|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Változások a diplomáciai karban - 1. folyt.
|
Hazatérve viszont nem a külügyi pályára kerültek azonnal. Különböző szerkesztőségekben kaptak feladatokat, netán az MSZMP KB agit.prop. osztályán tevékenykedtek vagy fordítva, de útjukat a párt határozta meg, feladataikat a Jászai Mari téri házból kapták.
Várkonyi Péter washingtoni nagykövet 1948-tól párttag, és 1951-től 1958-ig különböző diplomáciai beosztásokban dolgozott, majd vezette a Külügyminisztérium sajtóosztályát, elnöke lett a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának, kinevezték a Népszabadság főszerkesztőjének, onnét a külügyminiszteri székbe ült, és felmentése után került Amerikába.
Bányász Rezső a Vas megye című lapnál kezdte a politizálást 1949-ben, majd kiképzése után sajtóattasé lett Stockholmban, vezette a Külügyminisztérium sajtóosztályát, New Yorkban az ENSZ- képviseletünk helyettes vezetőjeként irányította az információkat, aztán Londonban lett nagykövet, és 1984-től a Tájékoztatási Hivatalba került elnöknek. Onnét akkreditálták Ottawába.
Az ismertebb visszahívottak közé tartozik még Lakatos Ernő, a Tájékoztatási Hivatal, az MTI, illetve az "ÁPO-nak" becézett korlátlan hatalmú pártpropaganda-osztály nem éppen halk szavú főnöke, akit Berlinbe ejtőernyőztek a magatartását mind gyakrabban bírált támadások elől.
Hozzájuk képest a berni volt nagykövet, Hajdú János a hatalom perifériáján mozgott, mert noha lelkesen kommentálta a külpolitikai eseményeket a Népszabadságban, tudósíthatott Hanoiból, később Bonnból és a Hét televíziós műsor főszerkesztőjeként országszerte ismert lett, de ezt kevesellte. A Szlovákiában élő Duray Miklósnak 1983-ban jelent meg New York-ban Püski Sándor kiadásában a Kutyaszorítóban című kötete, amelynek bevezetőjét - Kapaszkodás a megmaradásért - Csoóri Sándor írta, és az ebben felvetett, akkor még eretneknek számító gondolatokat bírálni kellett. Erre a célra az Élet és Irodalom hetilapot szemelték ki, de az ítélet végrehajtását, noha erre többeket utasítottak, csak Hajdú János vállalta. Ennek honoráriumaként kapta a berni nagykövet tisztét. Ám utána sem maradt csendben. (folyt.)
1990. június 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|