|
|
 |
|
 |
Az (utolsó) NDK-beli választásokról (1.rész)
|
1990. március 19. hétfő (MTI-Panoráma) - A sors fintora,
hogy a 40 év utáni első szabad, demokratikus választások minden
bizonnyal az utolsók is lesznek az NDK történetében. A vasárnapi
szavazás eredményeként megalakuló új törvényhozás, illetve az új
kormány első számú feladata ugyanis a német egység helyreállításához
vezető jogi, alkotmányos és adminisztratív lépések kidolgozásából
áll. Megfigyelők arra számítanak Berlinben, hogy az idén megvalósuló
pénzügyi és gazdasági unió nyomán legkésőbb 1992 végére létrejön
Európa szívében az egységes Németország.
E prognózis alapját éppen a vasárnap szenzációszámba menő
győzelmet arató párt programja jelenti. A Kereszténydemokrata Unió
(CDU) eleve elzárkózott mindenféle szocialista kísérletezés, a
Walter Ulbricht, majd Erich Honecker alatt lejáratott
szocializmus-modell javítgatása elől. A CDU - és szövetségesei, a
DSU és a DA - nyíltan az NSZK-ban bevált szociális piacgazdaság
átvétele mellett tette le a garast, síkraszállva a körültekintően
végrehajtott, ám minél gyorsabb ütemű egyesülésért.
A november óta a nyugatnémet fogyasztói paradicsommal nap mint
nap személyesen találkozó keletnémetekre varázsütésként hatott e
program. Fokozta a hatást a bonni CDU/CSU vezéralakjainak rendszeres
föllépése az NDK-beli választási hadjáratban. (Egyedül Kohl, a CDU
elnöke hat keletnémet nagyvárosban szónokolt, több mint egymillió
hallgatót bíztatva az általa pártfogolt Szövetség Németországért
platform jelöltjeinek támogatására.) A kancellár által tavaly
decemberben kiadott jelszót (Wir sind ein Volk; Egy nép vagyunk)
képtelen volt ,,felülütni,, a szintén nemzeti hurokba csapó SPD. A
szavazópolgárok döntő hányada ráérzett arra, hogy a gyors
egyesülésre leginkább a bonnival egy hullámhosszon lévő berlini
kormány esetén van esély. Ennek megfelelően 48 százalékuk a
keresztény-konzervatív pártszövetségre adta szavazatát.
Durván fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a nyugatnémet márka
fölényes győzelmet aratott az NDK vélt vagy valós értékei, vívmányai
felett. E képben van is igazság, ám torzító tényezője az NSZEP által
megvalósított ,,létező szocializmus,, , amelynek március 18-ikán a
választók nagy többsége kizárólag az árnyoldalait látta: a rendőr-
és besúgó-államot, a hiánygazdálkodást, a burjánzó bürokráciát, az
egyéni kezdeményezés és gondolatok elfojtását, az óvodától a
munkahelyig mindenkit elkísérő ideológiai gyámkodást, a
máskéntgondolkodók, illetve ellenzékiek zaklatását, bebörtönzését,
emigrációba kényszerítését. (folyt.)
1990. március 19., hétfő 14:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|