|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Korszakváltás tanulságokkal
|
Nyílvánvalóvá vált, hogy a Nagy Imrével, mártírtársaival és a forradalomban résztvettekkel szemben hozott ítéletek törvénytelenek. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a november 4-i intervenció után hatalomra kerülő kormány illegitim volt. Az 1989-ben megkezdődött kerekasztal-tárgyalások logikus következményei voltak ennek a nagyjelentőségű aktusnak, nevezetesen Nagy Imre és a többi vértanu temetésének. - Ami az én személyes sorsomat illeti, koromnál fogva úgy érzem: feladatomat bevégeztem ezzel a temetéssel. Mi alakítottuk meg a Történelmi Igazságtétel Bizottságot, amelynek kiemelkedő része volt a temetés megszervezésében. Az aktív politizálástól akkor visszavonultam, de miután szabad választásokat tartottak idén tavasszal Magyarországon, az SZDSZ egyik alapítójaként Göncz Árpáddal együtt az SZDSZ budapesti listájának vezetője lettem. Nem
agyok csalódott, nagyjából ilyennek képzeltem a parlamenti munkát. A kezdeti nehézségeken át kell jutnunk az ország, a közvélemény meg fog bennünket érteni, és ez a döntő, nem az, hogy mi hogy érezzük magunkat. Remélem azt is, a magyar társadalom megérti, hogy milyen nehézségekkel állunk szemben.
Alcím: Erkölcsi és anyagi elégtételt az üldözötteknek
Zimányi Tibor, a Recski Szövetség főtitkára: - A tavalyi temetés, amely voltaképpen egy csodálatos ünnepség volt, kifejezte azt, hogy 1956 törekvései jogosak voltak. Nagy Imre és mártírtársainak temetése megsokszorozta erőinket, további lendületet adott mindahhoz, amit szerettünk volna elérni. Jelenleg az MDF országos listáján parlamenti képviselőként tevékenykedek. A szűkebb területem a törvénysértések áldozatául esett emberek sorsának a rendezése. Nem a saját sorsom érdekel, mert végső soron én már nyertem azzal, hogy tehetek másokért. Sem anyagi, sem társadalmi problémám nincs, de látom, hogy az egykori elítéltek óriási többsége öt-hatezer forintos nyugdíjakból él. Nem akarom részletezni, hogy ez mit jelent... Az erkölcsi elégtétel sem történt meg. Az nem elég, hogy egy hivatalos közlönyben az Országgyűlés megkövette őket, mert erről sokan nem is szereztek tudomást. E téren is tovább szeretnénk lépni. A rehabilitálást érintő új törvényben azt szeretnénk elérni, hogy mindenki, akit annakidején elítéltek, saját nevére szóló okiratot kapjon arról, hogy ártatlan volt. A Recski Szövetség további feladatokat vállalt magára, mert nemcsak az idehaza ártatlanul elítéltek sorsával foglalkozik, hanem például a Szovjetunióban egykori internáltakéval is. (MTI-Press) P. L.
1990. június 13., szerda 15:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|