|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Magyarország lélekszáma
"Idén január elsején Magyarország népessége
10 millió 450 ezer fő volt. 260 ezerrel kevesebb, mint 10
esztendővel korábban. Ráadásul az utóbbi évtizedben a halálozások
száma meghaladta az élve születéseket, és ez azt jelenti, hogy
tovább apad a lakosság, amit nem pótolnak a bevándorlások sem, mert
az érkezőknél többen telepednek le más államokban.
A derűlátóak vagy közömbösek nem látnak ebben különösebb
tragédiát, sőt még azt a véleményt is megkockáztatják, hogy a mai
lakásínséges helyzetben, a gyatra gazdasági lehetőségek szorításában
elég a felnőtteknek önmagukat és a nyugdijasokat eltartaniuk. Nem
szabad további megpróbáltatásokkal növelni a középkorosztályhoz
tartozók pusztulási arányát. Hiszen a mostani 13,003 ezrelékkel a
nemzetközi élmezőnybe tartozunk. "
|
|
|
|
|
|
|
- A nacionalizmus, Kelet-Európa átka - 3. folyt.
|
Csakúgy, mint - a legújabb jelentések szerint - négy másik antiszemita szervezettel egységbe tömörülő szovjet Pamjaty, a magyarországi antiszemiták is azt az eszelős legendát próbálják feltámasztani, hogy a kommunizmus minden bűnéért csupán egyetlen s természetesen a magyartól különböző nép volna felelős. A többségre akaratát rákényszeríteni próbáló elenyésző kisebbségről szónokolnak.
A szemellenzős, önhitt, elvakult fanatikusok tudatáig még nem hatott le az az alapigazság, amit Václav Havel, Csehszlovákia államelnöke a napokban három szóban fogalmazott meg: "Mindannyian bűnösök vagyunk". És a közös bűnrészesség felismerése az egyetlen kiút, az egyetlen remény arra, hogy a kommunizmus megdöntése után ne ugorjanak tüstént egymás torkának Kelet népei.
Nyugat-Európában a második világháborút követően majdhogynem teljesen eltűnt a nacionalizmus. Az antiszemitizmust - egy elenyésző, kihaló kisebbségtől eltekintve - a nyugati átlagpolgár őrültek és gyilkosok filozófiájának tekinti. Az egykori ellenségek - németek és franciák - már régen megbékéltek egymással, nincs közöttük sem nyelvi, sem kulturális, sem területi vita. Németek és franciák jól tudják, hogy a történelem során egyikük sem volt szent, mindketten vétkeztek egymás ellen.
Az igazi demokrácia, a szabadság kigyógyította Nyugat-Európát a csak a másik bűnös végzetes önhittségéből, hiánya viszont - ami kommunista kényszerrezsimeknek volt fő jellemzője - Kelet-Európában csak erősítette ezt a paranoiás eszmerendszert: a másik ember állandó hibáztatását, a másik emberre való állandó gyanakvást, különösen akkor, ha netán jót akar.
A Romániában fellángoló barbár nacionalista szenvedélyeket is ez magyarázza, ami persze korántsem azt jelenti, mintha az elkövetőket vagy a politikai szinten tétleneket, netán titkos támogatókat ne terhelné a legsúlyosabb felelősség, de erőszakra sohasem lehet erőszak a válasz, gyűlöletre sohasem gyűlölet a gyógyír. És épeszű ember nem teheti kollektívan felelőssé a román nemzetet a marosvásárhelyi iszonyatért. Fanatizált, normálisnak nem tekinthető egyének, de nem egy nép követte el. (folyt.)
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|