|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Választások előtt - kecskeméti jelentés
"Kecskeméten
ma eleven volt a hangulat, még a helyi KGST-piacon is nyüzsgött az
élet - ahogy kecskeméti tudósítónktól, Doboznyi Gézától hallhatjuk:
- Harangszó ébresztette a város lakóit, és a kora reggeli
óráktól igazi fesztiválhangulatban ünnepelhetjük az első szabad
választás napját. Ebben jelentős szerepe van a szerencsés
időzítésnek: március 15-ike óta zajlanak a Kecskeméti Tavaszi Napok
rendezvényei, melynek látogatói, bel- és külföldiek egyaránt, napok
óta nemzetközi jellegűvé alakították a városközpontot.
A választók két választókerületben 72 szavazókörben jelölhették
meg választottjaikat. Az egyes számú kerületben 8 egyéni jelöltre,
38 szavazókörben választhatnak, míg a kettes számú kerület 6
jelöltjére 34 egyéni szavazókör választói adhatják le voksaikat.
Bács-Kiskun megyében összesen 12 párt állított listát, melyből
18 országgyűlési képviselő kerülhet ki győztesen. A városi
választóbizottságtól kapott tájékoztatás szerint elvileg 20 órától
lesz lehetőség a választás részeredményei megismerésére - de
várakozásaik szerint inkább 22 órát tartják reálisnak.
"
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (1. rész)
|
1989. október 20., péntek - Az eredetileg tervezett 9 órához képest egy órás csúszással, délelőtt 10 órakor kezdte munkáját pénteken az Országgyűlés.
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatról kialakult csütörtöki hosszas vitában az elvi kérdések felvetésén túlmenően a képviselők számos módosító indítványt tettek. Ezeket a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság csütörtök esti, illetve péntek reggeli ülésén mérlegelte - ez utóbbi megbeszélés volt az oka, hogy csak később kezdhette meg tanácskozását a plénum. Fodor István soros elnök arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a bizottság csütörtök esti üléséről készült jelentés már elkészült, a péntek reggeli állásfoglalásra, amely az egyéni, illetve a területi választókerületekben listán megszerezhető képviselői helyek arányával foglalkozik, még várni kell. Ennek ellenére folytatták a munkát. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 11:05
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (2. rész)
|
A vitaösszefoglaló előtt Pozsgay Imre államminiszter kért szót. ------------ - Senki nem mondhatja, hogy kedvünkre való a most kialakult állapot. A kedvetlenség és az elkeseredés jelei tapasztalhatók a Tisztelt Házban, s mindannyiunkon, akik valamiféle felelősséget érzünk azért, ami ma, s a közeli jövőben történni fog - kezdte az államminiszter. Emlékeztetett arra, hogy a választási törvénytervezet kemény politikai küzdelmek eredményeként került az Országgyűlés elé. Kérte a képviselőket: próbálják szemléletileg beleilleszteni ezt a kérdéskört a már elfogadott, a Parlament által jóváhagyott alkotmány szellemébe. Ennek alapján gondolják újra végig, hogy a válság sajátos következményeként az Országgyűlés olyan körülmények között hoz döntést, amelyek nemcsak a Ház belső ügyrendje szerint születnek, hanem más politikai erők által formált megállapodások alapján is. Pozsgay Imre ezután kifejtette: ha a Tisztelt Ház elfogadja a kormány által előterjesztett javaslatot, akkor valóban a békés átmenet erőivel fog össze, azokkal, amelyek felül tudnak emelkedni pártszempontjaikon, és együttműködést ajánlottak fel aláírásukkal, támogatást adva a békés átmenethez. E megállapodás szellemében gondolkodva nem a Tisztelt Ház lealacsonyítása, hanem emelkedése következik be - tette hozzá. Az új választási törvénytervezet szerint a következő Parlament másféle lesz, mint amilyen a jelenlegi - folytatta. - A kérdés az, hogy abból a körből, amelybe bezártuk magunkat, ki tudunk-e lépni. Amennyiben az alapvető kérdésekben megmásítjuk az előterjesztett törvénytervezetet és az abban szereplő alapelveket, összeomlik a politikai megállapodás. Nekünk a történelem egyetlen esélyt, lehetőséget adott: a nemzeti felfordulás helyett a nemzeti kibontakozást választani, annak gyötrelmes, és néha megalkuvásokkal is együttjáró formáját - mondotta Pozsgay Imre. - Nálunk többpárti politikai küzdelem alakult ki, amely csak ebben a választási formában fejeződhet ki. Ezt kell most megértenie minden képviselőnek, félretéve a régi koncepció jegyében született megfontolásokat. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 11:45
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (3. rész)
|
Az államminiszter nyomatékkal megismételte: ha ezt a törvénytervezetet nem fogadja el az Országgyűlés, elakad az egész törvényhozási folyamat. S néhány nap múlva, október 23-án a nép nem a nemzeti megbékélésre fog gondolni, hanem arra, hogy folytatódik a pártállam-rendszer, mert nem érvényesültek azok a törekvések és gondolatok, amelyek jegyében elkezdték az ülésszak munkáját. Pozsgay Imre történelmi példákkal igazolta - mintegy figyelmeztetőül -, hogy amikor a törvényhozók vonakodtak elfogadni a már rég megérett változások szentesítését, a nemzet nyomására utóbb pillanatok alatt jóváhagytak minden forradalmi törvényt. Az államminiszter az egyébként radikális, de ilyen ügyekben szelíd lelkű Kossuthot idézve fejezte be felszólalását: ,,Nem az az okos politika, amelyik ellenáll az elkerülhetetlennek, hanem amelyik elébe megy annak.,, Kérem, belátásuk szerint döntsenek - mondta Pozsgay Imre. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 11:47
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (4. rész)
|
Ezután Horváth István belügyminiszter kapott szót, hogy -------------- válaszoljon a vitában felvetődött kérdésekre, javaslatokra. Előrebocsátotta: él benne a remény, hogy nem volt hiábavaló a képviselők igyekezete, s végül bölcsen döntve elfogadják a beterjesztett törvényjavaslatot. A színesnek, gazdagnak minősített vita tapasztalatait néhány pontban csoportosította a miniszter. Hangoztatta: az Országgyűlés és a kormány közös fontos feladata, hogy olyan értelmes kompromisszumokat találjanak, amelyek a társadalomnak is megfelelnek. A politikai egyeztető tárgyalásokról szólva leszögezte: a nemzeti kerekasztal előzetes megbeszéléseivel nem az Országgyűlés kikerülése volt a cél, hanem az, hogy a ma még nem kellőképpen letisztult politikai erőviszonyok között - elfogadható kompromisszumok kialakításával - biztosítsák a békés átmenetet. Hangoztatta: jogilag nem kötelező, hogy a Parlament elfogadja a politikai egyeztető tárgyalásokon született megállapodásokat, ám ez most nem jogi, hanem politikai kérdés. Utalva a vitában elhangzott egyik felvetésre, a miniszter leszögezte: a választási törvényt nem lehet kiemelni a sarkalatos törvények közül. A négy beterjesztett törvényjavaslat szorosan összefügg egymással, s a dominóelvnek megfelelően akármelyiket mozdítják el, dől a többi is. A legtöbbet vitatott, s a leghevesebb támadások kereszttüzébe került - a képviselők számával és a választókörzetek arányával foglalkozó - 4. paragrafussal kapcsolatban kijelentette: tudomásul kell venni, hogy a többpártrendszer viszonyai között a politikai pártok jelenítik meg a kisebb-nagyobb társadalmi rétegek érdekeit. Nem helytálló tehát a vitában többször is elhangzott vélemény, hogy a képviselőknek a lakosság és nem a pártok érdekeit kell képviselniük. A nemzetiségek és az egyházak képviseletének kérdéséről szólva a miniszter elmondta, hogy a vitában több megoldási módozatot is felvetettek. Véleménye szerint csak az lehet a megoldás, hogy garantálják az Országgyűlés ülésein az egyházak és a nemzetiségek képviselőinek részvételét és felszólalási jogát. A miniszter az egyéni választókerület, a területi és az országos lista bűvös 152-152-70-es számait is szóba hozta. Ezzel kapcsolatban elfogadhatónak tartotta azt a javaslatot, hogy az egyéni választókerületek számát 176-ra növeljék, ezzel párhuzamosan pedig az országos lista képviselőinek számát 70-ről 58-ra csökkentsék. Így összességében 386 lehetne az Országgyűlés létszáma. Ezzel a megoldással egyébként a kormány is egyetért, s támogatja azt az EKA, valamint a Harmadik Oldal is. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 12:30
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (5. rész)
|
