|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
1956 hőseinek eltemetése
|
München, 1989. április 10. (SZER, Világhíradó) - Szombaton a Jurta Színházban a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a Függetlenségi Párt "Az 1956-os forradalomról Kérdezz - felelek" címmel rendezett vitafórumának kereken 200 résztvevője is arra a következtetésre jutott, hogy a kivégzett hősök június 16-iki temetése az egész nemzet ünnepe. Ezt az eseményt nem sajátíthatja ki senki - különösen nem a hatalom képviselői. Felolvassuk Kármentő Imre budapesti kommentárját: Most, amikor a magyar nemzeti történelem arányaiban rajzolódik ki Rákosi és Kádár velejében azonos rendszerének csődje, ezzel párhuzamosan mind határozottabban körvonalazódik 1956 forradalmának jelentősége. Ez kényszeríti arra a hatalom birtokosait és gyakorlóit, hogy engedjenek a nemzeti kegyelet követelésének. Ez nyitja meg napjainkban Nagy Imre és mártírtársai sírját. Amíg azonban elérkeztünk ehhez, a társadalomnak el kellett viselnie, hogy azok a bizonyos illetékesek - a lehetséges utolsó pillanatig az elnyomókkal, az egykori hóhérokkal vállalva szolidaritást és cinkosságot - hazugságokkal hitegessék, köntörfalazássál vezessék félre. Pedig akik állították, hogy nem ismerik a sírok helyét, a bennük elhantoltak személyét, a kivégzettek névsorát - azok kezdettől fogva tudhatták, hogy szavuknak nem lehet hitele. Hiszen nyilvánvaló, hogy magának a Kádár-kormánynak az érdekei követelték meg már az 1956. november 4-ike utáni első óráktól fogva, hogy rend legyen a bíróságok, börtönök és temetők nyilvántartásában. Igenis lennie kellett kimutatásnak a halálos ítéletekről, a kivégzésekről és a kivégzettek sírhelyeiről. Nos, végre-valahára kimondják, bevallják, hogy így is volt. A Magyar Nemzet beszélgetést közölt Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkárral, aki elismerte ezt. Mellékesen az is kitűnik az interjúból, hogy a szóban forgó nyilvántartásokat sokszor bűnösen hanyag módon vezették. Az ezzel megbízottak nyilván és méltán úgy érezhették, hogy ha a politikai vezetés szemében nem számít néhányszáz emberélet, akkor a hóhérmunka adminisztrálásában is eltűrhető, ha nem tudnak elszámolni néhány halottal. A jogrend országos eltiportatását jellemzően egészítette ki a kegyeleti jognak, a hozzátartozók jogainak a megcsúfolása, a hóhérsegédek segédeinek, de legalsó szintje. Ám nem is a hanyag embertelenség elképesztő, de mégis csak kicsiny tényeiről kívántam szólni. Hangsúlyt az a kérdés érdemel, hogy eltűrhető-e, ha továbbra is betöltik pozícióikat azok a felelős kormányhivatalnokok és politikusok, akik mindeddig hazugságokkal szédítették, és köntörfalazva megpróbálták félrevezetni a közvéleményt, a 301-es parcella történelmi és politikai jelképpé vált ügyében. Mikor olvashatjuk a felelősök nevét és mikor értesülhetünk menesztésükről? Addig nyilvánvalóan nem, amíg Kádár János a Központi Bizottság tagja és Grósz Károly a párt főtitkára. Nagy Imre és mártírtársai június 16-ikára tervezett ünnepélyes újratemetésén a pártvezetés és a kormányzat képviselőinek jelenléte elfogadhatatlan lenne. Mert a kegyeletet sértené, sőt cinikus gúnynak minősülhetne, ameddig a helyükön vannak azok, akik 1956 forradalmát eltiporták, és akik ezt vezető beosztásokban támogatták, vagy politikai hagyomány gyanánt felvállalták. Június 16-ikán nem ismétlődhetik meg az 1956. októberi Rajk- temetés színjátéka. A kivégzettek sírjaiba ezúttal a reformkommunizmus, az emberi arcú szocializmus iránti utolsó illúziónkat is eltemetjük. A kommunista vezetés - még egy megtisztult kommunista vezetés is - csak egyet tehet azon a napon - ha nem akarja felszítani a népharagot: szabad utat nyit a menetnek, de távol marad tőle. +++
1989. április 10., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|