|
|
|
|
Keletnémet választások
|
----------------------
München, 1990. március 17. (SZER, A mai nap) - Sasvári Attila:
- Még egy nap és lezajlik az első szabad választás, megszületik az első demokratikusan választott parlament a kommunista diktatura utáni Kelet-Európában. Ami a választások kimenetelét illeti, egyelőre csak annyi biztos, hogy a demokrácia győzelmet arat. De hogy melyik párt vagy pártszövetség képében, azt csak találgatni lehet. A felmérések a pár héttel ezelőtt biztos győztesnek látszó szociáldemokraták népszerűségének hanyatlását mutatják. Az előretörő konzervatív pártszövetség egyik tagja, a Demokratikus Ébredés viszont teljesen esélytelenné vált az elmúlt napokban, miután kiderült, hogy vezetője állambiztonsági besúgó volt.
Tegnap ismét egy kisebbfajta politikai bomba robbant, ami valószínüleg szintén befolyást gyakorol majd a szavazókra és a konzervatív szövetség esélyeire. A NSZK-beli hesseni alkotmányvédő hivatal vezetője elismerte, hogy egy 23 nevet tartalmazó lista van birtokukban, amelyet egy magasrangú volt keletnémet állambiztonsági tiszt állított össze egykori besúgókról. A listán a már leleplezett Wolfgang Schnuron kívül szerepel Martin Kirchner a keletnémet CDU főtitkárának neve is.
Így azután a legerősebb konzervatív polgári párt második embere tegnap magyarázkodásra kényszerült. Mint elmondta, a 80-as évek elején, amikor a gerai egyháztanács vezetője volt valóban folytatott megbeszéléseket az állambiztonsági szervezet képviselőivel, de ezek kizárólag az ilyenkor szokásos bemutatkozásra korlátozódtak. Kirchner tagadta, hogy valaha is az állambiztonsági szolgálat munkatársa, azaz besúgója lett volna.
A harmadik konzerevatív párt, a Német Szociális Unió vezetőjével Ebeling lelkésszel kapcsolatban pedig nagy nyilvánosságot kapott - elsősorban baloldali csoportok jóvoltából - az a hír, hogy a lelkész a forradalom kritikus napjaiban zárva tartotta temploma, a lipcsei Tamás templom kapuit a tüntetők előtt. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Keletnémet választások - 1. folyt.
|
Mindez valószínüleg még sem fogja eltántorítani azokat a választókat, akik a konzervatív pártokon keresztül tulajdonképpen a nyugatnémet kereszténydemokratákba - és elsősorban Kohl kancellárba - vetik reményeiket. Tőle várják a gazdasági unió és a két német állam egyesítésének gyors megvalósítását, az NDK-nak nyújtandó nagyarányú gazdasági segítséget.
A várakozások szerint a nyugatnémet pártokhoz kapcsolódó politikai erők - tehát a konzervatívok és a szociáldemokraták, valamint a nem túlságosan erős liberálisok - legalább a szavazatok kétharmadát megszerzik majd. Meglehetősen biztosnak tünik a volt kommunista párt 10 százalék körüli szavazataránya is. A maradékért elsősorban különböző baloldali pártok és mozgalmak indulnak harcba, mindenekelőtt olyanok, mint például az Új Fórum, amely a forradalom idején a tüntető tömegek első számú politikai képviselője volt a diktatura megszüntetéséért folytatott harcban.
A holnap választani indulók azonban elsősorban nem a múltról, hanem a jövőről szavaznak. A kérdés itt az, hogy a választók mennyire látják be és hiszik el, hogy a válságból csak egy kivezető út van - és ez az út az NSZK-felé vezet. Figyelemre méltó, hogy az ez irányba nyíló lehetőségek ellenére, amelyek az NDK-t egyedülállóan szerencsés helyzetbe hozzák a kelet-európai országok között, a félelem és bizonytalanság az új rendszerrel kapcsolatban nem sokkal kisebb mint más kelet-európai társadalmakban. A különbség annyi, hogy mindez az NDK-ban nem igazán érthető, hiszen a világ egyik legerősebb gazdasági nagyhatalmánál, az NSZK-nál komolyabb garancia aligha létezik arra nézve, hogy az átállás nem egy elhúzódó válság, hanem egy új gazdasági csoda keretében és szociális biztosítékok kiséretében megy majd végbe. +++
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|