 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Magyarország lélekszáma
"Idén január elsején Magyarország népessége
10 millió 450 ezer fő volt. 260 ezerrel kevesebb, mint 10
esztendővel korábban. Ráadásul az utóbbi évtizedben a halálozások
száma meghaladta az élve születéseket, és ez azt jelenti, hogy
tovább apad a lakosság, amit nem pótolnak a bevándorlások sem, mert
az érkezőknél többen telepednek le más államokban.
A derűlátóak vagy közömbösek nem látnak ebben különösebb
tragédiát, sőt még azt a véleményt is megkockáztatják, hogy a mai
lakásínséges helyzetben, a gyatra gazdasági lehetőségek szorításában
elég a felnőtteknek önmagukat és a nyugdijasokat eltartaniuk. Nem
szabad további megpróbáltatásokkal növelni a középkorosztályhoz
tartozók pusztulási arányát. Hiszen a mostani 13,003 ezrelékkel a
nemzetközi élmezőnybe tartozunk. "
|
|
|
|
|
|
 |
Amerikai tanácsadók szerepe
|
---------------------------
Washington, 1990. március 24. (Amerika Hangja, Világhíradó) -
Magyarországon hivatalosan befejeződött a választási kampány.
Ragadjuk meg az alkalmat, és nézzük meg, milyen szerepet játszottak
a választási küzdelemben az amerikai politikai kampánytanácsadók.
A Time magazinban a világpolitikai rovat első oldalának jobb
felső sarkát magyar szemnek ismerős poszter fotója érkesíti: a
Magyar Demokrata Fórum Tovariscsi konyec feliratú kortesplakátja. A
cikk, amelyet kísér, azt a címet viseli, hogy a legkelendőbb
amerikai export a kampányegyetem. De hogy a büszke hazai olvasó
azért nagyon el ne bízza magát, az alcím arra céloz, hogy a
jóindulat önmagában nem elegendő.
Hasonló dolgot feszegetett a minap a New York Times is, amelynek
Budapestre kiküldött riportere úgy kezdte cikkét, hogy a
demokráciának is ára van, hát még a demokratikus választásoknak. Az
új magyar pártok - írja a budapesti tudósító - most tanulják csak
meg igazán, milyen sokba is kerül egy kampány. Az amerikai stílusú
politikai fund raising, azaz adománygyűjtés Magyarországon még
ismeretlen művészet, és a kezdeti próbálkozások a magyar lélektanban
tájékoztatlan amerikai választási szakemberek legjobb tanácsai
ellenére sem hozták meg a várt sikert. Pedig a választási kampány
még ott is jókora összeget emésztett fel, ahol csak két párt
színeiben vetélkedtek a jelöltek.
A magyar pártok mindegyike pénzhiányban szenved. Meglepő módon -
saját bevallása szerint - még az MSZP is. A New York Times
tudósítója megemlíti, hogy a legtöbb új párt jó néven veszi a
külföldi anyagi támogatást. A riporter szerint ez a taktika aránylag
sokkal sikeresebbnek is bizonyult, mint a hazai fund
raising-kísérletek. (folyt.)
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
|
|
- Amerikai tanácsadók szerepe - 1. folyt.
|
A Time magazin Walter Shappirót küldte Budapestre választás
előtti riportot készíteni. Beszámolójában nemcsak az imént említett
anyagi problémákat említette, de részletesebben is beszámolt a
Magyarországon tartózkodó amerikai kampányemberek tevékenységérről.
Ott jártakor a Demokrata Fórum kampányának székházában
egyidejűleg két segíteni vágyó, de az elég fejletlen magyar
politikai etiketben is meglehetősen járatlan amerikai delegáció is
tartózkodott, pedig az Egyesült Államok kiváló politikai
reklámkoponyákat adott kölcsön.
Az egyik csoport a Gerald Brown, volt kaliforniai kormányzó
küldöttsége volt, amely 24 órás tanulmányozás után készült ítéletet
mondani az egész magyar demokratikus folyamatról. Sajnos Brown már
akkor bajba került, amikor megtudta, hogy az MDF szeretné, ha a
rivális pártok március 15-ike napjára felfüggesztenék a kampányt, és
helyette közös emlékünnepségen vennének részt. Egy amerikai
politikus fülének ez a fajta úri visszafogottság és patriotizmus 10
nappal a választások előtt kissé naívnak tűnik.
A volt kormányzó és demokrata párti delegációja az MDF-kampány
főhadiszállásának 22-es szobájában állítólag nem is tudott róla,
hogy a szomszédos 23-asban is honfitársak dolgoznak, ott a
washingtoni illetőségű republikánus intézet három tagú delegációja
tanította a kampánystratégiát az MDF-nek. A republikánusok egyik
tanácsadója azzal a javaslattal állt elő, hogy a pártnak mielőbb
nyilvánosságra kell hoznia, hány parlamenti mandátumot tud majd
megszerezni.
Kulin Ferenc igyekezett elmagyarázni, hogy Magyarországon ez nem
lenne a legsikeresebb taktika, és hamarosan nyilvánvalóvá vált az
amerikai riporter számára is, hogy az USA-ban bevált
kortesreceptekből nem mindenhol lehet sikeres kampányt főzni.
(folyt.)
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
|
|
- Amerikai tanácsadók szerepe - 2. folyt.
|
Mint a magyarországi tapasztalatok jól mutatják - írja a Time
magazin tudósítója -, noha Amerika legsikeresebb exportcikke a
demokrácia, az amerikai kampányszakértők nem feltétlenül a legjobb
menedzserei. De a magyarok szerencséseknek mondhatják magukat, mert
az óriási honoráriumért dolgozó kampánykonzultánsokat legalább
sikerült megúszniuk.
