|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Válságban a magyar politikai pártok
|
-----------------------------------
Washington, 1990. november 30. (Amerika Hangja, Esti híradó, Szénási Sándor) - A pártok átalakulásának mozgalma elérte a legnagyobb ellenzéki pártot, amelynek belső válságairól már a helyhatósági választásokat követően lehetett hallani. És akkor a kettős hatalom kialakulásának feszült pillanatában az SZDSZ lépett is. Elfogadta a sokak szerint túlságos hatalommal rendelkező Tölgyessy Péter frakcióvezető lemondását, és egy kollektívabban működő testület élére Pethő Ivánt nevezte ki.
Ám a belső átrendeződéseknek ezzel még nincs vége, hiszen többen tartanak egy pártszakadástól, és arra is utalnak jelek, hogy elégedetlenek a mostani vezetés mőködésével.
Az ellentétek nyilván kirobbantak volna már azon az országos küldöttértekezleten, amelyet a taxisblokád idején kellett volna megtartani, és amelyet a kényszerű halasztás miatt most a hétvégén rendeznek meg. Előjátékként azonban már most ízelítőt kaphat a várható vitákból az, aki rábukkant Mécs Imre ügyvivő nyilatkozatára a Magyar Hírlapban.
Mécs, aki az ötvenhatosokat képviselő, már csaknem egyedül a vezetésben, meglehetősen diktatórikusnak tartja a párt irányítását, amelybe a tagságnak alig van beleszólása. Úgy véli, a vezetést annak idején alapvetően három kör adta: a volt illegális Beszélő című lap szerkesztői, az ötvenhatosok, akik tehát mára már lemorzsolódtak, és a független értelmiségiek, akik nem feltétlenül azonosak a korábbi demokratikus ellenzékkel.
Mécs Imre azt érzékelteti, hogy a vezetés gyakorlatilag két ember kezébe csúszott, Magyar Bálintéba és Kis János filozófuséba, aki a párt elnöke. (folyt.)
1990. november 30., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válságban a magyar politikai pártok - 1. folyt.
|
Velük szemben Tölgyessy képviselt egy másik pozíciót, a frakcióvezetőét, amelyről azonban azt gondolta: nemcsak az SZDSZ parlamenti frakciójában jelent egyszemélyi vezető szerepet, de a pártban is azt kellene jelentsen, mert ennek a kettősségnek így sok értelme nincsen.
Mécs megerősítette azt a véleményt, hogy Tölgyessynek éppen egyszemélyi ambíciói miatt kellett távoznia. Mécs, aki közli hogy magányos, közli hogy elégedetlen a párt irányításával, ezzel az interjúval most nyilván segítőket kíván maga mellé állítani még a küldöttgyűlés előtt a gyökeres vezetőváltáshoz, amelynek szükségességéről egyébként már maga Kis János elnök is szólt korábban.
Tehát, a stílusváltás után, amit Tölgyessy távozása jelentett, tartalmi változások is várhatók. Mindenekelőtt az SZDSZ-nek, akárcsak a többi pártnak is, világosabban el kell döntenie mi ő, mit képvisel, és milyen arculattal.
Mécs úgy véli, a párt most túlságosan homogén, holott a világnézeti irányultságok rendkívül széles skálájával rendelkezik. Azonban itt a bökkenő. Meg kell-e őrizni ezt a sokféleséget, vagy pedig győznie kell valamely vonalnak?
A sajtó általában úgy véli: az MDF jobbratolódása baloldali, ezen belül is szociáldemokrata hajlandóságokat ébresztett az SZDSZ-ben, s hogy ez lett volna az, ami Tamás Gáspár Miklós filozófust arra késztette, hogy lemondjon ügyvivői szerepéről. Ő ugyanis egy ideje konzervatívnak és jobboldalinak mondja magát. De hát hogy egy kicsit kiderüljön a fogalmak teljes inflációja, hozzá kell tenni, hogy konzervatívnak és jobboldalinak rengetegen mondják magukat az MDF-ben is, miközben semmi közük nincs Tamás Gáspár nézeteihez. (folyt.)
1990. november 30., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válságban a magyar politikai pártok - 2. folyt.
|
Talán egyre kevesebb értelme lesz annak, hogy Kelet-Európában nyugat-európai megfogalmazásokkal operáljanak, ennek ugyanis egyre inkább a komikus oldalai derülnek ki.
Visszatérve az SZDSZ-hez: a további találgatások úgy szólnak, hogy mivel a liberális párt szerepkörére a Fidesz pályázik, látványosan nem vállalván közösséget az SZDSZ-el, az egyébként közösen megnyert helyhatósági választások után, nemcsak az MDF, hanem a Fidesz is egyre inkább balra szorítja a szabaddemokratákat, ahol részben üres a hely a nem létező, vagy még pontosabban a komolyan alig vehető szociáldemokrácia helye üres, részben pedig ha ez a hely foglalt is az MSZP által, ez a kis párt mind nyíltabban szeretne flörtölni az SZDSZ-el, és ebben az sem zavarja, hogy kinyújtott kezét folyton és türelmetlenül ellökdösik. Ugyanis nins még annyi hitele az MSZP-nek, hogy egy másik párt felvállalhassa őt Ezenkívül a két párt között a személyes ellenszenvek sem kicsik, legalábbis ami az SZDSZ vezetését illeti.
A kérdés tehát, hogy a többi párt szándéka és a belső nyomások egy része eléri-e, hogy az SZDSZ baloldali pártnak kiáltsa ki magát? Ha ez sikerül, megkapja-e a Fidesz az egyedül hiteles liberális jog címét, hiszen minden választási nyeresége ellenére a Fidesz furcsa párt. Néha úgy tűnik van egy kiváló parlamenti gárdája, és van egy szavazótábora, de nincsen igazán tagsága, vagy ha van, annak szava sem nagyon hallatszik.
A Fidesz ambicíózus vezetői azonban terjeszkedni akarnak mostmár akár azon az áron is, hogy SZDSZ-ellenes akcióikat sem a sajtó, sem a közvélemény nem igazán igazolja vissza.
Mindenesetre tehát az SZDSZ nincs könnyű helyzetben, és mostmár nyakán van az önkormányzatokért vállalt felelősség is, vagyis nyakán van a hatalom egy részének súlya. (foly.)
1990. november 30., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Válságban a magyar politikai pártok - 3. folyt.
|
A Fidesz, amely ezt tudatosan nem vállalta, ezt a súlyt, és a bekövetkező válságra számítva tiszta pártként akarja elfoglalni a liberális párt helyét, egyelőre nyugodtan figyeli, mikor jöhet elő - akár az SZDSZ-el szenben is - a farbával. +++
1990. november 30., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|