Rendszerváltás és az MTI

	Magyarországi helyzetjelentés
----------------------------- Washington, 1990. július 5. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Kitűzték a népszavazás napját július 29-ikére, ám sokan úgy vélik, a nép nem lesz jelen a szavazáson - vagyis: hogy olyan kevesen mennek el a kánikula, no meg a nyári szabadságolások idején, hogy a kezdeményezés végül is eredmény nélkül múlik ki. Ha ez így lesz, a Szocialista Párt - amely pedig presztízsének visszaszerzését, illetve az MDF-SZDSZ egyezmény megtörését reméli a népszavazástól - újabb súlyos tekintélyveszteséget szenvedhet. Tény, hogy a parlamenti vitákban eddig nem talált magára a szocialista frakció, a legutóbbi napok vitái és eseményei tovább tépázták, nem következett be az a megerősödés, amelyet Horn Gyula - a korábbi külügyminiszter - pártelnökké választásától vártak. Mivel a rádió és a televízió egyenes adásban közvetíti az Országgyűlés üléseit, mindeme kínlódásoknak az egész ország tanúja. Legutóbb a némi sajtóiróniával gomb-gatenek nevezett ügy borzolta fel a kedélyeket. Egy szavazás alkalmával Hámori Csaba, a KISZ korábbi első titkára, az egyébként mellette ülő, ám ezesetben hiányzó szocialista párti kollégája helyett is szavazott. A tényt észrevette egy, a karzaton helyet foglaló vendég, felháborodásának nyilvánosan hangot is adott, és természetesen botrány lett. Akkor, Torgyán József, a Kisgazdapárt frakcióvezetője egyenesen okirathamisításnak nevezte az ügyet - de mindenképpen olyan dolognak, amelyet a Házbizottságnak ki kell vizsgálnia. A szocialista frakció vezetője, Pozsgay Imre meglehetősen szerencsétlenül azt javasolta a képviselőknek: ne itt, a nagy nyilvánosság előtt tárgyalják az ügyet - mondta ezt a nagy nyilvánosság előtt. Majd arra célzott, hogy fordult már elő hasonló eset más pártoknál is -, majd mikor ezt visszautasították - és jellegzetesen kommunista érvelésnek nevezték hogy a hibát elkövető vádol másokat - sértetten személyes megtámadtatásról beszélt és közölte: ha ő annak idején nem izzad vért a rendszerváltásért, a szabaddemokraták bizony most nem ülnének a parlamentben. (folyt.) 1990. július 5., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyarországi helyzetjelentés - 1. folyt.
Furcsa érzéseket keltett az a hír is, hogy állítólag a szocialista vezetőknél van egy olyan lista, amely szerint a mai parlament több pártjának képviselője a Kádár-korszak rendőri besúgója lett volna: több MDF-es és SZDSZ-es honatya. Ha ez igaz - vélték a megfigyelők - a szocialisták vagy zsarolni fogják a pártokat, vagy az irat nyilvánosságra hozatalával szétverik az egész parlamentet - az alakuló politikai életet is, hiszen az Országgyűlés így a nép előtt tökéletesen hitelét vesztené. Nos, ezügyben a Magyar Hírlapban nyilatkozott Horn Gyula, és közölte: ő ilyen listáról nem tud, ha van sem nála van, a dolog csupán pletyka-értékű. Ezt a két példát azért hoztam fel, hogy érzékeltessem: nem jó a levegő az MSZP körül. A szocialisták azt állítják: szervezett kampányok folynak ellenük, le akarják járatni, meg akarják alázni őket a nap minden percében, holott ők nemcsakhogy elhatárolták magukat a régi MSZMP-től, de azt sem vállalják, hogy annak utódpártja lennének. Mi tiszta lappal indulunk - hangoztatják. Vád ellenük az is, hogy nem az ország érdekei vezetik őket, hanem valamiféle "minden mindegy-magatartás" - például a népszavazás ügyében - így nem képesek konstruktív ellenzéki magatartásra. Kétségtelen, hogy görcsök és zavarodottság észlelhető soraikban, de az is kétségtelen, hogy velük szemben sok szubjektív érzés is teret kap. Nem szabad végül is elfelejtenünk, hogy a szocialisták mostani vezetőinek többsége korábban is vezető volt. Pozsgay Imre ráadásul annak az MSZMP-tárgyalódelegációnak az elnöke is, amely - az akkor még egységes - Ellenzéki Kerekasztallal tárgyalt. A viszony közte és a szabaddemokraták között már akkor is rossz volt, és ma sem szeretik őt. (folyt.) 1990. július 5., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyarországi helyzetjelentés - 2. folyt.
Nagyon is valószínű, hogy ez az ellenszenv is befolyásolta a szabaddemokraták tavaszi választási kampányát, amelyről ma már ők is elismerik, hogy túlságosan kommunistaellenes volt akkor, amikor a kommunisták már nem voltak politikailag veszélyesek. A megfigyelő nem tud szabadulni attól az érzésétől, hogy a normális helyzet csak akkor állhat be, ha a szocialisták élén egy új, kevésbé érintett generáció jelenik meg - a kádárizmus korában begyakorolt reflexek és a politikai kikezdhetőség nélkül. A remény, amelyet pedig sokan tápláltak mindmáig az erős parlamenti baloldal megjelenéséről, a szocialista vagy éppen szociáldemokrata álláspont következetes és hatásos képviseletéről - tehát még mindig csak remény. Szerencsére nem végleg elszállt remény, mert úgy gondoljuk: európai parlament baloldal nélkül nincsen - július 29-ike azonban erre is választ ad. +++ 1990. július 5., csütörtök
Vissza »