|
|
 |
|
 |
Magyar oktatásról a Szovjetunióban
|
----------------------------------
Washington, 1990. március 17. (VOA, Esti híradó) - Cseh Éva
beszélget a Szovjetunióból, Munkácsról érkezett vendégekkel.
- Véletlenül találkoztam a Szovjetunióbeli Munkács négy leendő
óvonő és tanítónőjével Ráczi Zsuzsával, Nagy Andreával, Balogh
Andreával és Debreceni Ágnessel - miközben arra voltam kiváncsi,
hogy ők a 15-16 évesek küszködnek-e vajon a magyar nyelv
megőrzéséért, a magyarság tudatért.
- Van magyarnyelvi középiskola de nem oktatják a magyart, a
történelmet, úgy hogy szovjet történelmet tanulunk, mivel nincsenek
meg hozzá a specialisták, akik mélyebben foglalkoznának a magyar
történelemmel.
- Na dehát ti magyarok vagytok, és akkor egyáltalán mit tudtok a
magyarság történetéről?
- Csak a magyar irodalomból, a művek és az írók kapcsán tudjuk
meg, hogy mi is történt hazánk - vagyis hát igen, hazánk, akikhez
tartoznánk, és tartoztunk valamikor - történelmében. És azonkivül az
általános történelem tanulása folyamán tudjuk meg részletekben, hogy
1848-ban a világ összes többi részén hogy folytak a harcok, és
többek között Magyarország területén is.
- Egyáltalán magyar irodalmi művekhez, történelemkönyvekhez
hozzá lehet jutni Munkácson?
- Nagyrészt inkább csak irodalmi alkotásokhoz. Így ilyen
szorványirodalmakból összeszedtük, mondjuk az 1848-as 49-es
szabadságharcról bővebben, István király uralkodásáról
összeszedtünk, 56-ról viszont csak folyóíratunk volt és azokat is
csak a múlt évi folyóíratokból tudtuk összeszedni - de sajnos csak
oroszul.
- Munkácson a Tanárképzőbe járunk. Különböző csoportba óvonő és
tanítóképző, azonkíivül zenei tagozat is van. Van magyar nyelv,
magyar irodalmunk és magyar csoportnak számítunk - többek között
felemás magyar és moldáv van összesitve -, a többit, mindent oroszul
tanulunk. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyar oktatásról a Szovjetunióban - 1. folyt.
|
- Hát igen, azt hiszem van változás, mert az iskolában sokkal
barátságosabban fogadnak minket.
- Eddig kinéztek benneteket?
- Igen, egy kissé kinéztek, kissé kilógtunk a sorból, mert hát
ezek csak magyarok voltak. Most viszont már megbecsülnek minket, és
úgy a tanárok részéről, mint a diákok részéről is. És ugyanígy
mondjuk a városban az emberek is másképp állnak hozzánk. Jóval
barátságosabbak és jobban befogadnak.
- Tehát most már megmertek szólalni magyarul egy üzletben?
- Most már meg, ahol magyarok az árusítók, ott megmerünk. De
javarészt Munkácson inkább szovjet-orosz eladók vannak, tehát csak
oroszul tudunk velük beszélgetni. De most már az utóbbi két-három
évben jobb azért. Jobb azért a helyzet. Hátrány annyira nincs most,
mint régebben, hogy nem lehetett megszólalni. Mi álltunk az
üzletekben és magyarul beszéltünk, és akkor azt mondták, hogy
oroszul beszélj vagy ukránul
De viszont ez a településtől is függ.
Mert mondjuk ott van Beregszász, a szülővárosom, ottan sokkal több
magyar van mint Munkácson. Vannak olyan falvak, mint például Dubno,
amiknek javarészt magyar a lakossága, már csak olyanok, ukrán vagy
orosz, aki ilyen vegyes házasságból bekerült. Mondjuk itten az
eladók is most már igyekeznek - az oroszok is - megtanulni egy-két
szót, mert ha bemegy egy magyar néni, aki életében nem tanulta az
oroszt, hát még iskolában sem járt, akkor már tudja mondani, hogy ez
mennyibe kerül, hogy 20 kopejka vagy ennyi.
- Az kéne még, hogy az iskolában már az oktatás folyamán kezdjük
a magyar történelmet, és ne csak az orosszal. És gimnáziumokat
nyitni, felsőbb iskolákat, mert ma magyar egyetemünk van ugyan, és
persze ott magyar tanárokat képznek, akkor ott szerintem tisztában
kell lenni a magyar történelemmel. Még mélyebben el kellene nekik
sajátítani, megismerkedni velük, de nincs erre nincs lehetőség.
Ilyen tankönyvek nem jelennek meg magyar nyelven. Sajnos az ő
tudásuk, az ő tudásuk színvonala is nem olyan nagy. És még az is
hátrány, hogy nincs is irodalom amelyből tovább tudnák saját magukat
képezni. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyar oktatásról Szovjetunióban - 2. folyt.
|
És talán ott kellene elkezdeni az oktatásban, hogy magyar
tanárokat képezni, és akik a diákokat is szintén megtudják tanítani.
Eddig óvodáink ukrán és orosz nyelven voltak és vannak, és sajnos
nekünk is nem megy csak oroszul, hogy hogy neveljük meg azt a
gyereket arra tornára, vagy játékokra. Az lenne a fontos, hogy
magyarul neveljünk. Mert magyar iskolákban fogunk tanítani, és ha
oroszul foglalkoznak velünk a tanárok, tehát ha oroszul adják elő
azt a módszertant - akármiből -, akkor mi nem tudjuk olyan rendesen
átadni a gyerekeknek mint ahogy kellene.
Nyelvi hátrányban is vagyunk, azért mert oroszul tanultunk. És
ott még saját maga az ember lefordítja magának magyarul, de a
gyerekekkel megértetni ezt nagyon nagy gát nekünk.
- Szerintetek hol van leghátrányosabb helyzetben a magyarság?
- A leghátrányosabb helyzetben a romániai diákok vannak, és
Csehszlovákiában. Most ott a legnehezebb szerintem a helyzet, mert a
románok valahogy szóval nem is tudják megköszönni. Hiszen Romániában
ezt a volt forradalmat talán a magyarok robbantották ki. A
románoknak benne része, hát nem nagy volt, és most pedig szinte
kiutálják őket az országból. És Csehszlovákiában is szintén ugyanígy
most, mert hasonló a helyzet mint Romániában. Romániában pedig
igérték, hogy magyar iskolák nyílnak meg, megadják nekik a
magyarságukat és most pedig mindent megtagadnak. Szerintem nekik
most ott nagyon nehéz magyarnak lenni.
- Sokat gyüjtöttek össze az emberek ruházatot, pénzt,
élelmiszert. Sajnos Szöllősről mentek buszok is, Beregszászból is,
és áldozataink is vannak - nem is egy -, sofőrök akiket megöltek
Romániában. Vittek segélyt és nem kerülte el őket a golyó. +++
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|