|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Marosvásárhely - nyugatnémet sajtóvisszhang (1.rész)
|
Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:
Bonn, 1990. március 22. csütörtök (MTI-tud) - Az NSZK
sajtóje zömmel első oldalas jelentésekben írja le román
nacionalisták Marosvásárhelyen rendezett kilengéseit. A Süddeutsche
Zeitung című napilap ,,Helyi polgárháború,, című, belgrádi keltezésű
tudósításában megállapítja: egyértelmű, hogy a viszály csóváját a
román fél gyújtotta meg, százával, teherautókon küldték a városba a
Romániai Magyar Demokrata Szövetség székházának feldúlására az
ultranacionalista Vatra Romaneasca embereit. A következmény:
egyfajta helyi polgárháború.
Az újság kiváltképp tragikusnak tartja Sütő András személyében egy olyan írónak a súlyos bántalmazását, aki mindig is a megbékélésért állt ki. Ő volt az, aki már a Ceausescu-önkényuralom bukásának másnapján Marosvásárhely piacterén román értelmiségiekkel együtt az új demokrácia szellemében szállt síkra a román-magyar barátságért. A liberális müncheni újság kidomborítja: nemcsak a Budapesthez fűződő kapcsolatok szempontjából lesz döntő fontosságú Románia forradalom utáni vezetése számára, hogy beváltja-e ígéretét a magyarok egyenjogúságának szavatolására vonatkozóan. Követendő kisebbségi politikája lesz majd annak is a fokmérője, hogy külföldön mindenütt miképpen értékelik is az ,,új demokratikus rendet,, Romániában.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung emlékeztet: annak idején Kádár János magyar pártvezető csak ritkán tette szóvá a román pártvezetéssel folytatott megbeszélései során a magyarokkal való bánásmódot. A magyarországi demokratikus áttörés ezen gyorsan változtatott. A magyarok most már egyre hangosabban panaszolták fel sérelmeiket, s Budapestről mind erőteljesebb támogatásban részesültek. Miután Ceausescut elsöpörték, az ellentétek lángja óhatatlanul magasba csapott: az, hogy Marosvásárhelyen a kölcsönös harag viharában ütőszerszámoktól hatan vesztették életüket, valószínűleg csak a kezdet. A Lengyelország és a Balkán között elterülő területen nagy a felhalmozódott nemzeti kisebbségi gyújtóanyag és kevés a megértés a kisebbségi jogok iránt. Még senki nem tudta megmondani, hogy e rossz arány láttán miként alakítható ki majd az üdvös együttműködés az oly sokat emlegetett közös európai házban. Ehelyett a tervezők inkább a hamis ágyak alatt keresgélik a tolvajokat - rendszerint német ágyak alatt... - így a tekintélyes frankfurti lap. (folyt.)
1990. március 22., csütörtök 15:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|