|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Választások előtt - kecskeméti jelentés
"Kecskeméten
ma eleven volt a hangulat, még a helyi KGST-piacon is nyüzsgött az
élet - ahogy kecskeméti tudósítónktól, Doboznyi Gézától hallhatjuk:
- Harangszó ébresztette a város lakóit, és a kora reggeli
óráktól igazi fesztiválhangulatban ünnepelhetjük az első szabad
választás napját. Ebben jelentős szerepe van a szerencsés
időzítésnek: március 15-ike óta zajlanak a Kecskeméti Tavaszi Napok
rendezvényei, melynek látogatói, bel- és külföldiek egyaránt, napok
óta nemzetközi jellegűvé alakították a városközpontot.
A választók két választókerületben 72 szavazókörben jelölhették
meg választottjaikat. Az egyes számú kerületben 8 egyéni jelöltre,
38 szavazókörben választhatnak, míg a kettes számú kerület 6
jelöltjére 34 egyéni szavazókör választói adhatják le voksaikat.
Bács-Kiskun megyében összesen 12 párt állított listát, melyből
18 országgyűlési képviselő kerülhet ki győztesen. A városi
választóbizottságtól kapott tájékoztatás szerint elvileg 20 órától
lesz lehetőség a választás részeredményei megismerésére - de
várakozásaik szerint inkább 22 órát tartják reálisnak.
"
|
|
|
|
|
|
|
A privatizáció nehézségei
|
-------------------------
München, 1990. augusztus 31. (SZER, Magyar híradó) - Az eljövendő évek talán legfontosabb kérdése, hogy miként lehetne lebontani az állami tulajdont, hogyan lehetne privatizálni, magánkézbe adni a gazdálkodás egységeit. Ezen belül külön gondot jelent az egykori államosítások helyrehozása, a reprivatizálás. Rádiónk gazdasági szakértőjével, Vadász Jánossal erről beszélgetek.
- A kormánynak szemlátomást nincsen egyértelmű álláspontja a 40 évvel ezelőtt kártérítés nélkül államosított tulajdon visszaadása ügyében. A kérdés is voltaképpen a Kisgazdapárt vitatott földprogramja kapcsán merül fel, s elég későn. Mi lehet ennek a magyarázata? Véleményed szerint mit kellene itt tenni?
- Itt a kormánynak dilemmái vannak - mint annyi másban is. Egyrészt a kormány, és egyébként az ellenzék is, nagy súly helyez a jogállam kiépítésére és következetes érvényesítésére. Ez pedig azt indokolja, hogy a 40 évvel ezelőtt jogtalanul elvett tulajdont vissza kell adni a régi tulajdonosnak, vagy az örököseinek. Ez azonban nagyon gyakran, vagy talán az esetek többségében is nem oldható egyszerűen meg. Mert meglehet, hogy a régi üzem, vagy üzlet már egyáltalán nem létezik, valami egész más van a helyén, vagy lebontották. Tehát fizikailag nincs mit visszaadni. Vagy a helyén van, de jelentősen kibővült, modernizálták, és sokkal többet ér, mint az, amit 40 éve elvettek. Vagy működik, de történetesen már megvásárolta, és jóhiszeműleg megvásárolta egy hazai vagy külföldi magánvállalkozó időközben. Vagy megvan az üzem, de óriási adósság terheli.
MDF tehát azt modnja - a Kisgazdák itt mást mondanak, ők arra hajlanak, hogy vissza kell adni -: nem adják vissza fizikailag a tulajdont, de kártérítést adnak a régi tulajdonosoknak. Valószínűleg úgy, hogy a kártérítás erejéig kaphatnak majd részvényeket, nem feltétlenül annak a cégnek a részvényeit. Részvényeket, amikor ezek kibocsájtásra kerülnek. (folyt.)
1990. augusztus 31., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A privatizáció nehézségei - 1. folyt.
|
Nagyon problematikus a kártalanítás összegének a kiszámítása, mert ki tudja megmondani azt, hogy egy üzem vagy egy bolt, amit 40 éve elvettek, ma mennyit ér, illetve mennyit érne, ha megmaradt volna abban az állapotban, ahogy elvették.
A kormánynak azonban vannak más dilemmái is ezzel kapcsolatban. Úgymond vannak ideológiai dilemmák, és ebből következőleg nézeteltérések, bár sokan úgy gondolják, hogy az üzem, a bolt azé, aki dolgozik benne, vagy aki működteti - lásd dolgozók társulása, vagy gebines, aki már évek óta ott működik közre, nem pedig a régi tulajdonos fia, vagy pláne unokája, akinek semmi kapcsolata nincs az üzemmel.
És van olyan nézet is, hogy a visszaadás úgymond elriasztaná a külföldi tőkét, mert tartanának attól, hogy miután megvették az üzemet, egyszerre csak föllépne a régi tulajdonos az igényével, kerekedne egy jogi vita, tehát inkább nem veszi meg az üzemet.
- Te is utaltál rá, hogy van olyan elképzelés, hogy az újonnan működtetők, tehát a gebinesek, vagy a vállakozásban milyen különböző formákban működtetőknek, például egy étterem esetében ez nyilvánvaló szerződéses üzeleteknél, hogy ezeknek volna joguk, vagy lehetne joguk valamilyen módon tulajdonlásra. És van egy ennél ha tetszik erősebb érvelés is, ezt a munkástanácsok hangoztatják, hogy itt 40 évig nem fizették őket ki, soha nem kapták meg a bérüket, következésképpen ők is jogot formálhatnának ezeknek az üzemeknek vagy kisebb üzleteknek, vagy bárminek a tulajdonlására. Mit gondolsz erről? (folyt.)
1990. augusztus 31., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A privatizáció nehézségei - 2. folyt.
|
- Azt, hogy ezek az igények összeegyeztethetők a régi tulajdon visszaadásával, illetve a kártalanítással. Ezek párhuzamosan mehetnek, ezeknek az igényeknek a figyelembe vétele. Ezek nem feltétlenül ütköznek egymással.
- Tehát azt mondod, hogy mindeme tulajdonviszonyok alapján ki lehetne dolgozni egy elég világos, tiszta elveken alapuló reprivacizációs programot?
- Igen, feltétlenül. Szerintem itt a következőt kellene csinálni. Először is ki kellene tűzni egy szoros határidőt, a régi tulajdonigények benyújtására, és azután már nem vennének figyelembe semmit.
- Tehát ez az első lépés.
- Igen. Ahol problematikus a dolog, és ez lenne az esetek többsége, ott nem adják vissza fizikailag a tulajdont, hanem kártérítést adnak. Ez egy probléma. Kellene egy intézmény felállítani, bizottságoknak az egész sorát, amelyben részt vennének könyvvizsgálók, bankszakemberek, a szakma meghívott képviselői és jogászok, akik elbírálják ezt az igényt, és a kártalanítás összegét is felbecsülik - mert többet nem lehet tenni - és megszabják. Pénzt semmilyen esetre sem kellene kifizetni, hanem részvényekre szóló utalványt a kártalanítás erejéig. Ezek a részvények nem feltétlenül arra az üzemre szólnak, ami a vita tárgya volt. +++
1990. augusztus 31., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|