|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A magyar-román viszony
|
----------------------
München, 1990. április 10. (SZER, Magyar Híradó) - Király Károly, a romániai ideiglenes nemzeti egységtanács alelnöke Budapesten tartózkodik. Németh Miklós miniszterelnökkel megvitatta a két országot érdeklő kérdéseket. Mindkét politikus hangsúlyozta, hogy kölcsönösen tiszteletben kell tartani a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait. Ezzel kapcsolatban most csupán arra a sajnálatos tényre utalnánk a magunk részéről, hogy sajnos egyelőre nincs kidolgozva a nemzetközi jogban, hogy mely kollektív politikai, önigazgatási, kulturális és iskoláztatási jogok illetik meg kötelezően a nemzeti kisebbségeket.
Az új demokratikus magyar kormánynak tehát az lesz várhatóan az egyik legfontosabb külpolitikai feladata, hogy az illetékes nemzetközi fórumok előtt ezt a hiányt szóvá tegye, és szorgalmazza a kielégítő nemzetközi szabályozást, azaz a nemzeti kisebbségeket kötelezően megillető jogok nemzetközi szerződésekben történő kodifikálását és szankcionálását. Ezek a jogok szankciók nélkül csupán üres jogok lennének, és betarttatásuk nem lenne lehetséges. De amíg sikerül ezt elérni, addig is meg kell tenni ami már most is lehetséges.
A román és magyar nép legjobbjai változatlanul bíznak abban, hogy a decemberi forradalom nemcsak a kommunista diktatúrát döntötte meg, de egyben az emberi méltóság forradalma is volt, amely elvezet ahhoz, hogy a román és a magyar nép is úgy élhessen együtt a soknemzetiségű Romániában, amilyen harmóniában élnek például Svájc, Finnország, Belgium, Kanada különböző népei egyazon államban, teljesen egyenjogúan. Magyarország új vezető pártjainak ezért mielőbb fel kellene vennie a kapcsolatot Románia új, potenciálisan jelentős pártjaival. Szőcs Géza azonban most arról tudósít, hogy egyelőre ez még nem történt meg. (folyt.)
1990. április 10., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar-román viszony - 1. folyt.
|
- Meglepő közlemény látott napvilágot a bukaresti Dreptatea című lapban, előzőleg pedig a román televízió 1-es csatornáján. A közlemény a román Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt és a Magyar Néppárt kapcsolatfelvételét adja hírül annak kapcsán, hogy Dezső László, a Magyar Néppárt országos elnökségének tagja a román Parasztpárt meghívására Romániába látogatott. Mielőtt magával a közleménnyel foglalkoznánk, nem árt emlékeztetni arra, hogy míg a Magyar Néppárt a mostanai választásokon 1 százalék körüli eredménnyel szerepelt, addig a román Parasztpárt a május végi ottani választások egyik nagy esélyese. Az a román Parasztpárt, amely a jelenlegi politikai spektrumon belül a román nemzeti gondolat leghangosabb zászlóvivője.
Román parasztpárti politikusok az elmúlt időszakban nemegyszer döbbentették meg az erdélyi magyarokat türelmetlen és tájékozatlan kijelentéseikkel, mint például azzal, hogy: véget kell vetni a romániai magyarságot egy etnikumnak tekintő szemlélettel, mivel az úgynevezett magyaroknak egy része valójában nem is magyar, hanem külön nemzetiség, nevezetesen székely.
Ehhez képest meglepőnek tűnhet a román Parasztpárt és a Magyar Néppárt közleményének már a legelső érdemi mondata, amely úgy szól, hogy Dezső László és a román Parasztpárt elnöke, Corneliu Coposu megállapították, hogy "programjuk és nézeteik hasonlóak."
A közeleményből továbbá kiderül, hogy a román Parasztpárt kisebbségi politikájának alapja az 1918. december 1-jei gyulafehérvári nyilatkozat. A szóbanforgó gyulafehérvári program a legmesszebbmenő önkormányzati jogokat ígérte a nemzetiségieknek, oly liberális szellemben, hogy mindmáig, 72 év alatt egyetlen román kormány sem merte őket alkotmányban rögzíteni. Vajon épp ez a Parasztpárt lesz az, amelyik komolyan fogja venni Gyulafehérvár szellemét? (folyt.)
1990. április 10., kedd
|
Vissza »
|
|
- A magyar-román viszony - 2. folyt.
|
A közlemény retorikája a továbbiakban sem nélkülözi a barátságos fordulatokat. A pártszempontok és nemzeti érdek átfedődése az utolsó mondatban válik nyilvánvalóvá: "a két kereszténydemokrata parasztpárt jó kapcsolata garantálhatja a két szomszédos nép közötti normális kontaktust."
Mindezek után nehéz fel nem tenni a kérdést - és ezt már én kérdem: vajon hol tartanak a román-magyar pártközi kapcsolatok? Jelen esetben vajon a román Kereszténydemokrata Parasztpárt miért nem hívta meg a Magyar Demokrata Fórumot és a magyar kereszténydemokratákat, esetleg kisgazdákat is? A szóbanforgó magyarországi pártok és a többek is mit tettek eddig a dialógusért a román pártokkal? Meddig fogja az itteni nemzeti jobbközépet a Magyar Néppárt képviselni Bukarestben? +++
1990. április 10., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|