Rendszerváltás és az MTI

	A politikai pártokról szóló törvényjavaslat
München, 1989. április 19. (SZER, Magyar híradó) - A ma reggeli lapok közölték a politikai pártokról szóló törvényjavaslatot. Azokat, akiket ma napközben sikerült megtalálnom a független szervezetek képviselői, illetve a független szakértők közül - nem sokat, hiszen ma tartják a kerekasztal-tárgyalásokat - azok mind megerősítették, hogy a törvény előkészítéséhez nem kérték ki a véleményüket. Ugyanezt hallom Orbán Viktortól, a Fidesz képviselőjétől és jogásztól, akinek a véleményét kérném most a budapesti telefonvonalon a ma megjelent törvényjavaslatról a politikai pártokról. Tehát megerősíti-e Orbán Viktor ezt, hogy úgy készítették elő a mindenkit érintő törvénytervezetet, hogy nem kérdezték meg őket? - Úgy van. Ezt én határozottan meg tudom erősíteni. Az egészen bizonyos, hogy a Fideszt nem keresték meg. Ez azonban nem szokatlan, mert minket nem is igen szoktak. De nincs tudomásom, hogy másokat megkerestek volna erről. Már pedig a kerekasztal, az ellenzéki kerekasztal megalakulása óta divat most már az ellenzéki szervezetek között, hogy igyekeznek tájékoztatni egymást a korábbiaknál sokkal rendszeresebben. Tehát tudnék róla, hogyha ilyenfajta megkeresés más szervezeteket elért volna. Nem történt ilyen előkészítés. - Orbán Viktor, jogász szemmel, első olvasásra mi a benyomás, mi a döntő és első benyomás erről a törvényjavaslatról? - Egyelőre csak első benyomásokat tudok mondani. Itt van a kezemben a Magyar Nemzetnek a mai száma. Amikor először elolvastam a szöveget, akkor először nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Először azt mondtam, ez egy vicc. Az után pedig azt gondoltam, hogy ez szándékos provokáció. Szóval ez egy gyalázatos törvényjavaslat. Ez a legkevesebb, amit el tudok erről mondani. - Akkor halljuk a részleteket. - Igen. Nézzük sorban. A törvényjavaslat önmagában a szöveg már nagyon rossz és egészen felháborított, de ami a Magyar Nemzet ötödik oldalának a jobb felső sarkában áll és azt a címet viseli, hogy Felhívás a Magyarországon működő társadalmi szervezetekhez, az vérlázító. Itt arról van szó, hogy rövid néhány mondatban arra kérik a független szervezeteket és mindenfajta társadalmi szervezetet, hogy - és ez nem félreértés a dátum - április 29-ig juttassák el az alkotmány-előkészítő kodifikációs titkárság címére a javaslataikat és hozzászólásaikat. Április 29-ig, és ma április 19-ét írunk. Ez az, amit Magyarországon ma úgy hívnak, hogy társadalmi vita, vagy népakarat. Nekünk 10 napunk, van arra, hogy elkészítsük ennek a törvénytervezetnek a bírálatát és eljuttassuk. És akkor még mindig nem tudjuk, hogy ennek milyen sorsa lenne, ha ezt megtennénk. Ha végignézzük az egész törvényjavaslatot, akkor a következőket tudom mondani. Rögtön először - ez egy szervezeti álláspontja is a Fidesznek - párttörvényre semmifajta szükség nincsen. Önmagában. Önmagában az az ötlet, hogy párttörvényt kell csinálni, a mi véleményünk szerint nem tartható. Ez nemcsak a mi véleményünk, ezt a legjobb magyar alkotmányjogászok is osztják. Az egyetlen lehetőség, vagy egyetlen vitakérdés, ami szabályozásra vár a következendőben, vagy a mostani pártoknak a működését illetően, az a gazdasági kérdések lehetnek. De ehhez nem kell párttörvényt csinálnunk. Azt gondolom, hogy mindenfajta más kérdés, amellyel foglalkozik ez a törvény, úgy, mint alapítás, nyilvántartás, működés, megszűnés, felügyelet és ellenőrzés, ezeknek nem egy párttörvényben van a helyük, hanem különböző más törvényekben kellene, hogy legyen. Így elsősorban az egyesülési törvényben kellett volna szabályozni. De a törvényjavaslat első fejezetének a címe: a Politikai párt alapítása, nyilvántartásba vétele és működése. A következő nagyon jól átlátható cselről van szó. Azt mondja ugyanis a törvényszöveg, vagy javaslatszöveg, hogy az alkotmánybíróság fogja bejegyezni a politikai pártokat. Az alkotmánybíróság azonban nemcsak technikai szempontokat fog a bejegyzéskor elbírálni, hanem tartalmi kérdéseket is megvizsgál. A tartalmi kérdések pedig úgy fogalmazhatók meg a törvény alapján, hogy az alkotmánybíróság megvizsgálja, hogy az adott politikai párt programja az alkotmánynak és az alkotmányosságnak megfelel-e. Tehát gyakorlatilag itt egy tartalmi analízisről is szó van, nem pedig csak technikai feltételek meglétének a regisztrálásáról. Ez elfogadhatatlan. Teljességgel elfogadhatatlan. Arról az apróságról nem is beszélek, hogy az alkotmánybíróság jelenleg Magyarországon nem létezik. Nincs ilyen szervezet. De az alkotmánybíróságnak a nagyon felgyorsult ütemű felállítási kísérletét úgy értelmezzük, hogy a kommunista párt megpróbálja átmenteni az eddig teljesen illegitim hatalmi pozícióit most már legitim szervezetekbe. Most nyilvánvaló, hogy az alkotmánybírák kijelölésekor, mint minden normális országban, az alkotmánybírák életfogytiglan kapnak lehetőséget az alkotmánybíróságban való működésre, vagyis halálukig lesznek az alkotmánybíróság tagjai, fő szabályként. Ha most az alkotmánybírákat a mostani politikai rendszerek keretein belül választják meg, akkor itt arról van szó, hogy kommunista alkotmánybírákkal lesz tele az alkotmánybíróság. És bár elvileg független lesz, valójában azonban sohasem lesz az, és nem lesz módunk arra, hogy oda valóban liberális szellemű alkotmánybírákat ültessünk. - Mi lenne tehát akkor a független szervezeteknek a teendője, szemben ezzel a törvényjavaslattal, Orbán Viktor? - Én azt gondolom, hogy nekünk most minden erőnket arra kell koncentrálni, hogy megakadályozzuk a kommunista pártnak azt a nagyon átlátszó szándékát, hogy most ezzel a parlamenttel, amely abszolút illegitim, elfogadtasson sarkalatos törvényeket. Tehát most nekünk minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy fontos törvényeket ez az Országgyűlés ne hozzon meg. +++ 1989. április 19., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »