|
|
 |
|
 |
Pártok vezetőivel nagygyűléseken
|
--------------------------------
München, 1990. március 17. (SZER, Gondolatforgató) -
Gondolatforgató. A Szabad Európa Rádió műsora azoknak, akik másként
gondolkodnak. A mikrofonnál Kasza László.
- Hadd kezdjem egy kétmondatos idézettel. Mindkettőt egy-egy
választási ülésen vettem fel:
- Mi az, ami megragad téged a legjobban Orbán Viktorban?
- A Viktornál? Őszintesége. Egyértelmű.
- Milyen hatással volt önre Antall József beszéde?
- Mindenesetre nagyon jó érzés volt, hogy egy olyan szervezetnek
vagyok a képviselőjelöltje, amelyiknek Antall József az elnöke.
- Két vélemény - ahogy mondani szokták - a választási harc két
legellentétesebb szereplőjéről, Orbán Viktorról és Antall Józsefről.
Valóban, első pillantásra mindenben különböznek. A Fidesz 27 éves
vezetője fia lehetne a hatodik X-hez közeledő MDF-elnöknek.
Farmerben, nyakkendő nélkül ismeri a tv-néző az egyiket, elegáns,
diszkrét, jó ízlésről tanúskodó öltönyben szokta meg a másikat.
Markáns, nem egyszer indulatokat keltő megfogalmazások jellemzik a
fiatal demokratát, inkább a megfontolt elemzés a Demokrata Fórum
első emberét.
Úgy gondolom, minden ok megvan arra, hogy elkísérjem egy-egy
választási nagygyűlésre Antall Józsefet és Orbán Viktort is. Tegyük
ezt ma, a mai adásban közösen. Vácon, a múlt hétfőn jártam Orbán
Viktorral. A zötyögő Volkswagen-busz, rajta egy vöröskereszt jelvény
- valamilyen jótékonysági szervezet ajándékozta a Fidesz-nek - az
utolsó pillanatban érkezett a váci kultúrházhoz. A kultúrház nem
nagy, de tele volt. Keresem a sajátos - gondolom én - fiatal
Fidesz-közönséget, de inkább idősek, mint fiatalok. Aztán feltűnik,
hogy kevés köztük a középkorú. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A pártok vezetői - 1. folyt.
|
Orbán Viktor, aki az autóban vette észre, hogy nem volt ideje
átöltözni - választói fogadóóráról jött -, farmerban, pulóverben lép
be a terembe. A tapsot látható jó érzéssel, de nem kevesebb
megszokással fogadja. Mikrofon nélkül beszél, hangja betölti a
termet. Hord ugyan aktatáskát, de abból csak egy Fidesz-programot
halász ki, később bizonyítandó, hogy a Fidesz-nek - szemben a
legtöbb másik párttal - ez is van. Mindenféle feljegyzés, vázlat
nélkül beszél, másfél órán át.
A megfigyelő tíz perc után érzi, hogy itt egy olyan embert hall,
akinek valahogy vérében van a politika. Mindjárt az első
pillanatoktól kezdve ügyesen kémleli a közönséget, mire hogyan
reagál. Aztán érezhető a markáns megjegyzésre taps, visszafogottság
ezzel szemben, ha elemez. Aztán itt téved, aki azt gondolja, hogy
Orbán Viktor most azt adja, amire vevő van. Nem. Nincs poénkodás,
szellemeskedés, hanem inkább az elemzéseit oldja fel, úgyhogy a
második hosszabb eszmefuttatásnál már érezhetően oldódik a közönség
- veszi a lapot.
Persze aztán vannak félreérthetetlen részek: ellenfeleink a
kommunisták. Ellenük nem harcolunk, ugyis esélytelenek. Aztán
pontos, nagyon-nagyon gondos elemzés, amikor elhatárolja magát az
SZDSZ-től. Egy szóval sem több annál, ami kell, de nem is kevesebb.
És egyáltalán az egész beszédben nincs személyeskedés. Először talán
a kérdésekre adott válaszoknál érzi az ember a választási harcban
részt vevő politikust - hadd ne mondjak propagandistát. Értelmetlen
megnyilvánulásokra is hosszas gonddal tud válaszolni, banális
kérdések esetében is ki tudja mondani az értékelést: igen, ez egy
nagyon fontos probléma.
