Rendszerváltás és az MTI

	Sajtószemle
London, 1990. március 25. (BBC, Kora reggeli híradás) A vasárnapi angol lapok többsége fő külföldi hírként kezeli a litvániai fejleményeket. Az Express beszámol olvasóinak arról, hogy kényes szakaszba ért Litvánia küzdelme, hogy függetlenné váljon Moszkvától. Gorbacsov a balti államot ijesztgetéssel akarja megadásra kényszeríteni, - mondja a cikk. A lap színes képet is közöl szovjet katonákról, akik a litván fővárosban, Vilniusban tankokkal őrködnek a kormányépületek előtt. A Sunday Times azt mondja, Moszkva üzenete a litvánoknak, hogy: visszakozzatok, mert sokkal erősebbek vagyunk nálatok. A Sunday Correspondent tudósítása szerint azonban a litvánok kitartanak az idegek harcában is. A Sunday Telegraph a sarokba szorított Gorbacsovról beszél, aki mutogatja karmait. A lapok nagy terjedelemben elemzik, hogy mi történhet Litvániában. A Sunday Times cikke, mely térképen mutatja - mint az újság fogalmaz - Gorbacsov egyre ingatagabb birodalmának etnikai összetételét, azt mondja, miközben egyre több szovjet katona gyűlik össze Vilniusban, egyre nehezebb elképzelni, hogy a független litván állam létezését még sokáig fogják tűrni. Az Observer elemzése is rámutat, aligha túlzunk azzal, ha azt mondjuk, hogy Gorbacsov reformjainak egész jövőjee, minden külföldi kapcsolata attól függ, hogy mi lesz a vilniusi fejlemények kimenetele ezen a hétvégén. Az Observer szerkesztőségi cikke int, hogy ha orosz tankok dübörögnek majd végig a litván városok terein, vége szakad a peresztrojkának, de valószínűleg vége lesz a nemzetközi politikai enyhülésnek is. Az Observer szerint a Nyugatnak világosan állást kell foglalnia, támogatást kell felkínálnia és mielőbb el kell ismernie Litvániát, amennyiben a litván vezetők kompromisszumos feltételekről igyekeznek tárgyalni Moszkvával. Emellett, - mondja a cikk - a Nyugatnak továbbra is önmegtartóztatást kell kínálnia Gorbacsovnak, feltéve, hogy elfogadja, hogy a litván függetlenség elkerülhetetlen és hamarosan érvényt kell szerezni neki. Ha mégis megindulnak a tankok, Vilniusszal és nem Moszkvával kell együttéreznünk - szögezi le végül a cikk. (folyt.) 1990. március 25., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Sajtószemle
Az egyéb kelet-európai témák között a lapok elég nagy terjedelemben foglalkoznak az erdélyi román-magyar ellentétekkel és a héten lezajlott összecsapásokkal. Az Observer marosvásárhelyi jelentése ősi sebek felszakításáról beszél. A marosvásárhelyi halálos áldozatok és sebesültek fölhívták a figyelmet arra, hogy milyen nehéz megbocsátani és felejteni Európának ezen a részén, melyet szerencsétlen múlt sebzett meg súlyosan, - mondja Victoria Clarc az Observerben, majd rámutat, - még a Ceausescu évek közösen átélt elnyomása sem teremtett egyetértést románok és magyarok között. A cikkíró elmondja az angol olvasónak, hogy Erdély 1919-ig Magyarországhoz tartozott, majd aláhúzza, hogy a román-magyar ellentétek csak a múlt év végi nagyszerű forradalom napjaiban tűntek el rövid időre és Temesváron, ahonnan a forradalom kiindult, ez elég tartósnak is mutatkozott. Románia más részein azonban a forradalom évtizedek óta leplezett érzelmeket szabadított fel és - a cikkíró nézete szerint - mindkét félből a legrosszabbat hozta ki. Az angol tudósító idéz egy vegyes, román-magyar házasságból származó tanárt, aki azt mondja, hogy a magyarok keményen dolgozók, de provokatívak és veszekedő hajlamúak, míg a románok olyanok, hogy ha egyszer dühbe hozzák őket megszokott közönyös állapotukból, ijesztőeen viselkednek, fegyelmezetlenek és békíthetetlenek. A cikk idéz egy románt, aki támogatja a magyarok követeléseit és azt mondja, a románok attól félnek, hogy elvesztik Erdélyt, míg a magyarok a betartatlan ígéretekre emlékezve, sietnek jogaik biztosítására, mielőtt többségük türelmét veszti és emigrálni kezd. +++ di - . - 1990. március 25., vasárnap
Vissza »