Ha ezzel a javaslattal az Országgyűlés nem ért egyet, ebben az esetben - indítványozta Horváth István - döntsön a Parlament úgy, hogy elfogadja a beterjesztett törvényjavaslatot a megszavazott módosításokkal együtt. A kritikus 4-es paragrafusról pedig, illetve az abban foglalt számarányokról a későbbiekben külön törvényben rendelkeznek majd. Az előterjesztő vitaösszefoglalóját követően Kállai Ferenc (országos lista) képviselő kért szót. Mint ------------- mondta teljes jószándékkal, és nem a hatás kedvéért szeretné meggyőzni a képviselőket arról, hogy a kormánynak a belügyminiszter által is jelzett törekvését a kor valóban és szükségszerűen igényli. Hangot adott reményének, hogy ez a sokat kibírt Országgyűlés becsülettel és politikai előrelátással teszi le voksát, hogy ne érhesse az a vád: minden igyekezettel ragaszkodik székéhez. Hozzátette: véleménye szerint saját helyére is arra érdemesebb képviselőnek kell majd kerülnie. A történelmi lehetőség, az Országgyűlés tehetsége, s az első időkben tapasztalt bátorsága olyan szellemiséget teremtett - mondotta Kállai Ferenc -, hogy köszönettel tartozik a Ház munkájában való részvétel lehetőségéért. Ekkor ismételten szót kért Horváth István. Mint mondotta: továbbra is vitatott kérdés a nemzetiségi szövetségek, valamint az egyházak országgyűlési képviseletének megoldása. Ezért javasolta: a választójogi törvény mellékleteként az országgyűlés határozatban bízza meg a kormányt a megoldási lehetőségek kidolgozásával. Ilyen lehetőségként említette - a nemzetiségek és az egyházak közjogi szerepének érvényesülése érdekében - egy, a köztársasági elnök mellé rendelt tanácsadó testület létrehozását. A miniszter javaslatára reflektálva, Takács Imréné (Csongrád m., ------------- 4. vk.) kijelentette: csak akkor tud nyugodt lelkiismerettel választói elé állni, ha garanciát kap, hogy a belügyminiszter határozati javaslatára még a novemberi ülésszakon visszatér a Parlament. Horváth István válasza: ez már nem az ő kompetenciájába tartozik, de véleménye szerint a megoldási mód kidolgozása novemberig elvégezhető feladat. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 12:58
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (6. rész)
|
Ezután határozathozatal következett. A beterjesztett módosító javaslatok közül az Országgyűlés tagjai elfogadták azt az indítványt, hogy a képviselők számát tizenkettővel növeljék, s az egyéni választókerületekben megszerezhető mandátumok száma huszonnéggyel emelkedjen. Ennek megfelelően 176 országgyűlési képviselőt - az eredetileg javasolt 152-vel szemben - egyéni választókerületben, 152-t megyei, fővárosi választókerületi listán választanak meg. Az egyéni és a területi választókerületekben mandátumot el nem ért, országosan összesített, úgynevezett töredék szavazatok alapján a pártok az országos listán 58 képviselői helyet tölthetnek be, az eredetileg javasolt 70 helyett. A képviselők úgy döntöttek, hogy egy jelölt csak egy listán indulhasson; a tervezet szerint egy személy egyidejűleg négy helyen is jelölhető volt. Elfogadták a képviselők azt a javaslatot is: ha a számítás után üres mandátum marad, akkor azzal az országos listán megszerezhető mandátumok számát kell növelni. Ugyancsak egyetértettek azzal a javaslattal, hogy a szavazatszámlálással foglalkozó munkacsoport tagjait a helyi, a megyei, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának titkára, illetve a belügyminiszter az után nevezze ki, hogy előzetesen kikéri a választási szerv véleményét is. Végül pedig döntöttek arról is, hogy az eredeti javaslattal szemben ez a törvény is a kihirdetés napján lépjen hatályba. Ezzel a jogszabály összhangba került az alkotmány módosításáról szóló törvénnyel. A képviselők elfogadták azt az indítványt is, hogy az állandó lakóhely hiánya a választójog gyakorlása tekintetében ne legyen kizáró ok. Azok az állampolgárok is gyakorolhatják választójogukat, akik állandó lakóhellyel nem, de ideiglenes lakóhellyel rendelkeznek. Ezután a képviselők a törvényjavaslatról - a már elfogadott módosításokkal együtt - részleteiben és egészében szavaztak. Az Országgyűlés a képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot 286 igen, 20 nem szavazattal, 24 tartózkodás mellett elfogadta. A szavazás után Kovács László (Pest m., 20. vk.), a Dunai ------------- Kőolajipari Vállalat műszakvezetője kért szót. Elmondotta, hogy több képviselőtársával együtt névtelen levelet kapott. Visszautasította a levélben megfogalmazott követeléseket, miszerint ne fogadják el a képviselők a parlament elé beterjesztett sarkalatos törvényeket, hosszabbítsák meg a jelenlegi Parlament mandátumát. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 13:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (7. rész)
|
Ezt követően megkezdődött a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Horváth István belügyminiszter az előterjesztéshez kapcsolódó expozéját még csütörtökön megtartotta. Így a most kezdődő vita előtt nem kívánt szólni. Az expozéban a miniszter egyébként annak a véleményének adott hangot: a demokratikus jogállamba való békés politikai átmenet zálogát ma a nép által demokratikusan választott köztársasági elnök stabilizáló funkciójában lehet megtalálni. A különböző politikai érdekek által szabdalt és politikai csatározásoktól átfűtött - a parlamenti választásokat megelőző - időszakban is elemi érdek az ország politikai stabilitása és kormányozhatósága. Ezért indokolt az ország lakosságához fordulni, hogy valamennyi választópolgár szavazatával közvetlenül nyilváníthasson véleményt a köztársasági elnök személyéről. A népszavazással megválasztott köztársasági elnök politikai súlya, legitimitása garanciát jelenthet az egész ország, a nemzet érdekeinek megfelelő békés átmenet biztosításához. A miniszter azt is aláhúzta: a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslat egyszeri alkalomra készült. Ez mind a pártok, mind az önszerveződő állampolgárok számára lehetővé teszi, hogy köztársasági elnököt jelöljenek. Egyetlen jogi feltételként 50 ezer támogató aláírás összegyűjtését írja elő a törvénytervezet a jelöléshez. A köztársasági elnök megválasztásához az állampolgárok nagy többségének egyező akaratnyilvánítása szükséges. Erre tekinktettel ebben az esetben a javaslat nagyobb részvételi és szavazati arányt kíván meg, mint az országgyűlési képviselők választásánál. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 14:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (8. rész)
|
Kereszti Csaba, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója elmondotta: a bizottság mindenben egyetértett az előterjesztéssel, s így nincs kiegészítenivalója. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette: tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz módosító javaslatokat nyújtottak be, a tervezetet általános és részletes vitára bocsátja. Az általános vitában egyedül dr. Czoma László (Zala m., 5. vk.), ---------------- a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója szólalt fel. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a alkotmánymódosítás elfogadásával valójában új államformát hozott létre az Országgyűlés, a negyedik Magyar Köztársaságot. Felidézte, hogy az első Magyar Köztársaságot 1848-ban alkották a királyság romjain, a másodikat 1918-ban, a Monarchia romjain, a harmadikat pedig 1946-ban, az ország romjain. Figyelmeztetett, hogy olyan korban élünk, amikor a gyakori változások közepette egy stabil pontunk van, a kormány, amely eddigi tevékenysége során értékeket mutatott fel, s ezért tiszteletet érdemel. Utalt arra, hogy olyan közjogi helyzet állt elő, amikor nincs köztársasági elnöke az országnak, illetve ezt a funkciót az elnök megválasztásáig átmeneti jelleggel a Parlament elnöke tölti be. Közös jövőnk iránti aggodalmát kifejezésre juttatva kérte a kormányt, a minisztereket, hogy az első pillanattól kezdve minden tekintetben ellenőrizzék a legnagyobb közjogi méltóság döntéseit, akár az államigazgatásról, akár más kérdésekről van szó. Hiszen az a furcsa helyzet állt elő, hogy most az a végrehajtó hatalom fogja ellenőrizni a legnagyobb közjogi méltóságot, amelytől majd később hatalmának megerősítését kapja. Ezt követően az Országgyűlés szótöbbséggel részletes vitára bocsátotta a törvénytervezetet. A részletes vitában elsőként dr. Séra János (Komárom m., 10. vk.), -------------- Kisbér főállatorvosa javasolta: a törvénytervezetet változtassák meg akképpen, hogy az első forduló sikertelensége esetén az újabb választásnál a köztársaságielnök-jelöltek közül az a három indulhasson, aki a legtöbb szavazatot kapta. ( folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 14:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (9. rész)
|
Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televizió ------------- szegedi Stúdiójának szerkesztő-riportere arra kért választ az előterjesztő minisztertől: hogyan kívánják feloldani a köztársasági elnöki intézmény létrehozása, az államfő mostani megválasztása, illetve a népszavazás-kezdeményezés közötti ellentmondást? Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész - annak ------------ érdekében, hogy a köztársaságielnök-választáskor két sikertelen forduló esetén ne kelljen harmadszor is a szavazóurnákhoz szólítani az állampolgárokat - javasolta: ha a második választási forduló is sikertelen marad, akkor az országgyűlés válassza meg a köztársasági elnököt. Több hozzászóló nem lévén, Horváth Lajos, az ülés soros elnöke lezárta a törvényjavaslat részletes vitáját. Az elhangzott, illetve írásban benyújtott módosító javaslatokat ismét a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság mérlegelte. A bizottság ülése után dr. Horváth István belügyminiszter - Roszik Gábor javaslatával szemben - fenntartotta azt az előterjesztésben is megfogalmazott indítványt, hogy a köztársasági elnök személyéről most népszavazás döntsön. Király Zoltán kérdésére pedig azt felelte, hogy a köztársasági elnöki intézmény létrehozása, az államfő mostani megválasztása és a népszavazás-kezdeményezés közötti ellentmondásra az október 30-ai ülésén tér vissza a kormány. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 14:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (10. rész)
