|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Gyulai román és magyar értelmiségiek felhívása
"Mi, gyulai román és magyar
értelmiségiek a leghatározottabban elítéljük a Marosvásárhelyen
securitate és vasgárdista elemek által szított fasisztoid
magyarellenes pogromot. A fajgyűlöletnek és a kisebbség üldözésének
nem lehet helye Európában. Mi gyulaiak, magyarok és románok
megfogjuk egymás kezét a sötét erők viharában. Városunkban századok
óta békében élnek egymás mellett magyarok, románok és németek.
Síkraszállunk az általános emberi jogok érvényesüléséért, a
kollektív nemzeti kisebbségi jogokért, az anyanyelvi oktatásért
Romániában és szerte Közép-Európában.
"
BBC, Esti panoráma:
BBC-interjú Romániában járt MDF-esekkel
"Marosvásárhely valamennyi bevezető útját
páncélos egységek tartják megszállva. Mi Lábas felől próbáltunk
beérkezni Marosvásárhelyre, de a bevezető úton a harckocsi
hadosztály parancsnoka megállította ezt a konvojt - mert egy
konvojról volt szó: több autóbusz, illetve magángépkocsi
segítségével próbáltak tudósítók bejutni -, és várakozásra ítéltek
bennünket, mondván, hogy a felsőbb hatóságoktól kell megbizonyosodni
afelől, hogy valóban joggal érkeznek ezek a tudósítók be
Marosvásárhelyre.
"
|
|
|
|
|
|
|
Választási küzdelem - magyar módra
|
----------------------------------
München, 1990. március 21. (SZER, Magyar híradó) - A Romániában történt borzalmak hatást gyakoroltak a választási küzdelemre is Magyarországon, amelyik véghajrájába érkezett, hiszen alig 80 óra múlva nyitják a szavazóhelyiségeket. - Hallgassák meg a magyar fővárosban tartózkodó Lengyel Szaniszló kommentárját
- Nem is tudom pontosan hányadik választási hadjáratot élem meg, de minden bizonnyal ez az itteni és mostani a legkülönlegesebb. Alapvető mássága abból adódik, hogy itt nem egyszerűen kormány, hanem rendszerváltás a tét. Mégis a kampány bizonyos külsőségei rokonvonásokat mutatnak mindazzal, amit Angliában, Amerikában és Németországban láttam: csattanós jelszavak, a figyelmet első pillantásra megragadó plakátok, ígéretek, vádaskodások, sok retorika.
Amerikában a televízió a mindenható úr. Az hat a választóra, ami jól mutat képernyőn és nem tart hosszú ideig. Az egymással vetélkedő jelöltek is rövid, kihegyezett mondatokban fogalmazzák meg mondandójukat és olyan tagolásban, hogy könnyűszerrel vágható legyen a képmagnó-szalag. A jelölt sikere vagy kudarca gyakran a tévé- és rádióműsorokban való idézhetőségén és megnyerő külsején múlik.
Mielőtt még bárki is azt a következtetést vonná le az elhangzottakból, hogy felszínes az efféle kampány, és a választópolgár ilyen tájékoztatás mellett aligha tud eligazodni a politikai programok között, meg kell nyugtatnom, hogy részben igaza van. Boldog lehet Amerika, ahol a vetélkedő két nagy párt politikája közötti gyakran elenyésző különbséget a külsőségek felnagyításával kell dramatizálni. (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választási küzdelem - 1. folyt.
|
Angliában is fontos a televízió, de az ottani hagyományoknak megfelelően még fontosabb a képviselőjelöltek személyes kapcsolata a választópolgárokkal. Fáradhatatlanul járják az utcákat, bekopogtatnak a házakba, elbeszélgetnek az emberekkel. Nem térnek, nem térhetnek ki a legkényesebb kérdések elől sem. Így edzik magukat a parlamenti csatákra, és így szereznek elsőkézből értesüléseket arról, ami az embereket igazán foglalkoztatja. Ez a gyakorlat a biztosítéka annak is, hogy a megválasztott képviselő - függetlenül pártállásától - körzete minden polgára érdekeinek letéteményese és védelmezője.
Németországban, pontosabban az eddigi Nyugat-Németországban - már csak a földrajzi helyzetből következően is - a nagy politika áll a választási hadjáratok középpontjában. A választók és a képviselők kapcsolata nem olyan közvetlen, mint Angliában. A politikai vita erősen ideológiai töltésű. A külsőségek mentesek a szélsőségektől, mindenki gondosan ügyel a rendre - mert hiszen Németországban vagyunk -, s olyannyira, hogy még választási plakátokat is csak a kijelölt táblákra és falfelületekre lehet kiragasztani.
A felsorolt kampányminták ismeretében a magyar választási hadjárat - atipikus volta ellenére is - rendkívül civilizáltan zajlott. Az igazi konfliktusokat a pártállam utóvédharcai okozták, nem pedig az, hogy a pártok vagy a polgárok nem tartották be a játékszabályokat. (folyt.)
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Választási küzdelem - 2. folyt.
|
A megfigyelőt legfeljebb az gondolkodtatja el, hogy a közös ellenféllel szembeni összefogás helyett a demokratikus pártok már most úgy bírkóztak egymással, mintha évtizedes parlamenti múlt állna mögöttük. Ez annál is meglepőbb, mivel a demokratikus nagy pártok között a lényeges kérdésekben viszonylag csekély programbéli eltérések vannak, illeteve nincsenek olyanok, amelyeket egy esetleges koalíciós egyeztető-tárgyaláson ne lehetne egymáshoz közelíteni.
Hogy minderről miként vélekednek a választók, pár nap múlva megtudjuk. Megtudjuk remélhetőleg az is, hogy egy kérdésben a magyar szavazópolgárok nem igazodtak a nyugati magatartásmintákhoz: a részvétel kérdésében. Március 25-ikén minden egyes szavazat számít, mert aki nem megy el szavazni, az akarva-akaratlanul azt üzeni a külvilágnak és az utókornak, hogy számára tökéletesen mindegy, demokráciában vagy diktatúrában él-e. +++
1990. március 21., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|