 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Zöld-fehér öröm a nemzeti ünnepen (1. rész)
|
1990. március 15. csütörtök (MTI) - Utoljára csaknem egy éve, a
Vasas - U. Dózsa bajnoki döntőn volt akkora tömeg a Komjádi
uszodában, mint csütörtökön, amikor a Pesti Hírlap Magyar Kupa
fináléját vívta a Ferencváros és az U. Dózsa. Lényegében teltház
előtt játszott a két csapat olyan mérkőzést, amely minden
tekintetben méltó volt az alkalomhoz, március 15-éhez. A Ferencváros
kiváló csapatteljesítményt nyújtott, s különösen a második negyedben
mutatott lehengerlő játékával biztosan verte fáradt ellenfelét,
megvédve ezzel tavaly megszerzett címét.
Ferencváros - U. Dózsa 8:5 (0:1, 5:1, 2:2, 1:1)
-----------------------------------------------
Komjádi uszoda, 2300 néző, v: Vuszek és Marjai
Ferencváros: Ambrus - Loványi 2, Gyöngyösi 2, Vad 1, Bíró 1,
Dóczi 1, Csizmadia
csere: Molnár, Rázga 1, Fazekas
U. Dózsa: Mátéfalvy - Ürögi, Varga Zs. 2, Benedek, Vincze,
Nitsovits, Bene
csere: Kovács, Gál, Dala 3, dr. Ónódy
Varga Zsolt pompás center góllal nyitotta a mérkőzést, majd
utána Mátéfalvy és Ambrus szinte kivédte az ellenfél
mezőnyjátékosainak a szemét. Így aztán ebben a negyedben nem is
született több gól, ennek ellenére mozgalmas, élvezetes volt a
mérkőzés.
A második hét percben aztán beindult a ferencvárosi gépezet.
Rázga emberelőnyből adta meg a jelt góljával, amelyet Loványi és
Bíró találata követett. Dala ugyan - szintén előnyből - még 3:2-re
szépített, de aztán Dóczi majd Vad góljával már döntő fölénybe
került dr. Szívós István csapata. A továbbiakban már nem maradt más
dolga a kupavédőnek, mint hogy tartsa - sőt időnként növelje -
háromgólos előnyét. A harmadik negyed közepén az addig nem sokat
muatató Gyöngyösi is magára talált, s attól kezdve a végig remekül
játszó Dóczi mellé felnőve már ő vezette a Fradi-rohamokat. Nem
szabad persze megfeledkezni a mezőny kiemelkedő játékosáról, Ambrus
kapusról, aki kétségbeesésbe kergette a lilákat, minden lehetséges
és lehetetlen helyzetben hárított. Amikor a negyedik negyedben
Gyöngyösi 8-4-re alakította az állást - dr. Görgényi István, a Dózsa
edzője nagyot hibázott, mert nem vette észre, hogy kiállított
játékosa egyúttal ki is pontozódott -, eldőlt a kupa sorsa.
(folyt.köv.)
1990. március 15., csütörtök 18:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|