Rendszerváltás és az MTI

	Interjú ?Schöpflin Györggyel
London, 1989. április 9. (BBC, Panoráma) - Az ellenzék és a Magyar Szocialista Munkáspárt tervezett kerekasztal-beszélgetése nem jött létre, mint azt tervezték. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán reális elvárás volt-e ez, hogy ily módon a hatalmon lévő párt és az ellenzéki pártok, csoportosulások tárgyalni tudnak egymással, meg tudnak állapodni egymással. Schöpflin György? - Utólag, mint kiderült, nem volt reális. A kérdés az, hogy volt-e, létezett-e egyáltalán valamiféle alap, amelyből a két fél kiindulhatott volna. És szerintem ezzel a kifejezéssel, hogy "két fél" máris félrevezetően elemzem az egészet. Tehát a kommunista párt megpróbálta úgy beállítani az egészet, hogy itt nem két félről volt szó, hanem tényleg a szó szoros értelmében itt egy kerekasztalról van szó. Tehát, hogy különféle társadalmi erők és csoportosulások összeülnek és megtárgyalják a helyzetet és esetleg mindenféle politikát alakítanak ki. Na most, ahogy én látom a kommunista párt taktikája ezzel az volt, hogy bevonják az ellenzéket ha nem is a hatalomba, de mindenképpen a felelősséget megpróbálták az ellenzékre is ráruházni anélkül, hogy azért komoly hatalmat, , vagy közbeszólást élveztek volna a különféle ellenzéki pártok. És abban a percben, amikor az ellenzéki pártok mindenféle feltételekkel és követelésekkel léptek fel, hogy a szabad és demokratikus választások kérdése legyen a napirenden és hogy ez a parlament, amit 1985-ben választottak már néni alkalmas arra, hogy egy alkotmányozó országgyűlés legyen és a többi. Arról nem is szólva, hogy a Fideszt nem volt hajlandó meghívni,a kommunista párt. Ezek után az ellenzékiek azt hiszem az ő szempontjukból teljesen jogosultan azt mondták, hogy nem érdemes folytatni Ebből nem lehet semmi komoly politikai előnyt kihozni egyik fél számára sem azt hiszem. - Tehát feltételezhető, hogy a párt részéről mármint a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről csupán taktikáról volt szó és nem akar igazán komoly dialógust folytatni, komoly megbeszélést folytatni az ellenzékkel? - Valahogy úgy látszik az egész, hogy taktikává fajult ez a húzása a kommunista pártnak, az MSZMP-nek. Lehetséges, hogy sokkal becsületesebb szándékokkal kezdte el az egészet, tulajdonképpen ez márciusban kezdődött és tényleg voltak olyan elemek, vagy vannak olyan elemek a párt vezetőségében, amelyek megpróbálnak kialakítani egy párbeszédet az ellenzékkel. De mivel a hatalmon lévő párt, az MSZMP nem egységes, hanem ide-oda húz, szerintem ez magyarázza azt, hogy a párt sem tudott igazából megegyezni abban, hogy mit akar az ellenzékkel szemben. - Felmerül a kérdés, hogy mennyiben húzható párhuzam a magyarországi politikai párbeszéd és a lengyelországi között. A lengyelországi párbeszéd végül is a Szolidaritás és a kormány és a párt között eredményre jutott. - Igen és ez szerintem egy hallatlanul fontos eredmény is, amit most a múlt hét folyamán, április 5-ikén sikerült elérniük. Ezzel voltaképpen valamennyire megelőzték Magyarországot a demokrácia bevezetésével, azonban egész más alaphelyzetből indult el a két fél Lengyelországban. Elsősorban azt hiszem, hogy óriási társadalmi nyomás nehezedik ugyanúgy a vezetőségre, mint a Szolidaritásra. Sokkal egységesebb a két fél és egyben polarizáltabb. Tehát az a folyamat, amely most Magyarországon van, amelyet most Magyarország átél, azt a folyamatot Lengyelország voltaképpen 1980-81-ben élte át. Tehát, hogy ki hol áll, mik az elválasztó vonalak, ez Lengyelországban tisztázódott majdnem egy évtizeddel ezelőtt. Ugyanakkor azt hiszem a társadalom elkeseredése sokkal nagyobb méreteket ölt Lengyelországban, mint Magyarországon. A magyar helyzetet mindig az jellemzi, hogy (...)* nem tudja, hogy a társadalom többsége mit akar politikailag. Gazdaságilag világos, mindenki jobb életet szeretne bizonyítani önmagának. Egy magyarországi ismerősöm elég szellemesen jegyezte meg, hogy Magyarországon nem egy alakuló féle többpártrendszerről van szó, hanem egy többpárti vezetőségrendszerről. Tehát különféle pártvezetőségek, amelyek még nem rendelkeznek nagyobb társadalmi támogatással. Es azt hiszem, ez is valamennyire befolyásolja ezeket a taktikákat, vitákat, párbeszédeket, amelyeket most látunk. - Tehát mi lenne a teendő, mert Magyarországon is égető a kérdés, a gazdasági és politikai válság megoldásának a kérdése. Éppen úgy, mint Lengyelországban. Mit kellene tenni az ellenzéknek, mit kellene tenni a Magyar Szocialista Munkáspártnak? - Az ellenzéknek egy része úgy látja, hogy a párton belüli demokratikus elemeknek minél előbb robbantania kellene. Tehát ez a párt úgy, ahogy van, alkalmatlan arra, hogy Magyarországot a demokrácia irányába vezesse. Ez a párt nem képes elfogadni az igazi alkotmányosságot úgy, hogy van. Tehát létre kéne hozni egy tényleges koalíciót, de csak demokratikus erőkből álló koalíciót - Azt hiszem, ez az ellenzék egyik részének az álláspontja. A másik része azt hiszem úgy látja, hogy mégis muszáj ezzel a párttal tárgyalni, ami a létező párt, mert csak ez van és mégis ez a párt birtokolja a hatalmat. A probléma az, hogy ez a párt sem birtokolja a hatalmat teljesen, ez az MSZMP, mert annyira megosztott. Tehát azt hiszem nincs más lehetőség. Valahogyan össze kellene hozni egy legitim kormányt, amely tényleg valóban legitim, tehát egy demokratikusan megválasztott kormányról lenne szó. Megpróbálná elkezdeni a csődtömeg felszámolását és felszólítani a magyar népet, hogy vállalja a vele járó fájdalmat. De erre egyelőre még nincs kilátás véleményem szerint. A legokosabb az lenne, ha nem 1990-ben tartják meg ezeket az általános választásokat, hanem minél előbb, mert egyre sürgősebb és égetőbb a gazdasági válság. +++ 1989. április 9., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »