 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Választások előtt - kecskeméti jelentés
"Kecskeméten
ma eleven volt a hangulat, még a helyi KGST-piacon is nyüzsgött az
élet - ahogy kecskeméti tudósítónktól, Doboznyi Gézától hallhatjuk:
- Harangszó ébresztette a város lakóit, és a kora reggeli
óráktól igazi fesztiválhangulatban ünnepelhetjük az első szabad
választás napját. Ebben jelentős szerepe van a szerencsés
időzítésnek: március 15-ike óta zajlanak a Kecskeméti Tavaszi Napok
rendezvényei, melynek látogatói, bel- és külföldiek egyaránt, napok
óta nemzetközi jellegűvé alakították a városközpontot.
A választók két választókerületben 72 szavazókörben jelölhették
meg választottjaikat. Az egyes számú kerületben 8 egyéni jelöltre,
38 szavazókörben választhatnak, míg a kettes számú kerület 6
jelöltjére 34 egyéni szavazókör választói adhatják le voksaikat.
Bács-Kiskun megyében összesen 12 párt állított listát, melyből
18 országgyűlési képviselő kerülhet ki győztesen. A városi
választóbizottságtól kapott tájékoztatás szerint elvileg 20 órától
lesz lehetőség a választás részeredményei megismerésére - de
várakozásaik szerint inkább 22 órát tartják reálisnak.
"
|
|
|
|
|
|
 |
A nacionalizmus, Kelet-Európa átka
|
----------------------------------
München, 1990. március 24. (SZER, Kelet-európai szemle) -
Kelet-európai szemlénk következik Bárdy István összeállításában:
Nacionalizmus, Kelet-Európa átka.
A szabadság kapuján most kopogtató Kelet-Európa új rémséggel, a
nacionalizmus démonával találja szemben magát. Felületesebb
kommentárokban ezt gyakran azzal magyarázzák, hogy a marxizmus, a
kommunista uralom lett volna az egyetlen erő, amely 40 éven át
sakkban tartotta a nacionalista szenvedélyeket, amelyek a diktatúra
megdőlésével nyomban újra fellángolnak. A valóság ezzel szemben -
amire egyre több nyugati megfigyelő rámutat -, hogy a kommunizmus
nem csupán tartósította, hanem egyenesen szította, sőt újakkal
tetézte a népek közti ellentéteket.
Elég egy pillantást vetni Kelet-Európa térképére, mindenütt a
bolsevizmus által mesterségesen és erőszakkal megúnt határokra
bukkanunk. Kulturálisan és etnikailag igen különböző népeket
zsúfoltak össze a jugoszláv államszövetségben. Az oroszoktól
teljesen idegen baltiakat Moszkva egyszerűen annektálta,
Lengyelországot pedig eltolta Nyugat felé, a Szovjetunióhoz csatolt
területekért Németország egy jó nagy darabjával kárpótolta a
lengyeleket.
Számtalan népet kényszerítettek bele a szovjet birodalomba,
amelyeket mind még a cári időkben alávetett népekkel egyetemben a
ploretár internacionalizmus jelszavával, tőlük teljesen idegen
népekkel való együttélésre kárhoztattak.
A kényszer volt a szovjet, majd a kelet-európai gyarmatokon is
bevezetetett kommunizmus legfőbb ismérve. Kényszer és béklyó
mindenre, ami emberi megnyilvánulás, lett légyen az szó, gondolat
vagy cselekedet. Tilos volt legfőbbképp minden, ami nem volt
összeegyeztethető a népek közti barátság központilag elrendelt
mákonyával. (folyt.)
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
|
|
- A nacionalizmus, Kelet-Európa átka - 1. folyt.
|
A népek szabad, önkéntes kapcsolatait vagy társulását
felváltotta a szocialista testvérállamok kölcsönös zsarnoksága,
melyben az országlók szocialista együttműködéssel nyomták el saját
és egymás népeit, amivel bilincsbe vertek minden fejlődést, hisz épp
a szabadság megjegyzést tenni mások viselkedésére, talán még ki is
fakadni néha, a szabadság adott esetben még hibázni, tévedni is, ez
az emberiség fejlődésének legfőbb záloga. S aki a szabadságot -
mindegy, jószándékkal-e vagy sem - betiltja, a népek szívébe meríti
a tőrt.