|
Ezután határozathozatal kövekezett. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy Séra János képviselő visszavonta módosító indítványát. Roszik Gábor viszont fenntartotta azt a javaslatát, mely szerint a törvénytervezetnek a köztársaságielnök-választás második fordulójára vonatkozó bekezdését úgy módosítsák, hogy amennyiben a második fordulóban sem választottak köztársasági elnököt, az államfőt az Országgyűlés válassza meg a képviselőválasztás után. A miniszter és az illetékes bizottság az indítványt nem támogatta. Indoklásuk szerint az elfogadott alkotmánymódosítás a megállapodásoknak megfelelően lehetővé teszi, hogy a képviselőválasztás előtt közvetlenül válasszanak köztársasági elnököt, a módosító javaslat viszont olyan helyzetet teremthet, hogy a parlamenti választásig nem kerülne sor a köztársasági elnök megválasztására, illetve az nem közvetlen választás lenne. Az Országgyűlés Roszik Gábor javaslatát 279 szavazattal elutasította. Ezt követően a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentésében foglalt nyolc módosító javaslatról szavaztak, s az Országgyűlés mindegyiket elfogadta. Az első módosítás azzal egészítette ki a törvényjavaslat bevezető részét, hogy a törvény a köztársasági elnök első megválasztására vonatkozzék. Az alkotmánymódosításról szóló törvény értelmében ugyanis ezt követően az Országgyűlés választ majd köztársasági elnököt. Egy másik módosítás szerint köztársasági elnököt a választópolgárok és olyan társadalmi szervezetek jelölhetnek, amelyek megfelelnek a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek. Ugyancsak egy módosítás foglalkozik azzal, hogy a második választási fordulóban - melyet akkor kell megtartani, ha az elsőben a jelöltek egyike sem szerezte meg a szavazatoknak több mint a felét - az a jelölt indulhat, akire az első fordulóban a választók legalább 15 százaléka szavazott. Közülük az lesz a köztársasági elnök, aki a legtöbb szavazatot kapja; feltéve, hogy a választók legalább fele szavaz. Az Országgyűlés ezután - az elfogadott módosításokkal együtt - 312 egyetértő szavazattal egészében is elfogadta a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslatot. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 16:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (11. rész)
|
A kormány módosította a Munkásőrség megszűnéséről szóló törvényjavaslatot, s ezzel összefüggésben visszavonta a honvédelmi törvény módosítására vonatkozó javaslatát - jelentette be ezután Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár, aki a kormány nevében terjesztette elő e törvényjavaslatot. Utalva a Munkásőrség létrehozása óta eltelt három évtizedben, s különösen az elmúlt másfél esztendőben bekövetkezett társadalmi, politikai változásokra, leszögezte: a Munkásőrség fenntartása ma már nem indokolt, ezért a kormány nevében javasolja a testület megszűnésének kimondását. Ez - figyelembe véve a már elfogadott módosított alkotmányt - azt jelenti, hogy Magyarországon a honvédségen és a rendőrségen kívül más fegyveres testület nem működhet, így a Munkásőrség helyett semmiféle fegyveres testület nem szervezhető politikai célokra. Azaz: a Munkásőrség e törvénytervezet elfogadásával jogutód nélkül szűnik meg. Az államtitkár kiemelte: e döntés politikai súlya indokolja, hogy a törvény kihirdetése napján lépjen hatályba. Miután a testület megszűnésével a Munkásőrség hivatásos és polgári állományú tagjai elvesztik szolgálati illetve munkahelyüket, továbbá döntést igényel, hogy mi történjék a Munkásőrség vagyonával és haditechnikai eszközeivel, e feladatok kidolgozására és végrehajtására a Minisztertanács kormánybiztost jelöl ki, a pénzügyminiszter pedig zárolja a testület vagyonát. A vitában egyedül Balogh András (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 22. ------------- vk.), a Tokaj és Vidéke Áfész autó-motorszerelője kért szót, s a Munkásőrség védelemében kifejtette: már ma sem tekintik magukat párthadseregnek, hanem önkéntes alapon szervezett testületnek, amelyiknek legfőbb feladata a haza védelme. Reagálva az úton-útfélen tapasztalható Munkásőrség-ellenes hangulatra, feltette a kérdést: e testület vajon mikor lépett fel a nép ellen? Talán akkor, amikor társadalmi, állami rendezvények rendjét biztosította, vagy segített az árvizek mentőmunkálatainál; esetleg akkor, amikor eltűnt gyermekek felkutatásában közreműködtek a munkásőrök? Ugyanakkor leszögezte: a Munkásőrség a testület jövőjét a Parlament döntésére és népszavazásra bízza. Kérte a képviselőket, hogy foglaljanak állást a testület harminc évi szolgálatának elismeréséről. (Ez az elismerő megállapítás egyébként a beterjesztett törvényjavaslatban szerepel.) (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 16:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (12. rész)
|
Borics Gyula igazságügyi államtitkár válaszában megerősítette: a ------------ Munkásőrség soha nem lépett fel a nép ellen, s ezzel nem is vádolja senki. A jogállam megteremtésének alapvető feltétele a lét- és jogbiztonság kialakítása. Ebből a szempontból pedig igen lényeges, hogy a rendőrségen és a hadseregen kívül nincs szükség olyan fegyveres erőre, amely adott esetben politikai célokra is felhasználható. Mindez nem von le semmit a munkásőrök érdemeiből, hogy sok esetben becsülettel és tisztességgel segítettek az embereknek, a bajbajutottaknak, teljesítették feladatukat. Határozathozatal következett: a képviselők a Munkásőrség jogutód nélküli megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot 274 igenlő, 6 ellenszavazattal, 31 tartózkodás mellett elfogadták. Ezután egy újabb napirendi pont, az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására került sor. Horváth Lajos indítványozta, hogy ezzel - mivel tartalmilag összefüggnek - együttesen vitassa meg az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által benyújtott - a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített személyek sérelmének orvoslásáról szóló - országgyűlési határozat-tervezetet. Az Országgyűlés egyetértett az indítvánnyal. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár ---------------- előterjesztésében utalt arra: az utóbbi évtizedek politikai gyakorlata, az állampolgári jogok semmibe vétele tragikus eredményekkel járt, az egyeduralmat gyakorló párt önkénye százezreket hurcolt meg, s fosztott meg szabadságuktól, egzisztenciájuktól. Itt az ideje, sőt sok esetben már el is késtünk vele - hívta fel a figyelmet -, hogy az ország és a nemzet előtt visszakapják becsületüket az igazságtalanul meghurcoltak, hogy a kormány - bár vétlen ezekben az ügyekben - elődei helyett is kijelentse: ezek az emberek méltatlan és bűnös politika áldozataivá váltak. Elemi kötelességünk - mutatott rá -, hogy a vétlen áldozatokról megemlékezzünk, jóvátételt nyújtsunk nekik, enélkül nem képzelhető el a teljes nemzeti közmegegyezés és megbékélés. A kormány ezért kiemelt jelentőségű kérdésként kezeli a törvénysértések áldozatainak rehabilitálását. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 16:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (13. rész)
|
Az államtitkár emlékeztette az Országgyűlést arra, hogy a kormány szakértőkből álló bizottságot hívott létre az 1945 és 1962 közötti büntetőügyek felülvizsgálatára. Ez a bizottság még a közeljövőben javaslatokat terjeszt elő a törvénytelen ítéletek hátrányos következményeinek felszámolásáról, az áldozatok rehabilitálásáról. Emellett egyedi felülvizsgálatok is indultak a kiemelkedő jelentőségű ügyekben. Hatályba lépett továbbá az 1949-53 között rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyek munkaviszonyát és társadalombiztosítási helyzetét rendező jogszabály. Foglalkozott a kormány az internáltak, a kitelepítettek, a közbiztonsági őrizetben fogva tartottak, a külföldön elítéltek, valamint a Szovjetunióba elhurcoltak ügyeivel is. A kérdés teljes körű rendezésére - rendkívüli összetettsége miatt - csak hosszadalmas, többoldalú tárgyalások után kerülhet sor. Az ügyek egyedi felülvizsgálata, az áldozatok egyéni rehabilitálása gyakorlatilag megvalósíthatatlan, ez ugyanis évekre megbénítaná a bíróságok tevékenységét. Ezért - folytatta dr. Borics Gyula - a törvénysértő elítélések hátrányos következményeinek orvoslása csak törvénykezési úton lehetséges. Az államtitkár kitért a vagyoni kártérítés ügyére is, amiről a törvényjavaslat nem rendelkezik. Fájdalmas - mondotta -, de nyíltan szembe kell nézni azzal, hogy teljes körű vagyoni reparációt az ország teherbíró képessége nem tesz lehetővé. Nem került le azonban a napirendről az egységes kártalanítás rendje, ennek szabályozási elveit az illetékes minisztériumok dolgozzák ki az érdekképviseleti szervezetek és a politikai csoportosulások képviselőinek bevonásával. Az államtitkár végül kérte az Országgyűlést, hogy fogadja el a beterjesztett törvényjavaslatot. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 16:32
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (14. rész)
|
Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy mivel Marx Gyula módosító indítványt tett, ezért a törvényjavaslatot két olvasatban tárgyalják. Az általános vitában elsőként Zsidei Istvánné (Heves m., 5.vk.), --------------- a Mátravidéki Fémművek diszpécsere kért szót. Hangsúlyozta: nem elég a jogalkalmazás olyan módszereitől elhatárolódni, amelyek haláltáborok megnyitásához, emberek tízezreinek deportálásához vezettek, hanem mindezt egyszer és mindenkorra el kell ítélni. Ezért a képviselő indítványozta: az Országgyűlés kötelezze el magát a megfelelő garanciák megteremtésére. Véleménye szerint országgyűlési határozattal kell igazságot szolgáltatni az elmúlt negyven évben igazságtalanul elítélteknek. Rehabilitálni kell mindazokat, akiket 1945-től politikai okokból, vagy politikai indítékokból kreált gazdasági bűncselekményekért ítéltek el. Arra kérte az igazságügyminisztert, hogy ennek megoldására még ebben az évben terjesszen elő határozat-tervezetet. Nem lehet megelégedni azzal, hogy a különböző szintű koncepciós perek áldozatait olyan ütemben rehabilitálják, amilyen ütemben ügyeiket a bíróságok képesek napirendre tűzni. A képviselő azt is elmondotta: Recsk lakossága nem hibás azért, hogy a község közelében internáló tábort építettek ki, s működtettek. Az ott élők nem voltak részesei a történteknek. Végül javasolta, hogy a sztálinizmus magyar áldozatainak emlékére a tábor helyén létesítsenek emlékhelyet. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 16:44
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (15. rész)
|
Dr. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a bonyhádi Pannon ------------------- Termelőszövetkezet elnöke kiemelte: országgyűlésünk e határozata legyen memento, hogy ebben az országban soha többé ne fordulhassanak elő hasonló esetek egyetlen ember sérelmére sem. E véleményét arra alapozta, hogy az ország azon részében él, ahol az említett események talán a legszervezettebben és a legnagyobb számban fordultak elő: a Völgységben és a Bonyhád környéki németajkú lakosság körében. A képviselő kérte: e sokrétű problémát nagy körültekintéssel oldják meg, s javasolta, hogy végrehajtásához vegyék igénybe a Magyarországi Németek Szövetségének segítségét. Árvai Lászlóné (Heves m., 1. vk.), az Eger és Vidéke Áfész -------------- szakszervezeti bizottságának titkára személyes hangvételű hozzászólásában gyermekkori emlékeit sorolva idézte fel a lakóhelyéről kitelepített honfitársainak nehéz sorsát. Hangsúlyozta: a kitelepítés tényét tudomásul kellett vennie, de megérteni nem tudta, mint ahogy a kitelepített emberek vétkének eredetéről sem lehetett tudomása. Utalt arra, hogy azok a kitelepítettek, akik napjainkban felelevenítik hányatott életük mozzanatait, többségükben megbocsájtanak, a békesség jegyében. ,,Mi az ország színe előtt most megkövetjük őket, akik még élnek. Békesség velünk és gyermekeinkkel.,, - mondotta végezetül. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) MÁV-mozdonyvezető javasolta: ------------ a törvénytervezetből töröljék azt a részt, amely semmisnek tekinti a harci cselekmények során elkövetett rablás miatti elítéléseket. A képviselő szerint a bíróság ezekben az esetekben egyedi döntésekkel adjon mentességet. Batha Miklós (Budapest, 23. vk.), a Calderoni Vállalat ------------ vezérigazgató-helyettese viszont arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy sokszáz tartalékos tisztet 1957-ben lefokoztak. Az ő rehabilitálásuk kimaradt a törvénytervezetből. Pedig ezek az emberek még szakmai előmenetelükben is sok éven át hátrányt szenvedtek. Kérte a honvédelmi minisztert, vizsgálja meg ügyüket, és erkölcsileg rehabilitálja őket. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 16:56
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (16. rész)
|
Márton János (országos lista) Dauda Sándor indítványához ------------ csatlakozva hangoztatta, hogy nem híve a különféle cselekmények egybemosásának, függetlenül attól, hogy azok melyik oldalon történtek 1956-ban. Felszólalásában azt ajánlotta, hogy három réteg - a köztisztviselők, a pedagógusok és főleg a hivatásos katonák - rehabilitációs ügyét külön is vizsgálják meg. Hangsúlyozta, hogy ezt a katonaság, mint férfivá nevelő intézmény becsületének helyreállítása is megkívánja. Ennek kapcsán rövid kitérőt téve megjegyezte: a napokban a kezébe kerűlt egy olvasmány, amely - úgy gondolja - nem maradhat a honvédelmi miniszter úr és a honvédség válasza nélkül. Ez az olvasmány a többi között az egykori honvédelmi miniszterről szól. A továbbiakban visszatérve az eredeti gondolatmenetéhez leszögezte: a rehabilitációra szoruló rétegeknek sok tagja 1956 után nemcsak a börtönben töltött éveit, hanem hivatását is elvesztette, s többségük ma emiatt is rendkívül alacsony nyugdíjat kap. Hangoztatta, hogy meggyőződése szerint az Igazságügyi és a Honvédelmi Minisztérium tisztességesen gondoskodni fog róluk. Márton János egyik utaló megjegyzésére reagálva kért szót Németh Miklós miniszterelnök és bejelentette: a kormány úgy döntött, hogy a dr. Bokor Imre honvédezredes könyvében olvasható állítások kivizsgálása érdekében felkéri az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnökét, hozzon létre egy ,,etikai,, bizottságot. A vizsgálat eredményéről tájékoztatják majd a közvéleményt. Hangsúlyozta: a kormánynak is, az országgyűlésnek is alapvető politikai kötelessége, hogy az ilyen jellegű felvetésekre válaszoljon, s a magyar hadsereg intaktságát, társadalom előtti tekintélyét a jelenlegi helyzetben is megőrizze. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) - mindvégig saját ------------- korosztályának nézőpontjából fogalmazva mondanivalóját - egy vezető politikus 1956-ban kimondott szavaira utalt, amikor kijelentette: ,,az 1950-es évekről, 1956-ról és 1956 után is hazudtak nekünk éjjel, hazudtak nappal és hazudtak mindenkor.,, Példaként említette a teremben jelen lévő Berecz Jánost, aki megírta a Tollal és fegyverrel című művet, s abban egészen másképp szólt ezekről az eseményekről. Mint mondotta: ezzel arra késztettek minden ideológust, pedagógust, hogy hazudjanak vagy hallgassanak. A múlt bűneivel nézünk most szembe - idézte Borics Gyula államtitkárt. Nem feledkezve meg Németh Miklós imént tett bejelentéséről sem, örömét fejezte ki, hogy az érintettek hajlandóak erre. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 18:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (17. rész)
|
Mindezek alapján annak a véleményének adott hangot: számára elfogadhatatlan, hogy a kormány nem kívánja elkötelezni magát a kártalanítások mellett. Meggyőződése szerint ugyanis az elmúlt időszakban felmérhetetlen károkat okozott és felmérhetetlen terheket rótt a rendszer mindazokra, akik a korábbi bűnök miatt épp eleget szenvedtek már. Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.), a Budapesti Elektromos -------------- Művek vezérigazgatója érzékletesen szólt arról, hogy választókerületében, a Lipótvárosban nagyon sokakat érint a törvénytelen ítéletekkel kapcsolatos rehabilitáció. Felhívta a figyelmet arra: egyre csökken azoknak a száma, akiknek végre elégtételt kellene szolgáltatni. Nagyon sürgős tehát, hogy az Országgyűlés mielőbb meghozza emberséges döntését. A törvényjavaslat tárgyalását ezután a részletes vitával folytatták. Ennek során Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) -------------- csatlakozott Marx Gyula képviselőtársa módosító indítványához. Továbbá kifogásolta, hogy a törvénytervezet csak a munkaviszonnyal és a társadalombiztosítással foglalkozik. Ezért kérte annak rögzítését, hogy a törvény alapján történt ítéletmegsemmisítés azonos hatályú legyen az ügy bírósági felülvizsgálata során meghozott határozattal. Hozzátette: tudja, a kártalanítás mértéke igen magas, de ennek ellenére ezt vállalnia kell a társadalomnak. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 18:04
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (18. rész)
|
Miután a részletes vitában többen nem kértek szót, az elnöklő Horváth Lajos ismertetett egy határozat-tervezetet, amelyet később kíván beterjeszteni, s amelynek lényege, hogy a törvénysértő elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak kártalanításáról a kormány terjesszen az Országgyűlés elé egy törvényjavaslatot. Megkérdezte Király Zoltánt, hogy az általa javasoltak összhangban állnak-e a határozat-tervezettel. Király Zoltán azt kérte, hogy a kormány képviselője nyilatkozzék arról: mikorra tudja vállalni ezt a feladatot. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár a vitában ------------ elhangzottakra válaszolva a tárca támogatásáról biztosította Zsidei Istvánnénak a recski emlékhely létrehozására vonatkozó javaslatát. Solymosi József indítványát szintén helyeselte, és elmondta, hogy nemcsak a német, hanem a szlovák és más nemzetiségűek kitelepítésének ügyét is megvizsgálják. Dauda Sándor javaslatát megfontolásra ajánlotta, bár azt is hangoztatta, hogy nem ért azzal egyet, hogy a rablás a törvényjavaslat szövegéből maradjon ki. Mint a kormány megbízásából az ,56-os eseményekkel régóta foglalkozó szakember egy példával érzékeltette, hogy nehéz elkülöníteni a politikai cselekménnyel összefüggő, illetve az egyéni haszonszerzésből elkövetett rablást. Hangoztatta, hogy e jogszabály hatálya alá nem esnek az utóbbi minősítéssel illethető bűncselekmények. A tartalékos tisztek lefokozásával, illetve erkölcsi rehabilitálásukkal kapcsolatos javaslattal egyetértett, de rámutatott, hogy ebben a Honvédelmi Minisztérium az illetékes. Marx Gyula és Király Zoltán javaslatára válaszolva kifejtette, hogy teljes és azonnali kártalanításra már csak azért sincs mindig lehetőség, mert a kár értéke nehezen mérhető fel, például abban az esetben, ha a törvénysértések áldozatául esett személyeket kivégezték. Hangsúlyozta, hogy ennek ellenére megvizsgálják, és a Parlament elé terjesztik a kártalanítások mértékére és módjára vonatkozó elképzelést. Hozzáfűzte még, hogy Marx Gyula írásban benyujtott módosító javaslatát azért nem támogatta, mert azzal kizárnák az 1956 előtti törvénysértések áldozatainak a kártalanításra való jogát. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 18:39
