|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Választások előtt - kecskeméti jelentés
"Kecskeméten
ma eleven volt a hangulat, még a helyi KGST-piacon is nyüzsgött az
élet - ahogy kecskeméti tudósítónktól, Doboznyi Gézától hallhatjuk:
- Harangszó ébresztette a város lakóit, és a kora reggeli
óráktól igazi fesztiválhangulatban ünnepelhetjük az első szabad
választás napját. Ebben jelentős szerepe van a szerencsés
időzítésnek: március 15-ike óta zajlanak a Kecskeméti Tavaszi Napok
rendezvényei, melynek látogatói, bel- és külföldiek egyaránt, napok
óta nemzetközi jellegűvé alakították a városközpontot.
A választók két választókerületben 72 szavazókörben jelölhették
meg választottjaikat. Az egyes számú kerületben 8 egyéni jelöltre,
38 szavazókörben választhatnak, míg a kettes számú kerület 6
jelöltjére 34 egyéni szavazókör választói adhatják le voksaikat.
Bács-Kiskun megyében összesen 12 párt állított listát, melyből
18 országgyűlési képviselő kerülhet ki győztesen. A városi
választóbizottságtól kapott tájékoztatás szerint elvileg 20 órától
lesz lehetőség a választás részeredményei megismerésére - de
várakozásaik szerint inkább 22 órát tartják reálisnak.
"
|
|
|
|
|
|
|
Pozsgay interjú a Magyar Hírlapban
|
München, 1989. január 5. (SZER, Világhíradó) - Megújuló kormányzási stílus, alulról építkező társadalom - ezt a címet viseli a terjedelmes interjú, amelyet a napokban adott Pozsgay Imre államminiszter a Magyar Hírlapnak. Pozsgay mondanivalójának legérdekesebb része az MSZMP szerepének megítélésére vonatkozik. Ehhez fűzi véleményét Vadász János. - Amióta a politikai reformok kényszerűen napirendre kerültek, kezdettől fogva az a kulcskérdés, hogy a nagybetűkkel írt PÁRT, miután vezetői képességébe vetett önbizalmát és társadalmi hitelét elvesztette, képes-e erről az önkényesen kisajátított és intézményesített szerepről lemondani. Mert amíg ez nem történik meg, a társadalmi öntevékenység, a politikai reformok folyamata merev gátba ütközik, és minél nagyobb árrá dagad, annál komolyabb feszültség halmozódik föl a gát körül. A tavalyi májusi változás, azaz Kádár megbuktatása óta időszerű, hogy az új összetételű hatalmi csoport választ adjon erre a kérdésre. Eddig csak olyan válaszokat tudott adni, amelyek arról tanúskodnak, hogy a felelősséget már szélesen megosztaná a társadalom új mozgalmaival - tekintettel az általa előidézett válságra -, de magát a hatalmat, vagy annak döntő részét meg kívánja tartani. Decemberben Miskolcon ezt Grósz Károly úgy fogalmazta meg, hogy - a hatalom gyakorlását hajlandók vagyunk megosztani másokkal, de a hatalmat nem fogjuk megosztani. Ez a tézis önellentmondás, de éppen ezzel jellemzi a hatalom kétértelmű magatartását. Most a Magyar Hírlap főszerkesztője Pozsgay Imrének is lényegében ezt a kérdést tette fel, hivatkozva az említett furcsa tézisre, de tapintatosan elkerülve, hogy az Grósztól származik. Nos, Pozsgay válasza következetesebb és ezért is érdemel figyelmet. Idézem Pozsgayt: - A politikai hatalmat csak az állam körében lehet és kell meghatározni. Ahogy Marx mondja: " az állam tevékenységéhez képest minden más magántevékenység, még a pártoké is. Ha egy politikai párt ezt nem így fogja fel, akkor maga idézi elő a párt- állam konstrukciót, a párt az állam az államban formációként jelenik meg, ami éppen a szocializmus elveire mér elviselhetetlenül nagy csapást". Pozsgay sajnos legyengíti kijelentése jelentőségét, amikor azt is bizonygatni próbálja, hogy elméletileg, elvileg soha nem volt szó a párt diktatúrájáról, csupán a munkás- és néphatalom érvényesítéséről. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak. Elvben is, kezdettől fogva csak erről volt szó, az élcsapat diktatúrájáról - legalábbis amióta Lenin mindezt kifejtette és megvalósította, tehát amióta a kommunista pártok a világra jöttek. A párturalom, az állam az államban formáció nem sztálinista torzítás - mint Pozsgay állítja -, hanem éppen az a leninista születésű jegy, amely a kommunista pártot minden más párttól alapvetően megkülönbözteti. Ha ezt a bizonygatást figyelmen kívül hagyjuk, Pozsgay kifejtett véleménye fontos előrelépésnek tekinthető. Valóban, az államnak a párttól, illetve többes számban a pártoktól való szétválasztására van szükség. Ez a feltétele annak, hogy ne legyen többé vezető párt, hanem csak olyan párt - más pártok között -, amely történetesen többséggel rendelkezik egy szabadon választott parlamentben, legalábbis a következő választásig. +++
1989. január 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|