Kérdezem véleményéről az előadás után az egyik mellettem ülő,
egyáltalán nem fideszes korú hallgatót. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártok vezetői - 2. folyt.
|
- Harnóczi Lajos vagyok. 1956-ban én voltam Vác városának a
nemzetőrség-parancsnoka, amiért később 17 évi börtönbüntetéssel
"jutalmazott" a Kádár-kormány. Egy olyan gyűlés, amit a Fidesz
rendezett a kultúrházban, első - hogy úgy mondjam - örömömre az
szolgált, hogy telt ház volt. Azonkívül az előadó, Orbán Viktor azt
hiszem, lenyűgözte a hallgatóságot, s olyan reális dolgokról
beszélt, és olyanokat mondott, amivel minden résztvevő egyetértett
és a szívükből beszélt.
- Nem jelentett önnek problémát az, hogy - nem hiszem, hogy
sértés - sajnos túl vagyunk azon a 35 éven, amelyet a Fidesz-tagság
jelenthet. Az ön számára is volt mondanivalója ennek a pártnak?
- Igen, volt mondanivalója. Mert én a magam részéről úgy veszem
ezt az egész dolgot, hogy a jelenlegi ellenzék - és ezt sajnálom -
sajnos nincsenek egységbe forrva. Tulajdonképpen én szimpatizálok a
Fidesszel, az SZDSZ-szel, a Magyar Demokrata Fórummal és annak tagja
vagyok, ezen kívül tagja vagyok a Politikai Foglyok Szövetségének,
mint volt elítélt, a Történelmi Igazságtétel Bizottságának, és én
azt szeretném, ha ezek az ellenzéki pártok valamikor egyszer szinte
eggyé olvadnának.
- Nos, úgy gondolom, ez a remény aligha válik valóra.
Demokráciában a pártokat köülönféle program, politika kölönbözteti
meg, és Magyarország a demokrácia felé halad. Most hallgassuk meg
egy fiatal lány véleményét, hogyan reagál ő az este elhangzottakra.
- Viktor nagyon jó volt. Amilyen szokott lenni.
- Mi az, ami különösen megragadó nála?
- Őszintesége.
- Fidesztag vagy?
- Igen.
- Milyen sanszai vannak a Fidesznek Vácott?
- Nagyon jó. Szerintem nagyon jó. A nyugdíjasok egyértelműen
ránk szavaznak. De jó. Biztos, hogy jó. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártok vezetői - 3. folyt.
|
- Aztán mintegy másfél órás beszélgetés kezdődött előadás után a
váci fideszesekkel. A téma: meg kell nyernünk azokat - mondta Orbán
Viktor -, akik még nem döntöttek egyik párt mellett sem. A párt
zötyög is vissza a Volkswagen-buszban Budapestre. Orbán Viktor napja
reggel 6 órakor kezdődött, éjszaka csaknem egy óra volt, amikor még
ott az autóbuszban bekapcsoltam a hangfelvevőt és elkezdtük a
következő interjút.
- Orbán Viktor, két és fél óra Vácott, körülbelül 200 főnyi
közönség. Milyen érzéssel hagytad ott ezt a találkozót?
- Végül is jó érzéssel hagytam ott, kellemes érzésekkel, bár
hozzá kell tennem, hogy ez messze nem tartozott a legjobban sikerült
nagygyűléseim vagy a Fidesz legjobban sikerült nagygyűlései közé,
bár nagyon jó hangulatú gyűlés volt mindennek ellenére. Nem volt
olyan kitörő jókedv, móka, kacagás és tapsvihar, mint amint az olyan
gyakran elő szokott fordulni.
- Függött ez a közönségtől, az összetételétől, korösszetételtől,
hogy nem volt ez egy igazán Fidesz korösszetétel?
- Így van. Két dologtól függött alapvetően: az egyik az időpont.
7-kor kezdtünk, az kicsit későn van, fáradtak az emberek. Jobb fél
6-6-kor kezdeni. Sokat számít itt egy óra is. Másrészt a közönség
nem volt tipikusan fideszes. A fideszes közönség két nagy csoportból
áll mindig: a nagyon fiatalokból, ami mondjuk 25-tel bezárólag, és
az idősekből, ami 60-tól 80-ig terjed körülbelül. Ez a két réteg
nagyon alul volt reprezentálva a mostani összejövetelen. Inkább a
kettő között elhelyezkedő réteg volt jelen, amely mindig egészen
másfajta gyűléseket tesz csak lehetővé.