1945-tel - attól a perctől kezdve, hogy a szovjet csapatok
megjelentek - Kelet-Európában megállt az idő. Nem úgy, mint
Nyugat-Európában, ahol végleg elföldelték a nácizmus lidércét.
Kelet-Európában tovább élt. Még említeni is tilos volt ezt a démont,
mert nem volt éveken, évtizedeken át tartó szabad, nyilvános vita a
fajelméletről, amelyből a közvélemény is megértette volna, mekkora
iszonyatos rémség rejlik mindennemű faji megkülönböztetésben. Az
eredmény, amit Kelet-Európába látogató nyugatiak megdöbbenéssel
tapasztalnak: tovább él és virul az antiszemitizmus, mintha ez volna
a marxizmus ellenszere.
Nyugaton széles körű megdöbbenést vált ki a Pamjaty nevű szovjet
náci szervezet felbukkanása. Nem csupán az, hogy az
internacionalizmust papoló Kreml nem tiltja be, hanem hogy mennyire
népszerű, sőt hívei és támogatói közé tartoznak nem csupán
párttagok, hanem vezető funkcionáriusok, még a KGB is.
A Pamjatyról szólva Habsburg Ottó rámutat: "Ez a vadul fasiszta,
nyiltan antiszemita szervezet nagygyűlésein a legszemérmetlenebb
módon használja a nácik sufniból előrángatott vészterhes
nyelvezetét. Olyanokat mondanak például a Pamjaty szónokai
nyilvánosság előtt, hogy a balsorsot, a kommunizmust úgymond a világ
zsidóságának összeesküvése hozta volna Oroszországra". (folyt.)
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
|
|
- A nacionalizmus, Kelet-Európa átka - 2. folyt.
|
Habsburg Ottó szerint a Szovjetunió nyilvános és rendes nemzeti
szocialista állammá vedlik át, a birodalom az igazi nácizmus
szakadéka felé menetel, mert a kollektivizmus eszméje csakis úgy
maradhat fenn, hogy jószerével átveszi a nácizmus számos
ismertetőjelét.
Egybevág Habsburg Ottó megállapításával angol történészek azon
tétele, hogy a nemzeti és a kommunista szocializmus még az eddig
feltételezettnél is közelebbi rokonok. Ezt bizonyítja Engels A
magyarok harcáról című írása, amelyben eredendően reakciós népekről
- ahogy szó szerint fogalmaz - "a népek szemetjéről értekezik",
akiket szerinte ki kell írtani. És Herman Rauschning(?), egy volt a
harmadik birodalommal még időben szakító főnáci emlékiratai szerint:
"Hitler magánbeszélgetésekben több ízben is beismerte, hogy
tulajdonképpen marxista, és a nemzetiszocializmust a marxizmus
egyedül helyes megvalósításának képzeli".
Mindezeket a nyugati felismeréseket azonban kirekesztette
Kelet-Európából a vasfüggöny. És nem kell még Moszkváig sem
elmennünk, hogy felfedezzük az antiszemitizmus jeleit. Árulkodó
ismérvei már felbukkannak Középkelet-Európában, közvetlen
közelünkben is.
Lengyelországban még egyes politikusok és egyházi személyiségek
szájából is elhangzottak a közelmúltban antiszemita ízű kitételek az
Auschwitzban létesítendő katolikus zárda kapcsán.
Romániában a Vasgárda utódszervezete, a Vatra Romaneasca lépett
működésbe. A marosvásárhelyi pogromban is bűnrészes szervezet elnöke
szerint ahelyett, hogy tanúságot tennének a román nemzethez való
tartozásuk mellett, főleg a zsidók és a magyarok verik a mellüket,
hogy ők mennyire mások.
