|
|
 |
|
 |
- Skorka Anikó a március 15-iki ünnepségről - 2. folyt.
|
- Igen, én azt hiszem, hogy ez mondható. Mondható, és a nagy
kérdés számomra az, hogy az egyik transzparensen azt olvastam: 10
nap múlva szabadság. Ebből a transzparensből többet is láttam a
Petőfi téren és aztán később különböző helyszíneken. Na most az
emberek ezt átérzik, és azt hiszem, inkább érzelmileg tudnak
viszonyulni ahhoz, hogy 10 nap múlva valóban szabad választások
következnek Magyarországon, és bennem az a kérdés fogalmazódott meg,
hogy ezek az emberek valószínűleg jobban tisztában vannak azzal,
hogy mitől akarnak megszabadulni, mintsem azzal, hogy mire akarják
felhasználni ezt a szabadságot.
- Érezhető-e valamiféle cinizmus az emberekben, hogy úgysem lesz
lényeges változás?
- Nem, ezt nem nevezném cinizmusnak, inkább fáradtságnak,
Zoltán, - és azt hiszem ez is érthető. 45 év telt el azóta, hogy
Magyarországon szabadon lehetett választani. 45 év elég idő ahhoz,
hogy két generáció felnőjjék. Amikor végre hozzájut egy társadalom
ahhoz, hogy a saját sorsáról döntsön, és hirtelen elárasztja az a
rengeteg politikai információ, amit ma Budapest utcáin lépten-nyomon
osztogatnak ingyen, gyakorlatilag az ember végigmegy az Astoriától a
Felszabadulás térig, és összegyűjt magának egy regényre való
anyagot, lehetetlen követni. Aki ezt követni akarja tisztességgel és
becsülettel - és feltételezem, hogy nagyon sokan lehetnek ma ilyenek
Magyarországon -, azok bizony már egy kicsit fáradtak. Tehát inkább
egy fásultságot okoz, mint cinizmust. Cinizmus nincs ma Budapesten.
Én Budapestről beszélek, elnézések kérek azoktól a
hallgatóinktól, akik vidéken élnek, még nem voltam vidéken, és egy
napja vagyok Magyarországon. (folyt.)
1990. március 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|