|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Csoóri Moszkvában (1.rész)
|
1990. május 16. szerda (MTI-Panoráma) - 1966-ban jártam itt utoljára. Azóta nem jöhettem, aminek nem elsősorban az itteniek voltak az okai, hanem inkább az otthoniak - nyilatkozta az MTI-nek röviddel Moszkvából történt szerdai elutazása előtt Csoóri Sándor. A költő ezúttal a magyar kultúra jeles képviselőjeként érkezett a szovjet fővárosba, hogy részt vegyen a moszkvai magyar kulturális központ hivatalos megnyitóján.
- Pedig előtte, 1963-tól nagyon jó kapcsolatom volt Grigorij Csuhrajjal, akivel közös filmet is terveztünk. Csuhraj akkor ablakot nyitott számomra egy másik Oroszországra is. Rengeteg olyan dolgot mondott el háborús életéből, amelyet akkoriban még nem volt ildomos nyilvánosan közölni. Már a hatvanas években olyasmiről beszélt, ami érzékeltette, hogy itt egy másik Oroszország, egy másik világ képe is feldereng. Később Elem Klimov volt az, aki hozta a híreket, és megerősítette: igenis van egy komoly együttgondolkodó értelmiség Moszkvában. Ez a szellemi közeg a későbbiek során természetesen dobta ki magából, dobta fel Szaharovot és a többiket.
Csoóri Sándor utalt arra, hogy noha nem mint politikus, hanem mint a magyar kultúra képviselője érkezett a moszkvai megnyitóra, a szovjet fővárosban eszmecseréket folytatott több befolyásos szovjet politikussal is, így Valenytyin Falinnal, az SZKP KB nemzetközi osztályának vezetőjével, Georgij Sahnazarovval, Gorbacsov tanácsadójával, Gavriil Popovval, Moszkva tanácselnökével, Nyikolaj Gubenko kulturális miniszterrel és másokkal.
- Furcsa módon csak részben beszéltünk politikáról, sokkal inkább a kulturáról, az egész emberiséget érintő erkölcsi és szellemi kérdésekről cseréltünk eszmét. Olyanokról, amelyek minden értelmiségiben felvillannak: mi lesz a következő évtizedek értelmiségi feladata? Hogyan építhetők fel a politika által lezüllesztett emberi és nemzetek közötti kapcsolatok? Csak egy birodalmi gondolatot kell-e lebontani vagy föl kell-e valami mást építeni. Emlékszem, odahaza néhány évvel ezelőtt egy tételt állítottam föl magamnak: ha a Szovjetunió demokratizál, abba fog belebukni, ha nem demokratizál, akkor abba. Ezek a hamletinél is nehezebb kérdések. Annak örülök, hogy ezek a vezető politikusok, Popovtól Falinig, tisztában vannak ezzel. (folyt.)
1990. május 16., szerda 18:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|