Magyarország sem mentes az antiszemitizmus újraéledésének
jeleitől. A választások alkalmából a budapesti utcákat járó nyugati
újságírók visszatetszéssel tudósítanak a választási kampányban is
burkoltan bevetett antiszemitizmusról, a választási falragaszokra
ráfirkált horogkeresztekről, fajvédő szidalmakról. (folyt.)
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A nacionalizmus, Kelet-Európa átka - 3. folyt.
|
Csakúgy, mint - a legújabb jelentések szerint - négy másik
antiszemita szervezettel egységbe tömörülő szovjet Pamjaty, a
magyarországi antiszemiták is azt az eszelős legendát próbálják
feltámasztani, hogy a kommunizmus minden bűnéért csupán egyetlen s
természetesen a magyartól különböző nép volna felelős. A többségre
akaratát rákényszeríteni próbáló elenyésző kisebbségről szónokolnak.
A szemellenzős, önhitt, elvakult fanatikusok tudatáig még nem
hatott le az az alapigazság, amit Václav Havel, Csehszlovákia
államelnöke a napokban három szóban fogalmazott meg: "Mindannyian
bűnösök vagyunk". És a közös bűnrészesség felismerése az egyetlen
kiút, az egyetlen remény arra, hogy a kommunizmus megdöntése után ne
ugorjanak tüstént egymás torkának Kelet népei.
Nyugat-Európában a második világháborút követően majdhogynem
teljesen eltűnt a nacionalizmus. Az antiszemitizmust - egy
elenyésző, kihaló kisebbségtől eltekintve - a nyugati átlagpolgár
őrültek és gyilkosok filozófiájának tekinti. Az egykori ellenségek -
németek és franciák - már régen megbékéltek egymással, nincs
közöttük sem nyelvi, sem kulturális, sem területi vita. Németek és
franciák jól tudják, hogy a történelem során egyikük sem volt szent,
mindketten vétkeztek egymás ellen.
Az igazi demokrácia, a szabadság kigyógyította Nyugat-Európát a
csak a másik bűnös végzetes önhittségéből, hiánya viszont - ami
kommunista kényszerrezsimeknek volt fő jellemzője - Kelet-Európában
csak erősítette ezt a paranoiás eszmerendszert: a másik ember
állandó hibáztatását, a másik emberre való állandó gyanakvást,
különösen akkor, ha netán jót akar.
A Romániában fellángoló barbár nacionalista szenvedélyeket is ez
magyarázza, ami persze korántsem azt jelenti, mintha az elkövetőket
vagy a politikai szinten tétleneket, netán titkos támogatókat ne
terhelné a legsúlyosabb felelősség, de erőszakra sohasem lehet
erőszak a válasz, gyűlöletre sohasem gyűlölet a gyógyír. És épeszű
ember nem teheti kollektívan felelőssé a román nemzetet a
marosvásárhelyi iszonyatért. Fanatizált, normálisnak nem tekinthető
egyének, de nem egy nép követte el. (folyt.)
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A nacionalizmus, Kelet-Európa átka - 4. folyt.
|
A magyar-román viszony rendezése - szöges ellentétben a "csak ő
a gonosz, én jó ember vagyok" hóbortosságával - nem csupán
Bukaresten és a románokon, hanem Budapesten és a magyarokon is
múlik. Nevezetesen azon, hogy mindkét fél felismerje a másik
érzékenységét, mindkét fél ráébredjen, hogy korábban egy viszállyal
terhes történelem is volt, melynek során egyikük sem volt
éppenséggel grállovag. És hogy ezt az évszázados és kölcsönös
történelmi csengőfrászt csakis a legnagyobb megértéssel, tapintattal
lehet majd egy napon áthidalni.
Az elmondottakból világos: a nacionalizmus kelet-európai átka
szovjet és kommunista átok is egyben. És aki ezt felismeri, az
ösztönösen már szégyenében is visszariad a faji gyűlölet minden
formájától. +++
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|