|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Imre - Izvesztyija
|
Tóth Júlia, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1990. október 17. szerda (MTI-tud.) - Az
Izvesztyija szerdán megkérdőjelezte a Nagy Imre életútjával
kpacsolatban a szovjet, illetve a magyar sajtóban megjelent
híreszteléseknek a valódiságát. A cikk szerzője, B. Rogyionov a
kivégzett magyar miniszterelnökről terjesztett híresztelések kapcsán
óvott a történelmi forrásokkal való felelőtlen játszadozástól. Az
Izvesztyijában megjelent írás szerzője nem csinált titkot abból,
hogy meggyőződése szerint a magyar politikussal kapcsolatos
ellenőrizetlen mendemondák időnkénti újjáélesztésének mind
Magyarországon, mind pedig a Szovjetunióban kifejezetten politikai
tartalma van.
A cikk szerzője - egyetértően idézve a korszak történelmének magyar kutatóit - arra hívja fel a figyelmet, hogy a ,,történelem fehér foltjainak,, feltárását a történészeknek, és semmi esetre sem a politikusoknak kell elvégezniük.
Rogyionov emlékeztetett arra: az 1956-os eseményekben való részvétele miatt kivégzett, és nemrégiben rehabilitált magyar politikus nevét először akkor hurcolták meg bizonyos szovjet történészek, amikor - dokumentumokra hivatkozva - azt állították, hogy Jekatyerinburgban részt vett az orosz cári család likvidálásában. E történészeknek eszükbe sem jutott, hogy meggyőződjenek arról: a Magyarországon oly gyakori név viselője valóban ,,az,, a Nagy Imre volt-e - írta az Izvesztyija. A szerző szerint e változat nagyon is jól beleillik azoknak a hazug koncepcióknak a sorába, amelyek azt akarják elhitetni az oroszokkal, hogy ,,minden baj okozói a külföldiek,,. Alig ültek el e vita hullámai, Nagy Imre neve ismét felbukkant, immár nem csupán a szovjet, hanem a magyar sajtóban is. A magyarországi Szabadság című lapban az egykori Magyar Szocialista Munkáspárt volt főtitkára, Grósz Károly azt állította, hogy dokumentumok tanúsága szerint Nagy Imre a hírhedt sztálini titkosrendőrség, az NKVD ügynöke volt.
B. Rogyionov mindezek kapcsán hangsúlyozza: a dokumentumok hitelességét történész szakembereknek kell ellenőrizniök, az ő munkájukat ugyanis nem helyettesítik a párthatározatok, illetve parlamenti döntések. Ahhoz azonban, hogy a szovjet, illetve a magyar szakemberek valóban szakszerűen végezhessék munkájukat, meg kell nyitni előttük az archívumokat, köztük az egykori NKVD archívumait is - írta az Izvesztyija. +++
1990. október 17., szerda 19:22
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|