|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Felc.: Az MTI-Press megkérdezte szegényeket a Vöröskereszt?
|
Budapest, 1990. október 1., hétfő (MTI-PRESS)
Naponta hallunk sikeres akciókról: ingyenkonyhákat nyitnak, önkéntesek hadának közreműködésével használt ruhákat gyűjtenek a rászorulóknak. A hazai szegények ügyének egyik aktív felkarolója a Magyar Vöröskereszt. - Miért fordult a szervezet a legelesettebb emberek felé? - kérdeztük Simon Jánosnétól, a szociális szolgálat vezetőjétől. - Segíteni a bajba jutottakon, ez a vöröskeresztes munka lényege. S a segítség nem csupán a járványtól és természeti katasztrófáktól szenvedőket illeti meg, hanem a szegényeket is. Ma itthon a szegények támogatására van a legnagyobb szükség. Sajnos a helyzet tragikus: 2 és fél millió ember, vagyis az ország lakosságának egynegyede él ma Magyarországon a létminimum alatt Már régen nem az öregeket és a betegeket érinti csak a szegénység; olyan kétkeresős családokat is maga alá gyűrt az infláció, ahol pedig a férj is, a feleség is rendesen dolgozik. - Milyen támogatást tudnak nyújtani a megélhetési gondokkal küszködőknek? - Különféle akciókkal igyekszünk segíteni, elsősorban élelmiszer- és ruhasegélyekről van szó. Ma ott tartunk, hogy a hozzánk fordulóknak enni tudunk adni. A nyugatnémet hadseregben használatos, egynapi élelmet tartalmazó egységcsomagból 13 tonnát küldtek hazai szegényeinknek. Ezenfelül 14 tonna margarin, 3,5 tonna száraztészta és 500 kilogramm tea is érkezett a napokban az NSZK-ból. A Corso Cipőkereskedelmi Vállalat pedig 80 ezer doboz olasz pacalkonzervet ajánlott fel a rászorulóknak. Ezekből az adományokból természetesen a vidéken élők is kapnak, hiszen az elszegényedés őket sem kíméli. Bővíteni szeretnénk az ingyenkonyhák hálózatát. Ma már hat ilyen működik az országban, a három fővárosin kívül Szegeden, Vácott és a Szabolcs megyei kisfaluban, Györöcskén. Naponta összesen háromszáz ember meleg ebédjéről gondoskodunk, de ennél többre lenne szükség. A debreceni és a budapesti Homok utcai ingyenkonyha megnyitásának előkészületei most folynak. A ruhaszállítmányokból is juttatunk mindegyik megyei szervezetünknek. A szétosztást - a helyi igények és sajátosságok ismeretében - ők végzik. (folyt.)
1990. október 2., kedd 13:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|