR AZ ORSZÁG, DE MÉG NEM EGYÉRTELMŰ, HOGY A RÉGI HELYETT MI IS LEGYEN. Végül is ez történt vasárnap: sok millió ember élt azzal a lehetőséggel, hogy NEMET MONDJON a baloldal összes változatára, leszavazzon minden olyan politikai erőt, amely odaköthető az elmúlt negyven évhez. (Ne firtassuk most azt, hogy azok a szocialisták valóban a múlt felelősei-e, akik vereséget szenvedtek. De azt talán elmondhatjuk, hogy becsülettel járultak hozzá annak a rendszernek a lejáratásához, amelyről a nép vasárnap az ítéletét kimondta.) (folyt.) 1990. március 27., kedd 12:59
Vissza »

	Választások 3.
alc. A kialkudott forradalom vége S ezért mondhatjuk azt, hogy e tavaszi választások lezárják a hosszú két év eseményeit. Véget ért a "kialkudott forradalom" (ahogyan Tőkés Rudolf amerikai politológus jellemezte ezt az időszakot), visszavonhatatlanul megtudhatta mindenki, hogy milyen mértékben voltak elégedetlenek az emberek azzal a rendszerrel, amely legalább egy évtizeddel túlélte önmagát. De mi lesz majd ezután? Választ adhat-e ez a tavaszi választás a jövőnket firtató kérdésekre? Igen is, meg nem is. Annyiban igen, hogy a rendszerváltás legitimmé vált: vagyis zöld utat kaptak azok a politikai erők, akik mindenképpen mást akarnak és másféle rendszerkeretek között képzelik hazánk jövőjét. Annyiban azonban nincs válasz (talán még nem is lehet), hogy nem világos a jövőbeni szereplők súlya, kormányzati ereje, társadalmi háttere és szövetségeseik köre. Egyelőre két győztes van: az MDF és az SZDSZ. Mind a kettő markánsan megformált fejlődési alternatíva, akiket e fura választási eredmény most egymás ellen fordít. A múlt tagadása sokáig összekötötte őket, de most az a látszat, mintha feltétlenül el kellene döntenünk, hogy melyiket szeressük? A második fordulóban szinte minden körzetben kettejük versenye várható, s így valószínűleg még inkább kiéleződnek ellentéteik. Pedig az ország jövője szempontjából az lenne a legfontosabb, ha e két párt megértené március 25-e üzenetét: AZ ORSZÁG RÁJUK SZAVAZOTT, MINDKETTŐJÜKRE. 1990. március 26-án, egy nappal a választások után. (MTI-Press) ág/ Kéri László 1990. március 27., kedd 13:00
Vissza »