 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Országgyűlési interjúk
|
----------------------
München, 1990. május 2. (SZER, Kommentár nélkül) - A parlament
első napján készített interjúkból közvetítünk részleteket. Göncz
Árpádot, az Országgyűlés és a Köztársaság ideiglenes elnökét
Szilágyi Sándor kérdezte:
- Árpád, milyen érzéssel fogadtad el ezt a megtisztelő
megbízatást?
- Némi megrendüléssel. Tökéletesen tisztában vagyok a
felelősségemmel. Azzal, hogy talán kiegyensúlyozó szerep vár rám és
én nagyon remélem, ennek eleget tudok tenni.
- Az előbb mintha azt hallottam volna, hogy keresve sem lehetett
volna jobbat találni. Ha én azokra az emberekre gondolok, akikkel az
életem során együtt dolgoztam, akkor nagyon találnék.
Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Kovács Bélával, Bibó Istvánnal, Donáth
Ferenccel - mindannyian alkalmasabbak lennének, mint én. Sajnos
egyikük sem él már. Én megpróbálom az ő szellemüket képviselni a
parlamentben.
Az életemnek egy-egy szakasza fűződik ezekhez a nevekhez: az
ellenállási mozgalom, 1944 Bajcsy-Zsilinszky és (...) Kiss János
társai és meg kell mondanom mindenki más nevéhez, aki részt vett
ebben a küzdelemben, akik az életüket vesztették, kommunisták is.
A második szakasz az új magyar demokrácia kezdeti időszaka engem
Kovács Béla mellett talált, Kovács Béla a Nagy Ferenc, Varga Béla
mellett és a Kisgazdapártnak abban a csoportjában, amelyik az
ellenállási mozgalomból nőtt ki, a Teleky Pál munkaközösségből, én
nagyon remélem, hogy velük is találkozni fogok és ők is meg fogják
látogatni - az Egyesült Államokban élnek - az Országgyűlést, talán
ünnepi ülésen.
- Még két nevet említettél. (folyt.)
1990. május 2., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|