 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
Magyarország lélekszáma
"Idén január elsején Magyarország népessége
10 millió 450 ezer fő volt. 260 ezerrel kevesebb, mint 10
esztendővel korábban. Ráadásul az utóbbi évtizedben a halálozások
száma meghaladta az élve születéseket, és ez azt jelenti, hogy
tovább apad a lakosság, amit nem pótolnak a bevándorlások sem, mert
az érkezőknél többen telepednek le más államokban.
A derűlátóak vagy közömbösek nem látnak ebben különösebb
tragédiát, sőt még azt a véleményt is megkockáztatják, hogy a mai
lakásínséges helyzetben, a gyatra gazdasági lehetőségek szorításában
elég a felnőtteknek önmagukat és a nyugdijasokat eltartaniuk. Nem
szabad további megpróbáltatásokkal növelni a középkorosztályhoz
tartozók pusztulási arányát. Hiszen a mostani 13,003 ezrelékkel a
nemzetközi élmezőnybe tartozunk. "
|
|
|
|
|
|
 |
A válságról
|
-----------
München, 1990. október 27. (SZER, Magyar híradó) - Kasza László:
- Ma reggel telefonra ébredtem: fiam egyik osztálytársának anyja
telefonált sírva, hogy a leánya negyed magával várakozik Szentendrén
a blokád feloldására. A pénzük elfogyott, magyarul nem tudnak, nem
engedik hazautazni őket -, pánik. Hát ez az a vendégszeretet a
demokratikus Magyarországon, amelyről Ön olyan sokat és lelkesen
beszélt nekünk Kasza úr? Túszként kezelik a gyerekeinket? - kérdezte
az aggódó anya.
Aztán, ha már felkeltem, ránéztem a lábtörlőre dobott hétvégi
Süddeutsche Zeitungra; a címoldalon a lezárt Lánchíd, belül
helyzetleírás, amelyből kikövetkeztethető a tanács: a németek ne
látogassák egyelőre legkedveltebb kelet-európai turista
célpontjukat, Magyarországot. Bizonytalan a helyzet, még nagyon
fiatal a demokrácia.
Arról már itt a szerkesztőségben értesültem, hogy nyugati
kormányok szólítják fel - hol nyilvánosan, hol diplomáciai úton - a
magyart: biztosítsa állampolgáraik hazautazási lehetőségeit. Arról
is tudunk, hogy haza igyekvő külföldieket tettlegesen bántalmaaztak
a blokád fenntartói.
Rögzítsük először: kockán külföldi hírnevünk, veszélyben az
irányunkban eddig mindenütt megnyilvánuló rokonszenv. Persze,
azonnal és egylélegzetre tegyük hozzá: ez nem jelentheti, hogy
sommásan el kell ítélni a szállítási dolgozók akcióját. Nem kell
taxisofőrnek lenni ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a benzin árának
70-75 százalékos felemelése egy kisvállalkozó számára, aki
családjával együtt él ebből: az autóból, amelyért éveken át
dolgoztak. Még csak azt, hogy esetleg szakmát kell változtatni ha
nem bírja a megterhelést -, hogy tiltakozik, kiútat, megoldást
keres? - Természetes.
Akár törvénytelen blokáddal? Nem helyeslem - de megértem. Mindig
csak másodszor érthető az áremelésben legjobban érintettek: a
szállítási vállalkozók elkeseredése.
Akkor tehát a kormány hibás, amely felemelte a benzinárakat?
Korántsem. Sőt: ez volt az egyedüli megoldás. (folyt.)
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|