|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Új elvárásokkal szerveződik a Magyarok Világszövetsége
|
------------------------------------------------------
München, 1990. június 30. (SZER, Világhíradó) - Hajnal László Gábor tudósítása következik.
A XX. század nagy történelmi viharai minden harmadik magyart elsodorták hazájából, s noha javarészük a szülőföldjén maradt, mégis idegen állam polgára lett. Így érthető, hogy 1938-ban majd kereken 30 évvel később 1968-ban meg, illetve újjászervezeték a magyar-magyar kapcsolatokkal foglalkozó szövetséget, ám a célok, módszerek között összehasonlíthatatlan volt, és maradt mind máig a különbség.
Az első szervezet alapszabályában az szerepel, idézzük: "a szövetség támogat minden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és a kulturát megőrizze, fejlessze az összetartást, ápolja az óhaza és a külföldi magyarság közötti kapcsolatokat. A külföldi magyarok életét és a külföldön elért eredményeit állandóan figyelemmel kisérje".
Tegyük hozzá kiegészítés gyanánt, hogy semmiféle politikai erőlködés, a rendszert bírálók lehetetlenné tétele, támadása nem tartozott az 1938-ban alakult szerevezet feladatai közé. Míg az 1968-ban életre támasztott Magyarok Világszövetsége kifejezetten pártirányítással működött, és legfőbb feladata az emigráns magyar csoportok hitelének megkérdőjeleztetése, a kommunizmussal csatázók erkölcsi hitelének tönkretétele és hívek toborzása bármi áron.
Az 1963-as amnesztia rendelet után kétségkívül gyorsan és jó érzékkel fedezték fel a nagy lehetőséget abban, hogy a hazalátogatók hasznos propagandistái lehetnek a nemzetközi elismerést mindennél jobban akaró Kádár-kormánynak. A főideológusuktól - Lenintől - tanult hasznos, idióta kifejezést hozzácsiszolgatták a valósághoz és különféle hangzatos kongresszusokkal összejövetelekkel, anyanyelvi mozgalommal, magyar értelmiségi találkozókkal, fórumokkal csábítgatták a némi gazdasági, társadalmi befolyással rendelkező idegenbe szakadtakat. Főleg a lojális humán értelmiségieket látták szivesen a javarészt zártkörű rendezvényeken. (folyt.)
1990. június 30., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarok Világszövetsége - 1. folyt.
|
Fizették útiköltségüket, elegáns szállodákban vendégeskedhettek. A magyar szellemi élet gúzsbakötői paroláztak velük, és ezért cserében annyit kellett tenniük Amerikában, Nyugat-Európában, hogy hintegették az emberarcú szocializmusnak nevezett eszme szépítgető magocskáit. Jobboldalisággal vádolták a szabadságharc eltiprása után véres megtorlásra emlékezőket, emlékeztetőket. Terjesztették az úgymond hazacsalogató honvágy újságot, a Magyar Híreket.
Jut eszünkbe mindez annak okán, hogy június 22-ikén lemondott a Magyarok Világszövetségének vezetősége. Az eddigi elnök Bognár József azzal indokolta visszavonulását, hogy feltételezése szerint az új magyar kormány olyan külföldön élő hazafiakkal is fel akarja venni a kapcsolatot, akikkel eddig a hivatalos politika nem szándékozott együtműködni. Randé Jenő főtitkár pedig nyugdíjba ment.
A választmányi ülésen Komlós Attila 43 éves református lelkészt bízták meg a főtitkári teendőkkel, elnöknek pedig Sütő Andrást kérték fel, aki vállalta ezt a feladatot.
A hír röviden ennyi, de a mögötte húzódó idáig szinte kulisszatitkok sötétjében tartott lényegre érdemes rávilágítani, kezdve onnét, hogy a Magyarok Világszövetsége a nevére is méltatlan, mert annak idején örökre elveszítette. 30 éven át éppen a legsanyarúbb és tényleg kiszolgáltatott helyzetben lévő honfitársaik érdekképviseletével semmit sem törődött. Nevezetesen a szomszédos országokban élő honfitársaknak még anyanyelvük megőrzéséhez is vonakodtak segítséget adni. Ezzel szemben hatalmas összegekkel támogatták a Nyugatra irányuló, erősen kozmetikázott ferdítésektől hemzsegő sajtótermékeket. Tánccsoportokat, ismertebb művészeket utaztattak - jelentésírási kötelezettséggel - a magyarlakta városokba, hogy könnyfakasztó produkciókkal lágyítsák a terrort, diktatúrát nem felejtők szívét. Hazámban már a Duna-Tisza partja vár - énekelték Clevelandban -, miközben gumibotos rendőrök verték szét Budapesten a Kossuth dalokat dúdoló szolid tüntetőket. (folyt.)
1990. június 30., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyarok Világszövetsége - 2. folyt.
|
A Szülőföldünk című rádiós műsorban papok, szerkesztők, a 30 ezüst mosolygó júdásai nyilatkoztak a változásról, hogy mennyivel szebb, szabadabb, másabb, miközben a kukkolók figyelték a rendszert bírálni merészelőket. A Magyarok Világszövetsége nem beszélt nyomorról, félelemről, utazási tilalmakról, politikai foglyokról, annál inkább hangoztatta a hídszerep fontosságát, csakhogy fenttartva a közeledés ellenőrzésének, irányításának jogát is.
A minap lesz 20 éve, hogy 1970 augusztus elsején megtartották Debrecenben az első anyanyelvi konferenciát és azóta cserélődtek a vezetők, finomultak a szándékok. Változatlan maradt a nemzethez tartozni akarók távoltartása a hazától, a magyar-magyar kapcsolatok kiszolgáltatása a pillanatnyi politikai érdekeknek, nem szót érteni a következetesen politikai menekülteknek maradókkal, akik elvetették a felkínált alkukat, mert diktátumokkal körbe bástyázott javaslatot nem az össz-magyarság, csupán a hatalom érdekeit szolgálták. Most itt a pillanat, hogy tiszta multú vezetőséggel és a cselekvést pontosan kifejtő névvel, új alapokról kezdje működését a szervezet.
A nyugati emigráns szervezetek, egyházi és világi egyesületek immáron őszintén nyújtják békejobbjukat. De cselezgetni most sem érdemes, hiszen a mozdulatot tényleg minden harmadik magyar figyeli, sőt napjainkban már az anyaországban élőknek is érdeke az egyenrangúságon alapuló párbeszéd. +++
1990. június 30., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|