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (19. rész)
|
Javasolta, hogy fogadják el a Horváth Lajos által ismertetett határozat-tervezetet, s ígéretet tett rá, hogy a javaslatot még ebben az évben az Országgyűlés elé terjesztik, amennyiben arra mód lesz. Megvitatását ugyanis a legszélesebb társadalmi nyilvánosság bevonásával tervezik. Ezután kisebb vita alakult ki Dauda Sándor és az előterjesztő államtitkár, illetve Király Zoltán és az államtitkár között. Az álláspontok kölcsönös tisztázásának eredményeként Dauda Sándor a törvényjavaslat szövegét érintő módosító javaslatát visszavonta. Király Zoltán pedig egyetértett azzal, hogy javaslata, miszerint a kártalanításnak a kormány által megfogalmazandó irányelvei vonatkozzanak az 1945 és 1956 közötti időszakra is, beleilleszthető a már ismertetett országgyűlési határozat-tervezetbe. Határozathozatal következett. Először az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslatról döntött az Országgyűlés. Marx Gyula (Zala m., 2. vk.) módosító indítványait az Országgyűlés elvetette. A törvényjavaslat egészét - 278 támogató, 4 ellenző szavazattal és 28 tartózkodással - a Parlament elfogadta. Ezután a törvénysértő elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak kártalanításáról szóló határozat-tervezetet az Országgyűlés 287 igenlő, 2 nemleges szavazattal és 13 tartózkodással elfogadta. Ugyancsak elfogadta az Országgyűlés - 289 egyetértő, 3 ellenző szavazattal és 12 tartózkodással - a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozat-tervezetet. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 19:10
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (20. rész)
|
Mielőtt rátértek a következő napirendi pont megtárgyalására, az elnöklő Szűrös Mátyás üdvözölte a Magyar Demokrata Fórum küldöttségét, amely a szervezet második országos gyűléséről érkezett, hogy részt vegyen az ülésen. Az MDF nevében Debreczni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) ---------------- gimnáziumi tanárt szólalt fel. - Örömmel és megnyugvással töltötte el a Magyar Demokrata Fórum országos gyűlését az a tény - mondotta -, hogy a parlament elfogadta a sarkalatos törvényeket. Ezzel lehetővé tette, hogy a demokratikus átmenet megvalósuljon hazánkban, kinyíltak a kapuk Európa felé. Üdvözlendő, hogy a képviselők azokról az alternatívákról is kedvezően döntöttek, amelyek a Munkásőrségre, illetve a munkahelyeken való pártszerveződésre vonatkoztak. Az MDF-nek meggyőződése, hogy ebben az esetben nem egyszerűen az ellenzék álláspontját tette magáévá a Parlament, hanem a demokrácia álláspontját. Ez a Parlament felnőtt hatalmas történelmi feladatához, az Országgyűlés a nép és a nemzet parlamentjeként döntött ezekben a kérdésekben. A képviselő ezután annak a reményének adott hangot, hogy miután minden akadály elhárult a demokratikus átalakulás előtt, az országgyűlés minél előbb lehetővé teszi a demokratikus választásokat. Végül ismételten köszönetét és nagyrabecsülését fejezte ki a képviselőknek. Szűrös Mátyás képviselőtársai nevében is megköszönte az elismerő szavakat, megjegyezve, hogy az utóbbi időben e háznak ritkán volt osztályrésze elismerésben. A Parlament külön nagyra értékeli, hogy a Magyar Demokrata Fórum küldöttséggel jött el kifejezni elismerését és támogatásáról biztosítani az Országgyűlést abban a munkában, amelyet a parlamenti demokrácia megteremtése érdekében, a nemzeti megértésért és összefogásért végez. Rátérve az október 23-ával kapcsolatos napirendre, a következőket mondotta: - Az elmúlt hetekben különböző megközelítésekből foglalkoztunk az ünnepi megemlékezéssel. Bizonyára sokan tudnak arról, hogy 1956. október 23-ára, a népfelkelés napjára való emlékezés szervezésére, - több politikai szervezet kezdeményezése alapján -, társadalmi bizottság jött létre. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 19:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (21. rész)
|
Az Október 23-a Bizottság Budapest több terén és utcáján nyilvános megemlékezést, emléktábla-avatást tart, majd a rendezvények egy tömeggyűlésen, a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren fejeződnének be. A bizottság vezetőinek első, nagy visszhangot kiváltó kérése az volt, hogy szereljék le az Országház kupoláján lévő vörös csillagot. Amikor ennek technikai akadályait az Országgyűlés hivatala jelezte, kérték, hogy a csillag kivilágítását szüntessük meg. Ez október 13-án megtörtént - mondotta Szűrös Mátyás. Nem a vörös csillag jelképrendszerével van problémánk - tette hozzá, utalva Ady Endre ,,A csillagok csillaga,, című versére: ,,Sose hull le a vörös csillag, mióta ember néz az égre, vörös csillag volt a reménye,,. - Amikor bizonyos intézkedéseket teszünk, egyetértünk azzal, hogy középületeket és az Országház épületét - különösen olyan történelmi időszakban, amikor több párt működik - az ország címere díszítse és a nemzeti zászló lobogjon rajtuk. - A bizottság azt is kérte, hogy az Országháznak arról az erkélyéről beszélhessenek a szónokok, amelyről annak idején Nagy Imre beszélt. Az Országgyűlés elnökeként azt az álláspontot képviseltem, hogy minden körülmények között meg kell őrizni az Országház, a nemzet szimbólumának méltóságát, s úgy gondolom, az épület erkélyéről az állam legfőbb választott vezetői jogosultak szólni a nemzethez. Ezért az Országház erkélyének szónoklatok tartására történő felhasználását nem engedélyezem, és kérem, hogy az Országgyűlés ezt támogassa. Ugyanakkor javasoltam a bizottság küldötteinek, hogy az emlékbeszédek elmondására az Országház lépcsőjét vegyék igénybe. Mindezen túl kegyeleti okok is arra késztetnek bennünket, hogy az Országháznak azt az erkélyét, amelyről Nagy Imre szólt, ne használhassa fel bárki szónoklatok tartására. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 19:18
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (22. rész)
|
- A parlamenti demokráciára való átmenet idején nem szolgálja az ország és a nemzet érdekét, ha a mostani megemlékezést bárki a nemzetet megosztó politikai érdekeknek szolgálatába állítja, vagy kívánja állítani. Az Országgyűlés osztja és támogatja azt az általános igényt, hogy az 1956-os októberi népfelkelés napja a nemzeti megbékélés közös ünnepe legyen. Ezt az ünnepet pedig nem zavarhatják meg egyéni ambíciók, sértettségek és politikai sandaságok - fejtette ki az Országgyűlés elnöke. Október 23-a megünnepléséről Németh Miklós miniszterelnök terjesztette elő a kormány javaslatait. Elöljáróban kifejtette: egy nemzetet, annak történelmét, lelkületét leginkább az jellemzi, hogy mennyire esik egybe az ünneppé avatás állami kinyilvánítása a nép akaratával. Vagyis, hogy a naptár piros betűjének van-e fedezete az emberek emlékezetében, hitében, érzelemvilágában, történelmi tudatában. Október 23-a máris kitörölhetetlen dátumként van jelen. Az országgyűlés most arról határoz - mondotta -, hogy ez a nap államilag is elismert ünnep legyen. Népszavazás dönt viszont majd arról - a kormány javaslata szerint -, hogy egyúttal nemzeti ünnep lesz-e. Sajátos körülményként értékelte, hogy éppen október 23-a előtt néhány nappal fogadta el a parlament a Magyar Köztársaság Alkotmánytörvényét, amely kihirdetése napján lép hatályba. Bejelentette: a kormány kész megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a törvény kihirdetésének és ezzal hatályba lépésének napja október 23-a legyen. Ezzel lehetővé válik, hogy október 23. ne csupán nemzeti emléknapként, hanem egyben, mint a köztársaság kikiáltásának dátuma íródjék be nemzeti történelmünkbe és ünnepeink sorába. Ily módon ez az ünnep keretbe foglalhatná a totális elnyomórendszer elleni népfelkelés emlékét és e harc szellemi örökségeként megszülető új, demokratikus jogállamiságot, amelyet leginkább elnevezése, a Magyar Köztársaság szimbolizál. A javaslatok sorát azzal zárta: október 23-án a Parlament erkélyéről vagy főlépcsőjéről az országgyűlés elnöke, aki attól a naptól kezdve a Magyar Köztársaság elnöki tisztéből adódó feladatokat is ellátja, megfelelő külsőségek között kiáltsa ki a Magyar Köztársaságot. Szűrös Mátyás a kormány elnökének hozzászólását követően - megköszönve Németh Miklós szavait - kijelentette: a tapsból úgy ítéli meg, hogy az Országgyűlés egyöntetűen támogatja a javaslatot. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 19:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (23. rész)
|