Az amerikai tanácsadókat, közöttük Mike Dukakis volt demokrata
párti elnökjelölt kampánymenedzserét is a legnemesebb politikai
szándékok vezérelték Budapestre: idealizmus, kíváncsiság,
helyismeretszerzés és a későbbiekben esetleg hasznos ismeretségek
kötése iránt érzett leküzdhetetlen vágy.
Albert Gore szenátor ugyancsak 1988-as demokrata párti
elnökjelölt, a szintén futott kategóriából egykori kortesfőnöke a
következőképpen nyilatkozott a Time magazin tudósítójának: A magyar
politikánál - emlékezetem óta - nem volt izgalmasabb emberi dráma.
Ez az ember, Fred Martin, tavaly ősz óta már négy alkalommal
szerepelt is a dráma egy-egy jelenetében, mint a Szabad Demokraták
Szövetségének tanácsadója, ingyen. Martin és az SZDSZ között érzelmi
szálak vannak. Ennek oka, hogy a magyar szabaddemokraták kívül-belül
hasonlítanak az amerikai liberálisokra.
A Time magazin budapesti tudósítója szerint a fővárosi
értelmiséget tömörítő SZDSZ-nek, amely Magyarországot Nyugat-Európa
részévé szeretné tenni, ellentétben a többi párttal, nemigen volt
szüksége külső segítségre a kampánytechnika elsajátításához.
(folyt.)
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
|
|
- Amerikai tanácsadók szerepe - 3. folyt.
|
Amikor a magyar tévé mindegyik nagyobb pártnak 5 percnyi
műsoridőt adott, ők voltak azok, akik amerikai szemmel a
leghatásosabban jelentkeztek, és be kell vallani, hogy jelenlegi
fizetett tévéreklámjuk - a demokratikus egér diadala a kommunista
macska fölött - sokkal jobb, mint bármi, amit Albert Gore
kampánystábja valaha is képernyőre vitt.
És még ha az amerikai tanácsadók néha mellé is fognak,
stratégiai értéküket Magyarországon e pillanatban nehéz lenne
túlbecsülni. Higgadt és józan külső szemlélők, akik jóindulattal
igyekeznek győzelemre segíteni a demokratikus pártokat.
Az USA-ban talán egyetlen szervezet sem agresszívabb exportőrje
az úgynevezett amerikai útnak, mint a nemzeti demokratikus intézet,
amely csakúgy, mint a hasonló republikánus intézmény részben
kormány-, részben magántámogatásból tartja fenn magát. Vezetője
röviden úgy ismerteti a szervezet tevékenységét, hogy az
demokráciaépítés.
Tavaly tavasz óta a nemzeti demokratikus intézet 120 ezer
dollárt költött Magyarországon, nagy részét hat politikai párt
számára tartott szemináriumokra. A cél dícséretre méltó - írja a
Times tudósítója -, de hozzáteszi, hogy a kivitelezésben időnként
becsúszott némi kívánni való.
A csoport veterán amerikai politikai jelöltidomárokat importált
Magyarországra, akik időnként a "mi, nagymenők ezt így csináljuk"
stílusban tartott előadásaikkal akaratlanul megsértették azokat,
akik iránt a legnagyobb jóindulattal viseltetnek. (folyt.)
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
|
|
- Amerikai tanácsadók szerepe - 4. folyt.
|
Februárban például a Kereszténydemokrata Párt számára tartott
előadáson az előadó bizony már bevezetőjében elkövette a legnagyobb
baklövést. Azt mondta: ami ma itt Kelet-Európában történik, életem
legizgalmasabb eseménye. Természetesen hallgatósága figyelmét nem
kerülte el, hogy nincs tisztában azzal, Európa melyik részén is
tartózkodik éppen.
Az amerikai kampánytanácsadókat azért nem illik erősen
elmarasztalni csupán naivitásból fakadó hibákért, amelyeket
remélhetőleg senki nem is vesz túl komolyan. Amit viszont a hetilap
tudósítója aggasztónak tart, az az a veszély, hogy a különböző
egyesült állomokbeli delegációk tagjai határtalan segíteni
akarásukkal esetleg letörölhetetlen nyomokat hagynak abban a
kísérleti laboratóriumban, ami a mai demokrácia felé orientálódó
Magyarország - zárja cikkét a Time magazin munkatársa.
Végezetül még egy érdekességet idéznénk szintén a Time-ból,
amely sorrendben felsorolja a legesélyesebb magyar pártokat, és az
olvasók tájékoztatása végett mindegyiket röviden jellemzi is. Azt
hiszem, kizárólag azért érdemes ezt a rövid listát és a hozzáfűzött
magyarázatokat idézni, mert nagyszerűen tükrözik az amerikai
nézőpontot. Tehát:
Magyar Demokrata Fórum: jobbközép-párt, megyei városokban erős,
a reformkommunistákkal szemben toleráns.
Szabad Demokraták Szövetsége: volt ellenzékiek budapesti bázisú
csoportosulása, elkövetelezett Nyugat-Európa iránt.
Független Kisgazdapárt: régi agrármozgalom, az államilag
kisajátított földek eredeti tulajdonosoknak történő
visszaszolgáltatását követeli.
Magyar Szocialista Párt: a kommunista MSZMP átkeresztelt
reformszárnya. Továbbra is a hatalomban, de népszerűségben erősen
lemaradva. +++
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|