|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Göncz Árpád nyilatkozata (1. rész)
|
1990. október 3., szerda - Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság
elnöke független értelmiségiek hozzá intézett nyílt levelére
reagálva szerdán nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek a
Parlamentben. Mint ismeretes, 100 magyar értelmiségi a kereszténység
és a magyarság szellemében tiltakozott az ellen, hogy: ,,bárki
bárkit önkényes - ,,faji,, , felekezeti stb. - szempontok szerint a
nyilvánosság előtt ki akarjon rekeszteni az ország egyenrangú
állampolgárai közül,,. Kérték a Magyar Köztársaság elnökét,
nyilvánítsa ki, hogy ez az ország több csonkítást már nem tud
elviselni, és tűrhetetlen, hogy ezt most itthon kíséreljék meg.
Göncz Árpád elöljáróban leszögezte, hogy a levél végkövetkeztetéseivel teljes mértékben egyetért, majd a többi között elmondta:
- Az aláírók olyan emberek, akik az életükkel tettek tanúbizonyságot arra, hogy magyarok és a magyarság ügyét magukénak érzik, felelősen gondolkodnak róla. Nem az antiszemitizmus ellen szeretnék most szólni, mert én az egész ügyet többnek érzem. Öngyilkos jelentőségűnek tartom ezt a vitát és szimptomatikusnak a magyarságra nézve. Ez egy véres, gyilkos vita, amely azzal fenyeget, hogy a Magyar Írószövetséget szétrobbantja, a magyar értelmiséget megosztja. Ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak.
- A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy amin a vita megindult az körülhatárolhatatlan valami, egy fantomkérdés. (folyt. köv.)
1990. október 3., szerda 17:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|