- És ez nem igazán egy Fidesz választóréteg?
- Nem. A középkorúak alapvetően nem szimpatizálnak nagy számban
a Fidesszel sajnálatos módon. Megítélésem szerint a 18-23 év
közöttiek, valamint 23-tól olyan 27-28-ig, valamint a nyugdíjasok,
ez a két réteg a törzsközönsége a Fidesznek. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártok vezetői - 4. folyt.
|
Végezetül függetlenül mindattól, hogy nem sikerült igazából
fergeteges hangulatot teremtenünk, azért hagytam ott jó érzésekkel
gyűlést, mert minden kérdésre sikerült ésszerűen és nyugodtan
beszélni, a legnehezebb kérdésekről is. Az elszámoltatás például, a
világkiállítás, a koalíció, az SZDSZ-szel való viszony. Ezekről mind
sikerült nagyon higgadtan és nagyon nyugodtan beszélni anélkül, hogy
az emberekben olyan idulatok keletkeztek volna, amelyeket nehéz
megfékezni, illetve úgy gondolom, az emberek elfogadták a
legnehezebb kérdésekben is a higgadt, érvelő álláspontjainkat. Ez
mindig siker.
Magyarországon ma nem könnyű a kommunistákról, az
elszámoltatásról, a kiskirályokról, a középkáderekről úgy beszélni,
hogy a közönség ne pattanjon fel, és ne kezdje el rázni az öklét,
hogy akkor az ember ne hazudjon. Ezt a két dolgot összeegyeztetni,
vagy megőriztetni az emberekkel a higgadtságukat és ugyanakkor
igazat mondani, nem titkolni a szándékainkat, ez a legnehezebb
feladat, és ez ma sikerült.
- Te azt mondtad, hogy az elmúlt hetekben 12-14 megyében
tartottál választási gyűléseket. Mi a benyomásod az emberek
véleményéről, felfogásáról ezek után a közgyűlések után?
- Talán már 14 fölött is vagyok mostanság. Nagyon sok, nagyon
különböző. Nagyon sok minden függ attól, hogy az ember az ország
melyik részében van. Nem ugyanaz a hangulat Békésben, mint a
nyírségi körzetben, és ez nem azonos azzal, amit az ember mondjuk
Szombathelyen tapasztal. De van néhány általános vonás, amely
azonban minden megyében fellelhető.
Az egyik egy óvatos reménykedés. Egy nagyfokú, bizalmatlansággal
párosuló reménykedés. Állandóan ismételgetik, hogy persze hátha
sikerül, de mégis miért sikerülne? Tehát egy ilyen pesszimizmussal
vegyes bizakodás. Kételkedéssel vegyes kis optimizmus, ez nagyon
általános. Ha az ember tudja erősíteni az utóbbit, vagyis az
optimizmust, akkor erőt tud önteni az emberekbe. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Pártok vezetői - 5. folyt.
|
A másik dolog: az embereket nagyon érdekli és nagyon elhiszik és
igazat adnak a beszélőnek akkor, ha arról szólunk, hogy 25-ikén még
csak elkezdődik valami, s pontosan érzik és tudják, hogy valóban
arról van szó, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor saját
léthelyzetükben, az életterükben, a munkahelyeken meg a
vállalatoknál, lakóhelyeken fognak bekövetkezi a változások. Ez
érdekli őket a legjobban és erre kíváncsiak a leginkább, hogy ezt
hogyan lehet megvalósítani. És amikor az ember közli velük azt, hogy
így ezt nem lehet, ezt nekik kell megcsinálni, akkor úgy látom,
erősödik bennük az elszánás, és én azt gondolom, hogy a választások
után, a helyhatósági választásokra már egy felállt, jobban
megszervezett és pontosabb akaratokkal rendelkező választópolgárok
fognak Magyarországon megjelenni.
- Nem zavar téged az, hogy ezeken a választási gyűléseken a
helyi jelöltek tulajdonképpen egy kicsit árnyékodban maradnak? Van
Orbán Viktor, hosszú szünet, semmi, semmi és a helyi jelölt.
- Ez mindig változik. Mindig mást szoktam csinálni. Ez attól
függ, hogy ki a helyi jelölt. Ha a helyi jelölt azt kéri, hogy ő
szeretne többet szerepelni, és én igazából csak néhányszor szólaljak
meg, akkor ez a forgatókönyv. Ha egy jelölt azt kéri, hogy neki már
volt több jelölőgyűlése, vagy még sok jelölőgyűlése lesz, neki van
módja ezekkel a polgárokkal sokszor találkozzon, és ehelyett inkább
én nyomuljak, akkor ezt szoktam csinálni. Én mindig azt csinálom,
amit a helyi jelölt mond. Ha azt mondja, hogy meg se szólaljak, csak
hallgassak, akkor ott ülök és meg se szólalok, ez nem okoz
problémát.
Van olyan gyűlés, ahol a jelölt kifejezetten azt kérte, hogy én
beszéljek minél többet. A Fideszről kellett minél többet beszélni,
és az országos politikáról beszéltünk. A közönség már korábban is és
a későbbiekben is sokszor fog, illetve találkozott már vele, nem
kellett különösebben a helyi ügyekről szólni. A kérdéseket személy
szerint hozzám intézték. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártok vezetői - 6. folyt.
|
- Egy nappal azután, hogy Orbán Viktorral Vácott jártam, Antall
Józseffel, az MDF elnökével autóztunk le Boglárlellére, az MDF
választási nagygyűlésére. A falu szélén autókonvoj, MDF-es és
nemzeti színű zászlókkal díszítve fogadta élén a helyi MDF
képviselőjelölttel a pártelnököt.
A több mint kétórás úton új oldaláról ismertem meg Antall
Józsefet, akiről attól, hogy egyike azoknak a keveseknek, akik
viszonylag magas beosztásban is - hiszen az Orvostörténeti Múzeum
igazgatója - nos, ebben a beosztásban sem sározta be magát az elmúlt
évtizedekben. Sok embernek segített, olyanoknak is biztosított
állást, akik másutt még segédmunkások sem nagyon lehettek volna.
Érdekes volt látni, hogy ez a komoly, jó megjelenésű férfi - ó,
miért ne mondjam, hogy úr?
- tud nevetni saját magán. A tankolásnál
mondta, amikor saját pénztárcájából fizetett: "Apám már
figyelmeztetett, hogy nem okos ember az, aki politikai vezető lesz,
mert ha becsületes is ehhez, mindenét ráfizeti". Gyerekkori
történeteket hallottam Boglárról, amelynek közelében villája, kisebb
birtoka volt Antall József őseinek. Sajnálja, hogy a nagygyűlésen
ezeket nem mondhatja el. A közönség itt mást várt tőle: megfontolt,
józan elemzést. Ezt az egyik odalon és segítséget a falu sajátos
gondjaira a másikon. Időzzünk ez utóbbinál.
Egy kis faluból érkezett az a hölgy, aki világossá tette: a
faluban tapasztalható mai viszonyok nem mérhetők a városihoz.
- Én bevallom őszintén, pesszimista vagyok. Én nem a nagyvilágot
nézem, hanem a kis falvakat, ahol a nép, merem állítani, el lett
butítva és sötétségben él. Ez a nép nem ismeri a saját és a környező
népeknek a történelmét, és hiába próbálunk nekik bármit is mondani
vagy magyarázni, egyszerűen nem értik meg. Nem tudják felfogni azt,
hogy most mi szükség van erre, amit most csinálunk. Peresztrojkát
mondjak? Mondom a peresztrojkát, de nekünk nem az. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártok vezetői - 7. folyt.
|
Nekik jó volt az elmúlt 20 év. Mert mennyi ház épült falun,
milyen vastagodás volt - mondják ők -, milyen gondtalanul éltünk,
ugyanakkor nem jönnek rá, hogy ezért mennyit dolgoztunk látástól
vakulásig, hiszen a családfőknek nem egy állásuk, hanem 3 állásuk
van, és a családanyák tönkrementek, a családok szétzüllöttek, mert
az anya reggel elment fél 8-kor dolgozni, és este, amikor hazament,
5 órakor vagy 4 órakor, a család, a gyerek, a háztartás úgy
szétzilálta, hogy állítom, az egész ország neoretikus állapotban
volt 20 évig.
