Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › március 15.
1989  1990
1990. január
HKSzeCsPSzoV
25262728293031
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. február
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627281234
567891011
1990. március
HKSzeCsPSzoV
2627281234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930311
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Magyar híradó:

Március 15. ünneplése Romániában

"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban, rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette meg és koordinálta. Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi létnek. "

Megállapítások 1956-ról

(Vadász János)
München, 1989. január 28. (SZER, Világhíradó) - Csütörtökön közölte
a kormányszóvivő: most már nincs akadálya annak, hogy a
hozzátartozók eltemessék Nagy Imre, és kivégzett társai földi
maradványait.
    
    Pénteken ülést tartott a párt központi bizottsága által életre
hívott történész albizottság. 1956 értékelése, illetve átértékelése
volt napirenden. Szombaton reggel pedig már nyilatkozott is a
budapesti rádióban Pozsgay Imre, az albizottság vezetője. A
gyengébbek kedvéért közölte: a temetések engedélyezése még nem
jelent politikai rehabilitálást. Normális emberek számára ez -
magától értetődően -két különböző dolog.
    
    De úgy látszik, egyesek számára mégsem megától értetődik, hiszen
tény, hogy a kivégzetteknek 30 éve jeltelen gödrökben kell
feküdniük. Sőt, az időzítés legalábbis sejteti, hogy egyesek
számára kizárólag a politikai rehabilitálás megkezdésének kényszere
időszerüsíti az eltemetés engedélyezését.
    
    Pozsgay mondanivalójából ugyanis nyilvánvaló, hogy ez a kényszer
most már gyorsuló ütemben érvényesül. Nem a történelmi
igazságérzet, vagy az emberi tisztesség diktálja, hanem a mélyülő
gazdasági, politikai válság, amelyet a hatalom a tőle megszokott
eszközökkel képtelen megoldani.
    
    Pozsgay azzal kezdte, amit könnyebb volt kimondani: Nagy Imrének
igaza volt az 1954, 55-ös hatalmi válság időszakában, helyes,
következetes volt a magatartása is. De Pozsgay rátért arra is, amit
nehezebb volt kimondani. Világosan utalt arra, hogy itt jóval
többről van szó, mint egyes személyekről; hogy Nagy Imre 1956-os
szereplését meghatározza az az esemény, amely 56-ban bekövetkezett.
    
    E kerülgetések után érkezett el Pozsgay számára az igazság
pillanata! Idézem: "Ez a bizottság - a jelenlegi kutatások alapján
-, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy
oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni
felkelésnek."
A mondat végre elhangzott! Több, mint 32 évig váratott magára a
forradalom véres eltiprása után, vagy ha úgy tetszik: a magyar nép,
az egész nemzet felkelésének eltiprása után. Ismét bebizonyosodott,
hogy ez a forradalom - mint minden más valóban nagy történelmi
esemény -, olyan követeléseket fogalmazott meg kristály tiszta
világossággal és lenyűgöző erővel, amelyekre a történelem során,
előbb, vagy utóbb, de feltétlenül választ kell adni. És éppen olyan
világossággal, és meggyőző erővel kell válaszolni rá, mint amilyen
a követelés volt. Nem lehet sem el, sem megkerülni, kvázi
válaszokkal sem lehet pótolni.
    
    Az 56-os követelés így szólt: Ez a nép szabad társadalomban és
független országban kíván élni. A történész bizottság álláspontja,
amelyet most Pozsgay kimondott, még korán sem a megkívánt
következetes válasz erre a követelésre, de már ennek a válasznak a
kezdete, mondhatni: első mondata. Amit Pozsgay az interjúban
hozzáfűzött: miszerint nem helytálló ellenforradalomnak minősíteni
azt, ami 1956-ban történt, még nem folytatása a válasznak. Nem
több, mint egy elemi következtetés rögzítése: természetes, ha
népfölkelés volt, nem lehetett ellenforradalom. Nem lehetett a
tagadása annak, ami volt.
    
    Viszont bekövetkezett másvalami, amely több, mint 30 éven keresztül
tagadni próbálta. Az a hatalmi restauráció, az az igazi
ellenforradalom, amely először nyílt terrorral, kivégzésekkel,
bebörtönzésekkel, majd más eszközökkel: a gazdasági felemelkedés,
az anyagi jólét perspektíváival, a kis szabadságok kegyes
adagolásával próbálta elérni, hogy az eredeti követelés lekerüljön
a napirendről.
    
    A több, mint 30 évig tartó ellenforradalom kudarcot vallott. Ezért
lehet eltemetni a kivégzett áldozatokat. Ezért kellett a válasz
első mondatát kimondani. És ezért elkerülhetetlen, hogy a válaszhoz
már az elmúlt három évtized feltárása is hozzá tartozik. +++


1989. január 28., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Lovas Zoltán:

Jöttem láttam győztek - A diadalkudarc (1990.03.01-04.08)

"Mintegy 3-4000 ember gyűlt össze a téren. Az emberek többségének nem volt magyar kokárdája, ilyesmit csak néhányan viseltek, kis fehér vászondarabokat festettek be hozzá, két szélén piros és zöld festékkel. Az ünnepség igen visszafogott és megható volt. Elmondtam a Fidesz szövegét. Amíg beszéltem egyfolytában remegett kezem-lábam. Holott nem volt mitől félni, s mégis! Éreztem, hogy valami nagyon rossz dolog készülődik. Az elmúlt hónapok során kifejlődött bennem valami különös veszélyérzet. Az ünnepség még tartott, amikor már újra autóba ültünk, s indultunk vissza Budapestre... Pest határában jártunk, amikor a Kossuth bemondta, hogy Romániában több helyen is atrocitások érték a március 15-ét ünneplő magyarokat..."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD