|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (15. rész)
|
Bod Péter Ákos (MDF) utolsóként kapott szót a vitában, s élve a lehetőséggel, csokorba foglalva válaszolt az egész napos polémiában elhangzott kritikákra. Alaptalannak tartotta azokat az aggályokat, hogy nem lesz elegendő forrás a felvázolt programok végrehajtására. Úgy vélte: az erőforrások között lehet számon tartani az itthoni vállalkozókészséget, a szellemi energia mozgósítását, továbbá a pénzügyi fegyelem megszilárdítását, az állami szektor privatizálását, s nem utolsó sorban a külföldi támogatásokat, kölcsönöket. Szerinte igazságtalanul éri az ellentmondásosság kritikája a programot, hiszen ez egy olyan dokumentum, amelynek számot kellett vetnie a valóságos helyzet ellentmondásosságával, s így bizonyos mértékig tükröztetnie is kellett azt. Végül úgy ítélte meg: nem a programnak volt a feladata a távoli célok elérésének részletes meghatározása, pontos ütemezése, ez majd az államapparátusra vár. Az érthetőség kedvéért - s egyúttal tréfásan utalva arra, hogy éppen vacsoraidőben vannak - egy példával élt: most menüt kell választani, és nem receptúrát cserélni egymás között. Ha végül is ehetetlennek bizonyul az étel, a szakácsot el lehet csapni.
Összegezve a programvitát: a reggel jelzett csaknem négytucatnál is többen, mintegy 70-en mondtak véleményt a kormányprogram irányelveiről. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 19:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|