 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
De Gaulle politikai öröksége - Kissinger
|
Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1990. május 7. hétfő (MTI-tud.) - Ha de Gaulle ma
élne, a NATO védelmezője lenne, mert tudná, hogy az egyesített
Németország nem lehetne az idők végeztéig az integrált NATO-erők
résztvevője, csak akkor, ha Franciaország is részt venne abban. Ez
Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter véleménye. Kissinger a
Párizsban megjelenő International Herald Tribune hétfői számába írt
cikket de Gaulle politikai örökségéről. A lap e száma több oldal
terjedelemben elemzi a de Gaulle-i politikát, annak mai örökségét, a
tábornok születésének közelgő századik évfordulója alkalmából.
Kissinger szükségesnek tartja, hogy Franciaország módosítsa de
Gaulle külpolitikai és katonapolitikai örökségét, amelyhez szerinte
eddig a tábornok-elnök minden utóda ragaszkodott. ,,Ha élne, két
politikai célt tűzne ki maga elé. Az egyik az európai politikai
egység megteremtésének meggyorsítása lenne. De új értékeket fedezne
fel az atlanti szövetségben is,, - írja cikkében, amelyben
lényegében a francia NATO-politika módosítását sürgeti. Mint
ismeretes, Washington és London egyaránt igyekszik rábírni
Mitterrand francia elnököt a visszatérésre a NATO katonai
integrációjába, úgy, hogy azt módosítsák ,,Európa javára,, ,a
katonai irányításban megszűnjék a kizárólagos amerikai szerep.
A volt amerikai külügyminiszter úgy vélekedik, hogy
Franciaországnak elsősorban a minél szorosabb együttműködésre kell
törekednie Németországgal, de ha a német pozíció Európában
túlságosan is megerősödnék, akkor Nyugat-Európa más országaival
kellene kialakítani az ilyen együttműködést. Az európai egység
megteremtését ki kell használnia egy európai biztonsági rendszer
megteremtésére, de ugyanakkor fenn kellene tartania az
együttműködést az Egyesült Államokkal is, el kell érnie, hogy az
amerikai partner továbbra is kötelezze magát Európa nukleáris
védelmére. ,,De Gaulle minden bizonnyal úgy látná, hogy az amerikai
jelenlét alapvető összetevője az európai egyensúlynak, s így
bizonyosan felismerné annak hasznát, ha Németországot egy nyugati
szuperhatalomhoz kötnék,, - írja egyebek között cikkében Henry
Kissinger. +++
1990. május 7., hétfő 11:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|