Ezután Szűrös Mátyás bejelentette, hogy az 1956. október 23-áról szóló nyilatkozat-tervezetet a képviselőknek kiosztották. Megkérdezte a képviselőket, van-e valakinek észrevétele a tervezettel kapcsolatban. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Merkur Személygépkocsi ------------- Értékesítő Vállalat vezérigazgatója egyetértve a nyilatkozat-tervezettel, annak egy mondatára tett észrevételt. Emellett a képviselő azt is indítványozta, hogy az írásban átadott nyilatkozatot a Parlament ülésén felolvasva is ismertessék. Az elhangzottakra reagálva Szűrös Mátyás azt javasolta, bízzanak meg egy háromtagú szerkesztőbizottságot, amelyik elvégzi a szöveg szükséges stilisztikai módosításait. Ezt a javaslatot a képviselők elfogadták. Ezután Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), a Magyar Rádió ---------- főmunkatársa elmondotta: messzemenően egyetért Németh Miklós bejelentésével. Annak a reményének adott hangot, hogy október 23-a az összetartozást erősíti az emberekben, nem pedig a szembenállást. Véleménye szerint az együvé tartozást sugalló eszme talán azt eredményezi, hogy ,,ez a nép magára talál, és akik ebben a hazában élnek, magyarok és nem magyarok, egyekké válnak az új, szabad, gyönyörű reményt adó köztársaságban,,. Berecz János (Szabolcs-Szatmár m., 6. vk.) pártalkalmazott ------------ kért szót, aki elmondta, hogy fölszólítás nélkül is mindenképpen el akarta mondani véleményét október 23-ával kapcsolatban. Mivel az előző napirend vitájában Király Zoltán képviselő ,,felmutatta az ingét,, - mondotta Berecz János -, ezt semmiképpen nem hagyhatta figyelmen kívül. Azért az október 23-ával kapcsolatos napirendi pont vitájában kért szót, s nem az előzőnél - tette hozzá -, mert nem vett részt az internálásokban, nem volt karhatalmista, sőt bíró vagy ülnök sem. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 19:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (24. rész)
|
Ezenkívül tanu sem volt egyetlen egy koncepciós perben sem. Ezért az előző vitában nem kérhetett szót, csak támogatásával fejezte ki véleményét. - Most azonban szólnom kell - mondotta - két ok miatt. Ha egy könyv kapcsán tetemre hívnak, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Irigylésre méltó Király Zoltán helyzete, mert ő csak tanult róla, de nem élte meg ezt az időszakot. Mert én nemcsak október 23-át, hanem október 30-át is megéltem. Könyvemet a politika egyszer elismeréssel, most elítélően fogadta. A történelem azonban a teljes értékelést és végszót még nem mondta ki. Az a meggyőződésem, hogy a népfelkelést a történelem elismeri. A további eseményeket azonban sorra helyükre kell tenni. Ezért úgy gondolom, az inget vegyük fel, de ne kezdjük el sorra részletezni: kinek milyen inge volt, mert ez százezreket fog érinteni. Abban az esetben pedig az ing kesztyűvé válik. A kesztyűt pedig nem szeretném fölvenni. Ezért örömmel fogadtam a kormány álláspontját, hogy a nemzeti emléknap, amely megoszthatja a nemzetet - hiszen mindenki a maga módján emlékezik majd -, egyben a köztársaság kikiáltásának napja legyen. A köztársaság kikiáltása, s annak ünnepélyes aktusa kell hogy összekössön bennünket, viselhetjük az ingünket, s nem lesz szükség kesztyűre. Ezért támogatom a kormány álláspontját - mondotta befejezésül Berecz János. Antal Imre (Pest m., 19. vk.), a Mezőgép Vállalat érdi ---------- gyáregységének igazgatója egyetértett azzal a közelmúltban megjelent újságcikkel, amely az 1950-ben elfogadott 10. számú törvényerejű rendelet átírását vagy visszavonását szorgalmazta. E még hatályos rendelet ugyanis április 4-ét tartja legnagyobb nemzeti ünnepünknek. Antal Imre ezért támogatja e rendelet felülvizsgálatát, s ért egyet azzal, hogy hazánk lakossága népszavazással döntsön nemzeti ünnepünkről. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 19:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (25. rész)
|
A nyilatkozat-tervezettől függetlenül ezután Roszik Gábor (Pest ------------ m., 4. vk.) terjesztette önálló képviselői indítványát 1956. október 23-a megünnepléséről az Országgyűlés elé. Mint mondotta, évszázadok múlva is nemzeti ünnepként fog megemlékezni a magyar nép 1956. október 23-áról, mint az újkori magyar történelem legigazibb, legnagyszerűbb forradalmának első napjáról. A nép döntése már régen megszületett erről, éppen ezért a népet képviselő Országgyűlés sem dönthet másként. Reményét fejezte ki, hogy a parlament ünneppé nyilvánítja ezt a napot, amelyet a nép úgyis ünnepelni fog. Tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a napoknak neveket adjanak, de legfőképpen az ellen, hogy október 23-át a megbékélés napjának kiáltsák ki. Mint mondotta szerte az országban milliók készülnek október 23-a, mint nemzeti ünnep megünneplésére. Ezrek jönnek Magyarországra azok közül, akiknek a forradalom leverése miatt kellett hazájukból elmenekülniük. A képviselő azt is felvetette: nem szabad választásra feltenni, hogy március 15-e, augusztus 20-a, vagy október 23-a legyen a magyar nemzeti ünnep. A népet nem lehet ilyen döntés elé állítani. Egyik ünnepet nem szabad a másik ünnep alá rendelni, mindegyiknek megvan a maga jelentősége. ,,Lehet, hogy más népeknek egy nemzeti ünnepük van, nekünk attól még lehet kettő, vagy akár három is, megszenvedett a nép érte,, - mondotta. Dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) Ráckeve körzeti állatorvosa --------------- kiemelte: dönthet a Parlament akárhogyan, az emberek 1956-hoz való viszonyukat saját maguk fogják meghatározni. Mégis fontos, hogy az Országgyűlés határozzon ebben a kérdésben, mert az elmúlt negyven évi gyűrkőzés és szenvedés történetének kétségtelenül 1956 a legszebb és legmagyarabb eseménye. Az a tizenegy nap nem rengette meg ugyan a világot, de öntudatot és büszkeséget öntött a népbe - hangsúlyozta. Mindezek ellenére a képviselő nem javasolta, hogy cseréljünk nemzeti ünnepet. Indoklásként kifejtette: nemzeti ünnep csak az lehet, amellyel a nép a leginkább azonosulni tud, s véleménye szerint ez az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról való megemlékezés. Hozzátette azonban, hogy az Országgyűlés bárhogy is döntsön, október 23-a nagy ünnep lesz, mert a nép azzá teszi. A legfontosabb, hogy szabad és nyilvános lehessen az ünneplés - vélekedett a képviselő. Indítványozta: október 23-a legyen pirosbetűs ünnep mindenféle jelző nélkül, s nyilvánítsák munkaszüneti nappá. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 19:52
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (26. rész)
|
Varga Lajos (Pest m., 26. vk.), a MÁV Dunakeszi Járműjavító ----------- Üzemének igazgatója választóival találkozva rendre feltette a kérdést: hogyan értékelik október 23-a nemzeti ünneppé, illetve munkaszüneti nappá nyilvánításával kapcsolatos javaslatokat. Ennek az országnak nincs szüksége több ünnepre, arra van szükségünk, hogy dolgozzunk, és minél előbb kivigyük az országot ebből a kátyúból. Inkább megbékélésre van szükség és nem arra, hogy szembeállítsuk egymással a két tábort - vélekedtek a megkérdezettek. A képviselő egy közbeneső javaslatot tett: október 23-a ne legyen munkaszüneti nap, helyette november 1-jét, a halottak napját nyilvánítsák munkaszüneti nappá, s ezen a napon lehetne emlékezni azokra, akik koncentrációs táborban haltak meg, akik Recsken vagy a Don-kanyarnál a fronton vesztették életüket. Több hozzászóló nem lévén, a Ház elnökének kérésére Bánffy György (Budapest, 4. vk.) felolvasta az országgyűlés nyilatkozat-tervezetét október 23-ról. ,,Az Országgyűlés átérezve felelősségét és részvétele fontosságát a nemzeti megbékélés előmozdításában, 1956. október 23-a közelgő évfordulóján kötelességének érzi, hogy felhívással forduljon honfitársaihoz. A nemzet akaratát tükröző politikai egyeztető tárgyalások megállapodásai alapján a magyar Országgyűlés kimondta: hazánk köztársaság, alkotmányban rögzítette a többpártrendszert, megteremtette a szabad és demokratikus választások kereteit, megnyitotta az utat a parlamenti demokrácia gyakorlása előtt. Az Országgyűlés teljesítette hivatását, hozzájárult a békés átmenet garanciáinak megteremtéséhez. Az alkotmányos garanciák megteremtése késztető erő lehet a jelenlegi válság leküzdésére, és esélyt ad arra, hogy éljünk lehetőségeinkkel. Céljainkat azonban csak nyugodt, békés körülmények között valósíthatjuk meg. A politikai viták, a politikai küzdelmek az újonnan kialakított alkotmányos keretek között folyhatnak majd ezután. A magyar nép egyetért a demokratikus Magyarország megteremtésében - 1956 megítélésében azonban a nemzet ma még nem egységes. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy október 23-áról miként emlékezik. De a megemlékezés legyen olyan, amely a megbékélés útját járja, nem tépi föl a sebeket. Fogadjuk megértéssel egymás eltérő véleményét, azokat a megnyilvánulásokat, amelyek nem sértik a törvényes rendet. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:08
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (27. rész)
|
