|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Thatcher tudja, hogyan kell (állam)háztartást vezetni
|
-----------------------------------------------------
München, 1990. szeptember 18. (SZER, Magyar híradó, Rentoul Ferenc) - A brit miniszterelnök magyarországi látogatásának jelentőségét ma még korai lenne értékelni, de arról már beszélhetünk, hogyan is látják abban a szigetországban a kis Magyarországot, az ott végbemenő változásokat, amelyeket Margaret Thatcher képvisel.
Angliában minden felvilágosodottabb újságolvasó tudja, hogy Magyarország az az ország, mely zömében a művészetekben, a sportban, sőt a politikai fejlődésben is kis lakosságát messze meghaladó arányban ért el egészen kimagasló eredményeket.
Hogy Magyarország a második világháborúban a hitleri Németország mellé kényszerült, azt tudják az emberek, de Magyarországot, mint hadviselő felet nemcsak, hogy nem gyűlölték, de nem is igen vették komolyan.
Nagyon is komolyan vették azonban, hogy a magyar nép volt az első, mely 1956-ban fegyveres kiállással és óriási véráldozattal nemcsak megpróbálta megdönteni a kommunizmust, hanem meg is döntötte úgy, hogy a párt romokban hevert, míg csak a szovjet szuronyok és tankok nem állították vissza az elvtársak mondvacsinált szocializmusát. Ezért fogadta be Anglia akkor korlátlanul a magyar menekülteket.
Mindez még jóval azelőtt történt, hogy Margaret Thatcher kilépett volna az angol politika színpadára. Az angol miniszterelnök már korábbi magyarországi látogatása alkalmával is megmutatta, hogy még egy akkori parancsuralmi ország fővárosában sem rejti véka alá a rendszerről alkotott véleményét, azóta pedig sok minden történt, úgyhogy Margaret Thatchernek igazán minden oka megvolt nagy helyesléssel fogadni a magyarországi fejleményeket. (folyt.)
1990. szeptember 18., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|