|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Korszakváltás, tanulságokkal
|
Budapest, 1990. június 13. szerda (MTI-Press)
A történelmi korszakváltást jelentő június 16-i Nagy Imre-temetés évfordulója kapcsán megkérdeztük Király Bélát, Vásárhelyi Miklóst és Zimányi Tibort, miként látják az azóta eltelt időszakot személyes sorsukban, az ország életében.
Alcím: Nagy Imréről nem szabad elfeledkeznűnk
- Mindenképpen örülök annak, hogy törvényerőre emeltük: 1956-ban nem népfelkelés, hanem forradalom volt. Az, hogy mi történt velem, nagyon kevéssé jelentős. Nekem az Egyesült Államokban abszolut biztos egzisztenciám volt, s azt otthagytam. Ez az én bizalmi szavazatom is egyben. Mindezt azért tettem, mert éreztem, tudtam, hogy az ország jó irányba halad, érdemes hazatelepülni. A távollét mindig fájó volt. - A tavalyi temetés nagy nemzeti fellobbanás volt. Mindenki elismeri, hogy az esemény nagy elismerés a vértanuk, mindenekelőtt Nagy Imre számára. Az akkori nap valaminek a vége, egyszersmind valaminek a kezdete is volt. Nos, ebbe a kezdetbe teljes szívvel és lélekkel vetettem bele magamat. Azonban meg kell, hogy mondjam: egyre jobban kiábrándultam. A demokrácia felé való haladásnak ugyanis békésnek, törvényesnek kell lennie, s örülök annak, hogy nincs bosszúállás, közvetlen üldözés. Az viszont fájt, hogy 1956 jelszóvá válik, az emberek mind kevésbé törődnek annak tartalmával, lényegével. Mintha elfelejtenék, hogy 1946 és 1990 között volt 1956. Fájlalom például, hogy noha törvényerőre emeltük 1956, október 23-ának forradalmi jelentőségét, kihagyták belőle Nagy Imre nevét. 1956 nélkül nem lennénk ott, ahol most tartunk. Éppen ezért minden alkalmat megragadok majd arra, hogy felhívjam képviselőtársaim figyelmét a Parlamentben: 1956-ot ne degradáljuk egyszerű jelszóvá és Nagy Imréről semmiképp sem szabad elfeledkeznünk.
Alcím: Remélem, hogy a társadalom megérti a nehézségeket
Vásárhelyi Miklós, az SZDSZ képviselője: - Úgy gondolom, hogy először az ország sorsának alakulásáról kell beszélnünk. A lényeg az, hogy mindaz bekövetkezett, amit tavaly ilyenkor beszédeinkben mondtunk. Valóban sorsdöntő fordulat ment végbe Magyarország fejlődésében. (folyt.)
1990. június 13., szerda 15:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|