|
|
|
|
Litvániai helyzet
|
-----------------
München, 1990. március 17. (SZER) - A népi kongresszus csütörtökön elfogadott határozata kimondja: "Az alkotmány biztosítja a szovjet köztársaságok önrendelkezési jogát, de mind a csatlakozásánál, mind a kilépésnél nem hagyhatják figyelmen kívül az ezáltal támadt politikai, társadalmi, gazdasági, területi és jogi problémákat. Más szóval kifejezve, előzetes tárgyalások és megállapodások nélkül nem lehet kiszállni a Szovjetunióból. Márpedig a népi kongresszus küldöttei többségének a véleménye szerint Litvánia egyoldalúan hírdette ki múlt vasárnap függetlenségét.
A litvánok azonban azzal érvelnek, hogy országukat a Szovjetunió törvénytelenül kebelezte be, ők sohasem csatlakoztak a Szovjetunióhoz, tehát jogilag nézve nem is kellett elszakadniuk, csak megerősíteniük egykori függetlenségüket. Ezért jelentette ki Landsbergis, Litvánia új elnöke, hogy a népi kongresszusnak nem is volt joga ahhoz, hogy a kérdésben határozatot hozzon.
Milyen joga volna Moszkvának ahhoz, hogy egy másik ország belügyeibe beavatkozzék? Egy szuverén ország demokratikusan választott parlamentjénekk döntését senki sem semmisítheti meg - közölte moszkvai határozat hírerére Landsbergis.
Gorbacsov aztán - mármint a Szovjetunió első végrehajtó hatalommal felruházott, és a kongresszus által megválasztott elnöke - táviratban három napos ultimátumot szabott a litvánoknak a határozat megtárgyalására és elfogadására.
Az éjszaka folyamán Landsbergis telefonon így kommentálta a moszkvai ultimátumot rádiónknak:
- Ismét felülről szabott követeléssel állunk szemben. Hozzáfűzte: - Gorbacsov távirata barátságtalan, fagyos hangvételü, nem tekinti ultimátumnak, csak a tárgyalások megkezdésének. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
- Litvániai helyzet - 1. folyt.
|
Megfigyelők már korábban úgy vélték, Litvánia azért sietett saját parlamentjével elfogadtatni a függetlenségi határozatot, hogy döntésével megelőzze Gorbacsov elnökké választását. Tárgyalni azután is ráérnek majd.
Gorbacsov mint egy válni készülő fél, már korábban is azzal igyekezett a litvánokra nyomást gyakorolni, hogy megszámolta kinek mennyi jár a közös vagyonból, azaz mennyit kell a litvánoknak fizetniük a szovjet beruházásokért és kintlévőségekért. De a litván küldött a népi kongresszusban benyújtotta a Szovjetunió tartozásainak számláját is amikor arra a több százezer litván hazafira emlékeztetett, akit Sztálin idején elhurcoltak és meggyilkoltak. Felszólalását a küldöttek közül többen a régről ismert "a nép ellensége" jelszóval lehurrogták.
Litvániában közben 37 határállomást állítanak fel a Szovjetunióba irányuló szállítmányok ellenőrzésére. A litvánok abban reménykednek, hogy függetlenségüket nemzetközileg elismerik és a diplomáciai kapcsolat felvételével szentesítik. De még a nyugati országok is tartózkodnak attól, hogy nagykövetet küldjenek Vilniusba.
A szomszédos balti államok, az észtek és a lettek pedig nagy létszámu orosz kisebbségekre való tekintettel, függetlenségüket inkább tárgyalások útján akarják elérni.
Gorbacsov közvetlen munkatársa Georgij Satnazarov ma közzétett interjújában kijelentette: - Litvánia olyan kellemetlen akciókra kényszerít bennünket, amelyek nem csak a peresztrojkára, hanem az egész európai helyzetre nézve hátrányosak lehetnek. Hogy miben állnának ezek az akciók, arról nem tett említést. +++
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|