A falusi igénytelen népnek az anyagi javak jelentették a jót, és
most is az jelenti. Itt nincs semmiféle - hogyan fejezzem ki ezt -
szabadság utáni vágy. Ők ezt nem tudják talán, hogy micsoda.
- Újból kell kimondanunk a mondatot, hogy megértsük tragédiáját:
itt a falun nincs szabadság utáni vágy. Ezzel a problémával találja
szemben magát Antall József. Ezt a vágyat kell először felkeltenie
másfél órás beszédében, hogy aztán arra figyelmeztessen, hogyan is
kell élni ezzel a még megszerzésre váró szabadsággal.
Nyugodtan, nem szónokiasan beszél. Jegyzetet nem használ,
beszéde jól felépített, fogalmazása mindig, a legkényesebb témáknál
is pontos. Így az ő szájából olyan természetesnek, magától
értetődőnek hangzanak kifejezések, mint: nemzeti, egészséges
nacionalizmus, jobbközép - politikai megjelölés. Őt hallva
gondolkozik az ember, hogyan lehetett ezek körül a kifejezések körül
olyan vitát kerekíteni. És nem feledkezik meg arról sem, hogy
támogassa a helyi jelöltet, aki aztán így reagál Antall József
beszédére:
- Dr. Gál Antal, az MDF helyi jelöltje. Milyen hatással volt
önre Antall József beszéde?
- Mindenesetre nagyon jó érzés volt, hogy egy olyan szervezetnek
vagyok a képviselőjelöltje, amelyiknek Antall József az elnöke, és
ez is magabiztosságot ad a választások hátralevő tíz napjában és
biztonságérzetet, hogy van súlya a Demokrata Fórumnak a magyar
politikai közéletben. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Pártok vezetői - 8. folyt.
|
- Valóban a személy első hallásra, mindenki számára a
reform-szocialisták vezér-képviselőjét jelenti, azonban én ezt a
választási küzdelmet úgy tekintem, mint a két párt közötti
küzdelmet, ahol a Magyar Demokrata Fórumot képviselem, annak
programját, politikáját, és velem szemben pedig az MSZP programját
képviseli Horn Gyula. És ebben az összehasonlításban úgy érzem, hogy
a mi programunk progresszívabb, pozitívabb, és mindenképpen nagyobb
támogatásra kell, hogy találjon a magyar közvéleményben, mint Horn
Gyula pártja.
- Ha az imént azt mondtam Orbán Viktornál, hogy barátság veszi
körül, akkor Antall József esetében úgy gondolom, helyes a tisztelet
kifejezés. Elnök úrnak szólítják, senkinek nem jutna eszébe, hogy
tegezze. Ennek ellenére tud Antall József olyan fesztelenül beszélni
mindenről és mindenkivel, hogy a következő borozásnál bárki el meri
mondani neki sajátos problémáit, és a vidéki problémák valóban
sajátosak. Engem nem egyszer meglep, hogy mennyire kiismeri magát ő,
a városi ember - ahogy én gondoltam, nem elsősorban falusi dolgokkal
foglalkozó - a vidék gondjaiban.
Itt is késő éjszaka van már, amikor megint csak autóban kinyitom
a felvevőgép mikrofonját, hogy megkérdezzem benyomásairól Antall
Józsefet.
- Azt mondják, hogy Antall József egy régivágású úriember. Zavar
ez a megjelölés?
- Különösebben nem zavar, mert ennek azért többféle értelmezése
van. És hogyha ezt stílusként és bizonyos értelemben egyfajta
magatartásként értik sértő szándék nélkül, akkor nem tartom
egyáltalán kifogásolhatónak, s nem hiszem, hogy ez különösebben
visszautasítandó lenne. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Pártok vezetői - 9. folyt.
|
- Mit jelent a politikai életben való részvétel neked? Egy tudós
ember, aki egész életében mással foglalkozott, mint közvetlen
politika, és egyszercsak most bent vagy a sűrűjében.
- Azt hiszem, hogy ez nem áll olyan távol, mert végeredményben
politikai érdeklődésem visszanyúlik a gyermekkoromra, ifjúkoromra,
és a tudományos pálya részben következménye volt annak a politikai
rendszernek, amiben felnőttem. Gimnazista koromtól kezdve mindig
politikai érdeklődésű voltam, politikai érdeklődésű emberként
folytattam egyetemi tanulmányaimat, s egész érdeklődésem
tulajdonképpen mindig a politikához kapcsolódott. Természetesen
mindig érdekeltek a tudományok is, és nem hiszem, hogy ezek
egymással ellentétben vannak. Én úgy gondolom, hogy nagyon sok
történész, nagyon sok tudományos érdeklődésű ember kapcsolódott
mindig a politikához.
- A politikai életnek egy nagyon érdekes szakaszát éli most az
ország, ugye választási hadjárat van. Antall Józsefet gondolom
nagyon sokan, nagyon jól el tudjuk képzelni a parketten. El tudják
képzelni nemzetközi társaságokban, jól beszél külföldi nyelveket. De
el tudom képzelni azt is, hogy sokaknak furcsa Antall Józsefet a
választók között látni, hogy a gond: lesz-e járda, nem lesz járda?
Megtalálod a hangot ezekhez a problémákhoz, van érzéked ezekhez a
problémákhoz?
- Nagyon nehéz az embernek saját magának megfogalmazni azt,
mennyire találja meg. Én azt hiszem, hogy megtalálja. Nekem soha
életemben nem volt problémám emberekkel, és mindig úgy éreztem, hogy
minden embernek a személyes problémája és baja engem érdekel. S azt
hiszem, hogy akik a környezetemben voltak, vagy közelemben szűkebb
munkahelyen is, azok tanúsíthatják, hogy ez nálam soha nem tartozott
a politikai kérdések közé, hanem a világ legtermészetesebb dolga
volt, hogyha bármilyen problémájuk volt, akkor hozzám fordultak, és
ha módomban volt, mindig igyekeztem is segíteni. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Pártok vezetői - 10. folyt.
|
Engem az emberi élet egész szélességében érdekel. Soha sem
tartoztam az elvont, szűk tudományos érdeklődésűek közé. Az emberi
élet, az emberek személyes problémái mindig közel álltak hozzám, és
tulajdonképpen úgy nőttem fel, hogy mindig a környezetemben sokféle
és különféle ember volt. Gyermekkoromtól kezdve megismertem a falu
világát, s mindig nagyon sokféle és sok barátom volt, mindig
érdekeltek egyszerűen az emberek. Nekem a világ legtermészetesebb
dolga meghallgatni azt, hogy mi a tényleges bajuk, és sokszor az az
érzésem, hogy Pestről másképp látják az emberek.
Nemcsak most, hanem mindig is országjáró ember voltam,
beosztásom következtében is és környezetemben is, ahol dolgoztam,
abban az intézetben is mindig láttam azokat a nehézségeket, bajokat,
amikkel az emberek élnek. Most is úgy látom, hogy nagyon is elválik
egymástól Budapest, a nagyvárosok és az ország elhanyagoltabb
sarkaiban lévő falvak. Nagyon is súlyos problémák és súlyos gondok
maradtak meg.
Azt hiszem, hogy a politikai hatalom korábbi képviselői jelenleg
- ahogy azt már többször elmondtam beszédekben is - védősáncot
képeznek, és nyugodtan lehet azt mondani, hogy afféle politikai
szekértábort alkotnak ezekben a falvakban. Megmaradtak az
érdekszövetségek, megmaradtak a korábbi érdekrendszerek, és amikor
mi a parlamentáris választásokra készülünk, végre is hajtjuk ezeket
a választásokat, akkor sokszor nem is gondolunk arra, hogy az ország
egy-egy sarkában, egy-egy falujában mennyire tovább él mindaz, ami
az elmúlt évtizedekben ott kialakult.
- Befejezésül csak ennyit: sokat hallunk manapság nálunk az
elmúlt rendszer utórezgései nyomán - lásd: március 15-iki tv-botrány
- a politikai kultúra hiányáról. Egyfajta bizonytalanság vesz erőt
az embereken, vajon érettek vagyunk-e a demokráciára. Úgy gondolom,
az elmúlt 30 perc nemcsak azt bizonyítja, hogy nincs nálunk hiány
politikusokban, demokratikus politikusokban, de azt is, hogy olyan
józan, szélsőségektől mentes politikai nagygyűléseket sok helyütt
megirigyelhetnének tőlünk, amelyek nálunk manapság zömében zajlanak.
+++
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|