E gondolatok jegyében hív fel az Országgyűlés minden magyar állampolgárt, hogy az 1956. október 23-ára emlékezés napja ne az országot megosztó, hanem a nemzeti megbékélést előmozdító nap legyen.,, A nyilatkozatot a képviselők közfelkiáltással elfogadták. Szűrös Mátyás ezt követően felhívta a tisztelt ház figyelmét: amikor Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) önálló indítványáról határoz, célszerű szem előtt tartania, hogy a kormány javaslata szerint a nemzeti ünnepről népszavazásnak kellene döntenie. Hozzáfűzte, hogy a nemzeti ünnepet és általában az ünnepeket törvénybe kell majd foglalni. Még a határozathozatal előtt Király Zoltán ügyrendi kérdésben kért szót, mert véleménye szerint a javaslatot előterjesztő képviselőnek joga van a vitában elhangzottakra reagálni; úgy vélte, ezt a jogot Roszik Gábornak is meg kell adni. Roszik Gábor élt ezzel a lehetőséggel, s felhívta a figyelmet: akármiképpen is határoz most az Országgyűlés, a népszavazás eredménye más is lehet; a mostani állásfoglalás nem zárja ki, hogy erről a kérdésről később népszavazással döntsenek. Azt is megjegyezte, hogy most már kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy október 23-át munkaszüneti nappá nyilvánítsák, erről egy második lépcsőben kellene szavazni. Határozathozatal következett: a képviselők 200 ellenszavazattal, 42 támogatással, 51 tartózkodás mellett elvetették azt az indítványt, hogy október 23-át határozattal nemzeti ünneppé nyilvánítsák. Ezután az elnök ugyancsak szavazásra tette fel: egyetért-e az Országgyűlés azzal a javaslattal - bár ez a kérdés a kormány hatáskörébe tartozik -, hogy október 23-a munkaszüneti nap legyen. A képviselők ezt az indítványt sem támogatták: 224-en ellene, 38-an mellette szavaztak, míg 29-en tartózkodtak. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (28. rész)
|
Ezután az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi szervek által kezelt vagyonról szóló pénzügyminiszteri tájékoztatót tárgyalták meg a képviselők. Békesi László pénzügyminiszter az írásos tájékoztatóhoz szóbeli ------------- kiegészítést fűzött. Elmondotta, hogy nem tudnak valós képet adni a szervezetek tulajdonában, illetve kezelésében lévő ingatlanok vagyoni értékéről, hiszen azok nyilvántartása nem a reális forgalmi értéket, hanem különböző időpontokban született, úgynevezett nyilvántartási értéket tartalmazza. Így a nem egészen 12 milliárd forint összesített értéken nyilvántartott vagyontömeg forgalmi értéke annál lényegesen több. Hiányos a tájékoztató azért is, mert egy-egy ingatlan vegyes kezelői jogának valódi értékét nem tudja bemutatni. Torzítanak az adatok a költségvetési támogatás összesített bemutatásakor is. 1968-tól kezdődően az MSZMP, illetve más társadalmi szervezetek költségvetési támogatása 47.4 milliárd forint összegre rúg. A párt, a KISZ és a szakszervezetek közvetlen irányításával működő vállalatok 8.6 milliárd forint összegű adójának elengedésével az állami támogatás együttes összege 56 milliárd forintra tehető. Ez azonban valorizálás nélkül alkalmatlan a közgazdasági összegzésre. Ennek ellenére az Országgyűlés képet tud alkotni arról az infrastruktúráról, amelyet a - felmérés idején még - MSZMP, illetve a társadalm i szervezetek kezelnek. A nyilvántartások adatai szerint ez az infrastruktúra 1384 olyan épületet tartalmaz, amelyet a párt és a társadalmi szervek kizárólagosan kezelnek, és további 1500 olyan épületet, amelyeknél a kezelői jog más szervekkel megosztott. Az elmúlt 31 év alatt, tehát 1957-től az MSZMP működésének költségeit 21 százalékban fedezte állami támogatás, 75 százalékban pedig a párttagok tagdíja. Ez az arány fokozatosan megváltozott, és 1988-ban az állami támogatás a párt összes bevételi forrásainak több mint 50 százalékát tette ki. A Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, vagy a Magyar-Szovjet Baráti Társaság működését teljeskörűen az állami költségvetés finanszírozta. 1977 óta a párt minden ingatlana állami tulajdonban van, az MSZMP csupán kezelői joggal rendelkezett. Tulajdonrendezésre tehát nincs szükség, csupán az ingatlanok hasznosításáról kell dönteni. A kormány a párt ingatlanvagyonának hasznosításakor három rendező elvet követ. E vagyonból kívánja megteremteni a pártok, így a Magyar Szocialista Párt működéséhez elengedhetetlenül szükséges feltételeket, összhangban azzal az elfogadott elvvel, hogy a többpártrendszer sem kerülhet többe, mint az egypártrendszer. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:23
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (29. rész)
|
A kormány az ingatlanvagyon másik részét oktatási, egészségügyi célokra kívánja igénybe venni, bevonva e munka előkészítésébe a fővárosi, a megyei és a helyi tanácsokat is. Az ingatlanvagyon harmadik részéből a jogállamiság kiépítéséhez nélkülözhetetlen intézmények elhelyezésére és a pártok közötti elosztás korrekciójára is célszerű tartalékot képezni. A folyó költségvetési támogatások összegéről a párttörvénynek megfelelően, illetve az éves költségvetés keretében a parlament fog dönteni. Ez a pártokra és társadalmi szervezetekre egyaránt vonatkozik. A kormány a pártingatlanok felosztásának előkészítésére kormánybiztost állított. A vagyon elosztása két szakaszban bonyolítható le; az első szakasz előkészítését ez év végéig célszerű befejezni - mondotta a pénzügyminiszter. Addig sor kerülhet a párttörvény alapján bejegyzett pártok törvényes szükségleteinek felmérésére, majd az ingatlanok tételes átadására. Minden visszaélés elkerülésére az MSZMP kongresszusa felfüggesztette az ingatlanok üzletszerű hasznosításának jogát. A kormány üdvözli azt a kezdeményezést, hogy a Magyar Szocialista Párt november 15-ig három budapesti kerületi pártszékházat berendezéseivel együtt átad a kormányzatnak. Ezek az épületek a párttörvény alapján regisztrált pártok legfontosabb elhelyezési igényeit lesznek hivatva kielégíteni. A kormány 1990. január 31-ig dönt a pártingatlanok hasznosításáról, és arról március 31-ig beszámol az Országgyűlésnek. Felkéri az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságát, hogy a kormánybiztos felosztási javaslatát a kormánydöntés előtt véleményezze. A vagyonfelosztás második szakaszára - a pártok közötti vagyonfelosztás korrekciójára - a választások után, az elnyert mandátumok arányában kerülhet sor. Akkor célszerű dönteni arról is, hogy a vagyon a pártok tulajdonába, vagy csupán használatába kerüljön - mondotta végezetül Békesi László. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 20:25
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (30. rész)
|
Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) noha több hiányosságot ------------- talált a tájékoztatóban, az abban ismertetett konkrét elképzelések és határidő-sorrendek alapján mégis elfogadta azt. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Merkur vezérigazgatója -------------- megfontolásra ajánlotta a Magyar Kórházszövetségnek még a pártvagyonnal kapcsolatos vita kiéleződése előtt elfogadott javaslatát. A szociális és egészségügyi miniszterhez is eljuttatott program lényege a szociális otthoni hálózat bővítése. A Kórház- szövetség véleménye szerint a ma meglévő 22 ezer szociális otthoni hely mellett további 12-15 ezerre lenne szükség, s az információk szerint ezek kialakíthatóak lennének a funkciót vesztett középületekben. A képviselő ezért indítványozta e javaslat megvizsgálását, és kérte, hogy ebbe a munkába vonják be az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságát. Nagy Sándor (országos lista), a SZOT főtitkára ----------- fenntartását fejezte ki a tájékoztatóban szerinte meglévő módszertani probléma miatt. Nevezetesen arra gondolt, hogy a beszámoló összemosta a pártok, a politikai szerveződések és a társadalmi szervezetek vagyoni, pénzügyi kérdéseit. A szakszervezet vagyonával kapcsolatos tisztánlátást az nehezíti - mondotta -, hogy a hatvanas években jelentős értékű szakszervezeti vagyont államosítottak. Ez idegen a jogállamok gyakorlatától. A szakszervezetek a vagyonukkal egyébként sem a kormánynak vagy a Parlamentnek, hanem tagságuknak kötelesek elszámolni - mutatott rá Nagy Sándor. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:27
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (31. rész)
|
Hámori Csaba (országos lista), az MSZP Elnöksége nevében kért ------------ szót. Elöljáróban emlékeztetett arra: 1978-ban az MSZMP állami tulajdonba adta át ingatlanjait, s ettől kezdve csak kezelői jogot gyakorolt ezek felett. Jelentős mennyiségű ingatlanról, 1166 épületről van szó. Föltehető a kérdés - mondotta -, hogy miért volt szükség ennyire. Indoklásként kifejtette: ezeket az épületeket egy 870 ezer tagot számláló tömegpárt használta, s ez a párt - állampártként - állami funkciókat is betöltött. Hangsúlyozta: az MSZP most rendezi sorait, most építi föl magát. Kívánatosnak tartotta, hogy ezt a leépítő és újjáépítő folyamatot ne terheljék a vagyonkezelés rendezéséhez kapcsolódó feszültségek. Ezért egyetértett a kormány azon álláspontjával, amely e kérdést körültekintően és lépcsőzetesen kívánja rendezni. Tájékoztatta az Országgyűlést arról is, hogy az idén tavasztól napjainkig az MSZMP, illetve az MSZP mintegy harminc épület kezelési jogát már átadta a helyi önkormányzatoknak, s ezt függetlenül a mostani döntésektől folytatni kívánják. Az MSZP kezelésében lévő ingatlanok pontos és hiteles felmérését követően december 31-éig tisztázni kívánják, hogy melyek azok az ingatlanok, amelyek a párt működéséhez nélkülözhetetlenek. Az ezen a körön kívül eső ingatlanok kezelési jogát átadják a Minisztertanácsnak és az önkormányzatoknak. Kötelezettséget vállalnak arra, hogy a tulajdon-, illetve a kezelési jog végleges rendezéséig a továbbiakban egyetlen, a Magyar Szocialista Párt kezelésében lévő ingatlant sem adnak bérbe, s más módon sem hasznosítanak. Végezetül Hámori Csaba bejelentette: az MSZP parlamenti csoportjához eddig 132-en csatlakoztak. Határozathozatal következett: az Országgyűlés a pénzügyminiszternek az állami tulajdonban, de az MSZMP és más társadalmi szervek kezelésében lévő vagyonról szóló tájékoztatóját 253 egyetértő, 8 nemleges szavazattal és 8 tartózkodással elfogadta. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (32. rész)
