Rendszerváltás és az MTI

	Magyarországi változások
Köln, 1989. február 17. (Deutschlandfunk, Sajtószemle) - A Die Welt című lap Magyarországgal kapcsolatos cikkének bevezetőjében beszámol arról, hogy a párt Központi Bizottságának legutóbbi, február 10-én és 11-én zajló ülését zárt ajtók mögött tartották. Mégis Budapesten nyíltan arról beszélnek, hogy a párt régi gárdája, a kádáristák fellázadtak Pozsgay Imre ellen, aki az 56-os eseményeket népfelkelésként értékelte. Még azt is követelték, hogy váltsák le a reformpolitikust. Erre nem került sor. A Die Welt értesülése szerint Grósz Károly pártfőtitkár a következő szavakkal fordult a Központi Bizottság ortodox tagjaihoz: Ha Pozsgay leváltására sor kerülne, minden valószínűség szerint 200 ezer ember lenne az utcákon. A nyugatnémet lap a következőkben megállapítja: Magyarországot bonyolult belpolitikai helyzet jellemzi, és Grósz Károly igen nehéz szituációban van. Ezután szó szerint a következőket olvashatjuk: Grósznak a Központi Bizottság előtt tartott, némi késéssel nyilvánosságra hozott beszéde arról tanúskodik, hogy a főtitkár integrációra törekszik, és mindenkinek a kedvében akar járni. Ez azonban éppenséggel nem hat a párt ellentétes, szemben álló szárnyaira, és úgy tűnik, hogy Grósz centrista pozíciójával egyetemben mind a reformerek, mind az ortodoxok és a még meglévő régi és új sztálinisták körében népszerűtlen. A Die Welt a mai magyar médiák szerepével kapcsolatban utal Grósz Károly kirohanásaira, miszerint ezek negatívan írnak és kiprovokálják a lakosság elégedetlenségét. Időközben kinyílik Pandora szelencéje - írja a lap. A múlt újra felfedezése és feldolgozása nyomán szörnyűséges, eddig a háttérbe szorított vagy agyonhallgatott tények kerülnek napvilágra. Ezek főleg, de nem kizárólag 1956-ra vonatkoznak. A Die Welt rámutat arra, hogy Magyarországon egyre gyakrabban tesznek fel kérdéseket a sztálinista terror időszakával és a Rákosi-éra gonosztetteinek felelőseivel kapcsolatban. A lap idézi az egyik képviselő szavait, aki elmondta, hogy az országban addig nem lesz demokrácia, ameddig hóhérok és áldozatok ugyanabban a padban ülnek. A Kölner Stadt-Anzeiger kommentátora szerint a múlt árnyékai utolérték az országot. Az 1956-os felkelés körüli vita nagy erővel robbant ki, összekapcsolódva a pluralista pártrendszert célzó politikai fellendüléssel. A lap a Kádár-időszak politikai legitimációját veszi szemügyre és megállapítja: Kádár a szocialista tábor egyik legfigyelemreméltóbb reformerévé nőtte ki magát, amit 1956-ban még senki sem sejthetett. Mégis, Kádár uralmának legitimációja - legalábbis az elején - az állítólagos ellenforradalom feletti győzelem, vagyis egy fenyegető társadalmi és politikai átalakítás elhárításának alapján nyugodott. így a kommunista hatalmi igény folyamatossága megegyezett legalább az ideológiai összefüggéssel. Egy másfajta ábrázolásmód, mint ahogy ezt a minap Pozsgay Imre államminiszter tette, miszerint 1956-ban a sztálinista rezsim elleni népfelkelés volt, nagyon is bátornak tekinthető. Ez ugyanis alaposan megkérdőjelezte Kádár és a kommunista párt hatalmának gyakorlását Magyarországon. Ennek alapján nem inkább a felkelés politikusait, Nagy Imrét és Maléter Pált illetné meg a hatalom? Ennek tükrében azonban Nagy és Maléter kivégzése nem tekinthető-e államilag törvényesnek elismert és az állam által végrehajtott gyilkosságnak? Tovább is mehetünk: indokolható volt ideológiailag a szovjet beavatkozás? - teszi fel az egyelőre még megválaszolatlan kérdéseket a Kölner Stadt-Anzeiger. +++ 1989. február 17., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »