 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Bányászfórum Pusztavámon
|
1990. június 16., szombat - A szénbányászok, a föld alatt
dolgozók nem kapják meg az őket kemény munkájukért, jogosan
megillető anyagi és erkölcsi elismerést, helyzetükkel és a
szénbányászat jövőjével a kormányprogram sem foglalkozik kellő
súllyal. Egyebek között ezeket sérelmezték a felszólalók az
Oroszlányi Szénbányák Vállalat Márkushegyi Bányaüzeme
munkástanácsának szombaton Pusztavámon megtartott nagygyűlésén.
A fórumon, ahol 200-nál több bányász és bányaüzemi vezető vett
részt, ott volt Rácz Sándor, a Budapesti Munkástanács elnöke is.
Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a munkásokról az utóbbi időben
egyre kevesebb szó esik. Pedig helyzetük romlik, türelmük fogy. A
munkástanácsok éppen ezért azt szeretnék, ha azok a politikusok,
akik a mostani nagyon nehéz helyzetben vállalták az ország
vezetését, a munkások ügyét is felvállalják. Sokan azzal vádolják a
munkástanácsokat - mondotta, hogy létrejöttükkel elriasztják a
külföldi tőkét - de ez nem igaz. Az újjonan alakuló érdekvédelmi
szervezetek csupán azt szeretnék, hogy a külföldi tőkések ne a
munkások feje fölött, azok bőrére egyezkedjenek a bankokkal és az
igazgatókkal, hanem a gyárak, vállalatok dolgozóival egyetértve,
azok véleményét is kikérve kössenek üzletet. Ha így lesz, a tőke
hatékony működtetésére maga a munkásság lesz a garancia - tette
hozzá Rácz Sándor.
A felszólalók közül szinte mindenki felvetette, hogy a
szénbányászok nagyon alacsony bérért dolgoznak, a vájárok
átlagkereste 3 műszakban, kemény föld alatti munkával havi 14-15
ezer forint. Az alacsony kerestek oka szerintük főként az, hogy a
bányaüzemeknél túl nagy a bürokratikus apparátus, magas az
adminisztratív dolgozók létszáma. Ahogy az egyik felszólaló
fogalmazott, egy bányász 10 irodai dolgozót tart el. Éppen ezért a
munkaerő-átcsoportosítását, ésszerű átszervezését szorgalmazták. A
munkástanácsok azt szeretnék, hogy a bányaüzemeknek maguk a
bányászok legyenek majd a tulajdonosai.
A pusztavári nagygyűlésen felszólalók arra is rámutattak, hogy a
munkástanácsoknak továbbra is a pártoktól, politikától semleges
érdekvédelmi szervezetekként kell működniük. (MTI)
1990. június 16., szombat 19:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|