|
A pénzügyminiszteri tájékoztató elfogadását követően személyi kérdésekben döntöttek a képviselők. Elsőként - az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénynek megfelelően, a belügyminiszter javaslatát elfogadva - megválasztották az öttagú Országos Választási Bizottságot, amelynek titkára dr. Kara Pál lett. Döntöttek arról, hogy az országgyűlés elnöki teendőivel - mindaddig, amíg a Ház jelenlegi elnöke a köztársasági elnöki funkcióból adódó feladatokat látja el - Fodor István alelnököt bízzák meg. (Az elfogadott módosított alkotmány rendelkezése szerint ugyanis a köztársasági elnök hivatalba lépéséig jogkörét - korlátozott feltételekkel - az országgyűlés elnöke gyakorolja, ideiglenes államfőként. Erre az időre az országgyűlésnek kell kijelölnie azt az alelnököt, aki az országgyűlés elnökét helyettesíti.) Fodor István személyére Szűrös Mátyás tett javaslatot, s bár az indítványát fogadó tapsból ismét úgy ítélte meg, hogy azzal a képviselők egyetértenek, ezúttal megszavaztatta javaslatát, amellyel 278 képviselő értett egyet. Ugyancsak a módosított alkotmány értelmében - a törvény kihirdetése, azaz hatályba lépése napján - megszűnik az Elnöki Tanács. Ahogyan Szűrös Mátyás az Elnöki Tanács tevékenységét méltató beszédében fogalmazott: az alkotmány sok szempontból lezárja az elmúlt 40 év történetét, s ezzel e korszak alkotmányos életének egyik legfontosabb közjogi pillére is befejezi működését. Mint mondotta, ez a testület a magyar alkotmánytörténet sajátos szervezete volt. Kollektív testületként ellátta azokat a teendőket, amelyek általában az államfő feladatai közé tartoznak. Hatáskörének legjelentősebb és talán legvitatottabb eleme az Országgyűlést helyettesítő jogköre volt, de e jogkör gyakorlását is a mindenkori politikai viszonyok határozták meg. Hangsúlyozta, hogy az Elnöki Tanács az állami élet utolsó szakaszában, komoly politikai bölcsességről és önmérsékletről téve tanúságot, segítette a parlamenti demokrácia kibontakozását. Végezetül az országgyűlés elnöke szavakban, a Parlament pedig tapssal köszönte meg az Elnöki Tanács tagjainak és elnökének, Straub F. Brunónak, a kiemelkedő tudósnak és kiváló személyiségnek a tevékenységét. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 20:31
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (33. rész)
|
Ezt követően Szűrös Mátyás befejezettnek nyilvánította az ülésszakot, mondván: az elmúlt napokban becsületes és nem könnyű, sokak szerint történelmi jelentőségű munkát végzett az Országgyűlés. Bejelentette: a legközelebbi ülésszak október 30-án, hétfőn 10 órakor kezdődik. Kérte a képviselőket, akinek lehetősége van rá, vegyen részt október 23-án, a déli harangszó idején a köztársaság kikiáltásának ünnepi ceremóniáján. (folyt. köv.)
1989. október 20., péntek 20:32
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (34. rész) - Dióhéj (1.)
|
Az Országgyűlés negyedik munkanapjának eseményei dióhéjban: Egyórás késéssel - a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésének elhúzódása miatt - kezdte meg munkáját az Országgyűlés ülésszakának negyedik munkanapja. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat vitazárója előtt Pozsgay Imre szólalt fel. A vitát Horváth István belügyminiszter foglalta össze, ezt követően szót kért Kállai Ferenc (országos lista) és Takács Imréné (Csongrád m., 4. vk.). Határozathozatal következett: a törvényjavaslatról a már elfogadott módosításokkal együtt részleteiben és egészében szavaztak a képviselők; a törvényjavaslatot 286 igen, 20 nem szavazattal, 24 tartózkodás mellett elfogadták. Szót kért Kovács László (Pest m., 20. vk.). A következő napirendi pont a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása kezdődött meg. (Horváth István az előterjesztéshez kapcsolódó expozéját csütörtökön ismertette.) Az előterjesztéssel egyetértett Kereszti Csaba bizottsági előadó. A vitában felszólalt: Czoma László (Zala m., 5. vk.); Dr. Séra János (Komárom m., 10. vk); Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.); Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.). Határozathozatal következett: az elfogadott módosításokkal együtt a törvénytervezetet 312 igen szavazattal a képviselők elfogadták. A Munkásőrség megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár ismertette. A vitában szót kapott Balogh András (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 22. vk.), a felvetésre Borics Gyula válaszolt. Határozathozatal következett: a képviselők a törvényjavaslatot 274 igen, 6 ellen-, 31 tartózkodó szavazat mellett elfogadták. Az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslatot Borics Gyula terjesztette elő. A vitában felszólaltak: Zsidei Istvánné (Heves m., 5. vk.); Dr. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.); Árvai Lászlóné (Heves m., 1. vk.); (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (35. rész) - Dióhéj (2.)
|
Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.); Batha Miklós (Budapest, 23. vk.); Márton János (országos lista); Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.); Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.) és Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.). A vitát Borics Gyula összegezte. Határozathozatal következett. A törvényjavaslatot 278 támogató szavazattal a Parlament elfogadta. A törvénysértő elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak kártalanításáról szóló határozat-tervezetet 287 igen szavazat mellett elfogadták. A rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozat-tervezetet 289 igen szavazattal fogadták el. MDF-küldöttség érkezett a parlamentbe, a törvényhozást a delegáció nevében Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) üdvözölte. Az október 23-ával kapcsolatos napirenddel összefüggésben Szűrös Mátyás kért szót. Felszólalt: Németh Miklós miniszterelnök; előterjesztette a kormány javaslatait. Az Országgyűlés elfogadta, hogy október 23-án az Országgyűlés elnöke mint ideiglenes államfő kikiáltsa a Magyar Köztársaságot. Az október 23-áról szóló határozat-tervezethez hozzászólt: Hellner Károly (Budapest, 32. vk.); Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.); Berecz János (Szabolcs-Szatmár m., 6. vk.); Antal Imre (Pest m., 19. vk.); dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.); Varga Lajos (Pest m., 26. vk.). Több hozzászóló nem lévén, a Ház elnökének kérésére Bánffy György (Budapest, 4. vk.) felolvasta az Országgyűlés nyilatkozat-tervezetét október 23-áról. A nyilatkozatot a képviselők közfelkiáltással elfogadták. Határozathozatal következett: a képviselők elvetették azt az indítványt, hogy október 23-át határozattal nemzeti ünneppé nyilvánítsák. A képviselők azt az indítványt sem támogatták, hogy október 23-a munkaszüneti nap legyen. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 20:54
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - negyedik munkanap (36. rész) - Dióhéj (3.)
|
Ezután az állami tulajdonban lévő, de az MSZMP és más társadalmi szervek által kezelt vagyonról szóló pénzügyminiszteri tájékoztatót hallgatták meg a képviselők Békesi László előterjesztésében. A vitában felszólalt Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.); Hellner Károly (Budapest, 32. vk.); Nagy Sándor (országos lista); Hámori Csaba (országos lista). Határozathozatal következett: az Országgyűlés a pénzügyminiszternek az állami tulajdonban, de az MSZMP és más társadalmi szervek kezelésében lévő vagyonról szóló tájékoztatóját elfogadta. Ezt követően személyi kérdésekben döntöttek a képviselők. A belügyminiszter javaslatát elfogadva megválasztották az öt tagú országos választási bizottságot. Döntöttek arról, hogy az Országgyűlés elnöki teendőivel - mindaddig, amíg a ház jelenlegi elnöke a köztársasági elnöki funkcióból adódó feladatokat látja el - Fodor István alelnököt bízzák meg. Végezetül az Országgyűlés elnöke szavakban, a Parlament pedig tapssal köszönte meg a módosított alkotmány hatályba lépése napján megszűnő Elnöki Tanács tagjainak és elnökének, Straub F. Brunónak a tevékenységét. Ezt követően Szűrös Mátyás bejelenteette: a legközelebbi ülésszak október 30-án, hétfőn 10 órakor kezdődik. Ezzel az Országgyűlés ülésszakának utolsó munkanapja - amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné, Fodor István és Horváth Lajos felváltva elnökölt - befejeződött. (MTI)
1989. október 20., péntek 20:56
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|