|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A TIB közleménye
(OS)
|
1990. május 18., csütörtök - A Történelmi Igazságtétel Bizottság nagy örömmel és elégtétellel fogadta Göncz Árpád megválasztását a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökévé.
Örömünk nem csupán abból fakad, hogy Göncz Árpád a TIB egyik alapítója és elnökhelyettese, nekünk sok évtizedes barátunk és bajtársunk, akinek törhetetlen szellemét, jellemét és kedélyét, emberi jóindulatát szerénységét és bölcsességét bőséges alkalmunk nyílt megismerni és nagyra becsülni.
Meggyőződésünk, hogy személyes tulajdonságai messzemenően alkalmassá teszik arra, hogy a demokráciába való átmenet nehéz és zátonyos folyamatába egy új politizálási stílus megteremtésének időszakában a legmagasabb állami tisztséget (közjogi méltóságot) betöltse, az ellentéteket tompítsa, a közös célokat és érdekeket kiemelje.
De vonzó tulajdonságain túl méginkább alkalmassá teszi erre a szerepre egész életútja, s amit ez az út tartalmaz és kifejez.
Göncz Árpád élete azokat a mozzanatokat egyesíti, amelyek a ma élő nemzedékek számára a legértékesebbeknek számítanak. Az antifasiszta ellenállást és a kommunista párturalommal való szembesülést, a magyar hazával való bensőséges kapcsolatot, és a modern nyugati szellemiségben való otthonosságot, Kovács Béla, Bibó István és Nagy Imre eszméinek egyidejű képviseletét. Ennek a csak látszólagos ellentétekből összetevődő élet- és hagyományvonalnak azonban van történelmünkben és Göncz Árpád életében egy központi tartalma, megtestesülése és jelképe, amely egyetlen évszámban kifejezhető: 1956. Nemzeti és demokratikus forradalmunk volt az, amely feloldotta és egyesítette újkori történelmünk szerencsétlen álellentéteit és hamis alternatíváit, a haza és haladás, a népiség és urbánusság, hagyományőrzés és modernizáció lehetőségeit.
Göncz Árpád életútja mintegy törvényszerűen fonódott össze 1956-tal, amelynek emlékeihez és eszményeihez, nemcsak mint a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója, hanem aktuális politikai állásfoglalásaiban mind máig hűséges maradt. Személye egyik jelképe nagy forradalmunknak és megválasztásával úgy hisszük éppen 1956 emléke és szelleme kapott a puszta szavaknál nagyobb és méltóbb elismerést: tényleges helyet és szerepet megújuló demokratikus közéletünkben.
Ennek el- és felismerését látjuk és üdvözöljük a két legnagyobb parlamenti párt megállapodásában, és az új Országgyűlés döntésében is, amelyet úgy hisszük, a legalkalmasabb személyt és a legjobb megoldást találták meg azt államfői tisztség közmegelégedést keltő betöltésére. (OS)
1990. május 18., péntek 16:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|