|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Az ellenzéki pártok és az MSZMP
|
München, 1989. április 5. (SZER, Magyar híradó) - A demokratikus pártok és mozgalmak a Független Jogász Szövetség javaslatára most megegyeztek a követendő alapelveket illetően. Ezt ismerteti Tamás Gáspár Miklós: A megegyezés lényege a következő: az ellenzéki mozgalmak akkor hajlandók tárgyalni a kommunista párttal, hogyha elfogadnak néhány elvet. Az első elv: nem kerekasztalról, általános csevegésről van szó, hanem valódi tárgyalásról, azaz az asztal egyik oldalán a kommunista párt képviselői ülnek, a másikon pedig az autentikus ellenzéki mozgalmak képviselői. A második elv: előzőleg tisztázzák ennek a tárgyalásnak a kompetenciáját, tehát meg kell határozni, hogy a bizonyos kérdésekben elért megegyezés milyen konkrét politikai és jogi lépésekben konkretizálódik. Az egyik lehetőség az volna, hogy a tárgyalásokon előterjesztett, egyeztetett ellenzéki javaslatok törvényjavaslatok formájában vagy törvénymódosításra irányuló javaslatok formájában az Országgyűlés elé kerülnek, de más variánsok is elképzelhetők. A harmadik elv: az ellenzéki mozgalmak álláspontja és az egész tárgyalás a nyilvánosság ellenőrzése mellett zajlik. Az MSZMP erre a javaslatra, anélkül, hogy kifejezetten hivatkozott volna rá, egy választ küldött minden független mozgalomnak. Ez a válasz sajnos csalódást kelt. Ugyanis az MSZMP láthatólag valóban csak csevegésre készül, amelyet egyeztető fórumnak nevez, és amely semmiféle világos kompetenciával nem rendelkezik. Ráadásul a meghívottak listája igen különös. A független társadalmi szervezetek között - amelyeket az MSZMP meghívott volna a tárgyalásra - olyanok is szerepelnek, mint a SZOT, mint a Magyar Nőtanács, mint a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Münnich Ferenc Társaság, a MISZOT nevű ifjúsági csúcsszerv és mások. Ugyanakkor hiányzik a listáról például a Fidesz. Ez elfogadhatatlan indítvány, amelynek nincsen semmi különösebb értelme, és ami csak azt szolgálhatná, hogy legalábbis propagandisztikus módon az új független mozgalmak részfelelősséget vállaljanak a kormányzat különféle felelőtlen intézkedéseiből és népszerűtlen döntéseiből, amelyekből elég sokat láttunk az utóbbi időben. Nagyon fontos volna, hogy az MSZMP mégis rábírható lenne arra: legalább olyan értelmes tárgyalást folytasson, mint a Kiszczak- Valesa tárgyalások Lengyelországban, hogy az is kimondassék, a független mozgalmak nem óhajtanak konkrét kérdésekről tárgyalni a párttal arról, milyen legyen például a művelődéspolitika vagy a hitelpolitika vagy akármi más. Ez kormányra vonatkozik, amelyet az ellenzék bírál egy normális parlamenti demokráciában. A tárgyalások egyetlen értelmes témája a demokráciára való átmenet jogi biztosítékainak biztosítása lehet, illetve az, hogy az új ellenzéki mozgalmak szót kapjanak az átmenet feltételeinek megteremtésében, hiszen ebben nemcsak az MSZMP érdekelt, hanem a nép, amelyet úgy ahogy tökéletlen módon mégis ezek az új mozgalmak próbálnak képviselni. A megegyezés ideiglenes, a nyilvánosság ellenőrzése alatt álló kell, hogy legyen, és egyáltalán nem szolgálhatja azt a célt, hogy konkrét kormányzati döntések befolyásolását érjék el ebben. Különféle kormányzati szervek ellenzéki csoportokat és személyeket - így engem is - megkerestek olyan ügyekben, amelyek valóban a kormányra tartoznak. Megkértek, hogy új politikai döntéseket, rendelet-tervezeteket véleményezzek és így tovább. Ezeket tudtommal mindenki visszautasította. Ilyen természetű vitákat csak a nyilvánosság előtt lehet végezni. Egyrészt azért is, hogy a közönség szükségszerű és jogos bizalmatlanságát ne fokozzuk, másrészt ne mossuk el a különbséget egy ellenzék és egy kormánypárt, a kormányzat és a felelősség nélküli viták, állami felelősség nélküli mozgalmak szerepe között. Ezek jól elkülönített szerepek a demokráciában, és idejében meg kell tanulnunk, hogy szigorúan külön tartsuk őket. Felvetődik a kérdés, hogy miért reagál az MSZMP úgy, ahogyan teszi. Erre különféle hipotézisek adhatnak választ. Az egyik természetesen az, hogy az uralkodó párt húzni akarja az időt egészen addig, ameddig a bizonytalan jövő és a zűrzavar látszata erősebb pozíciót biztosít az uralkodó pártnak. A másik hipotézis az - ami nem zárja ki egyébként az előzőt -, hogy a diktatórikus egyeduralomhoz szokott párttisztviselők nem is képesek igazán felfogni egy ilyen világosan, keményen és egyszerűen leszögezett demokratikus álláspontnak a voltaképpeni jelentését. Egyszerűen megértésbeli, stílusbeli különbségek vannak - részben azt kell mondanom, hogy hála Istennek - az uralkodó párt és az ellenzéki mozgalmak között, amelyek áthidalása nem lesz könnyű, holott ennek a demokratikus átmenet érdekében be kellene következnie. Meg kell próbálni addig is szívós szellemi munkával, a nyilvánosság bevonásával ezeket a megértési nehézségeket áthidalni, és megmutatni, hogy a megértés lehetséges, s az akadályok valóban politika színtérre terelhetők. Ha a párt ezt nem akarja, akkor az mondassék ki világosan. Ez új politikai helyzetet teremt, amely új eszközöket, újragondolást igényel. +++
1989. április 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|