|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A jogsérelmet szenvedett magyarországi németek rehabilitásáról
(1.rész)
|
1990. február 24., szombat - Rehabilitációjukat és
kártalanításukat kérték a 45 évvel ezelőtt Szovjetunió-beli
kényszermunkára elhurcolt magyarországi németek, illetve azok
özvegyei, árvái. A Magyarországi Németek Szövetségének szombaton, a
Néprajzi Múzeumban tartott tanácskozásán Hambuch Géza, a szövetség
főtitkára bevezető előadásában hangsúlyozta, ki kell mondani: a
magyarországi német származásúak, német nevűek elhurcolása kegyetlen
politika következménye, szervezett népírtás, megbosszulás, az
alapvető emberi jogokat sértő kollektív büntetés volt. Ezeknek az
embereknek a rehabilitása és elfogadható anyagi kártalanítása fontos
és szükséges.
Zielbauer György, a történelemtudomány kanditátusa a deportálás körülményeiről és a jogsérelmet szenvedettek rehabilitációjáról szóló tájékoztatójában elmondta: a német származású munkaképes személyeket szigorúan titkos szovjet katonai parancs és a magyar kormány, valamint az orosz katonai hatóságok megállapodása alapján hurcolták el. Történelmi tényekre hivatkozva cáfolta azt a véleményt, hogy az Ideiglenes Kormány tiltakozott a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál a német származásúak elhurcolása miatt. Az internáltak érdekeinek védelme és képviselete sürgős feladat, teljesítését a Magyarországi Németek Szövetsége vállalta, a politikai pártok és tömörülések azonban nem karolják fel megfelelően a törvénytelenül internáltak ügyét. A maguk erejére vannak utalva, a német nyelvterület országaitól remélhetnek erkölcsi segítséget - hangoztatta.
A vitában felszólalók felidézték elhurcolásuk körülményeit, a szovjet munkatáborokban elszenvedett megpróbáltatásaikat. Keserűen panaszolták, hogy többségüket rövid ideig tartó betakarítási munkákra mozgósították, s csak kevesüknek mondták meg, hogy a Szovjetunióba, évekig tartó kényszermunkára szállítják őket. Az elhurcoltak egynegyede-harmada nem tért vissza. A hazatérteknek csaknem a fele a munkatáborokban szerzett betegségek miatt csak könnyű fizikai munkát vállalhatott, sokan nem érték meg a nyugdíjas kort sem. Négy évtized eltelte után az állami szervek napirendre tűzték a jogsérelmet szenvedettek rehabilitását. Az Országgyűlés tavaly októberi határozatát azonban az érintettek csak részben fogadják el. (folyt.köv.)
1990. február 24., szombat 17:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A jogsérelmet szenvedett német nemzetiségiek rehabilitásáról (2.
rész)
|
A Minisztertanácsnak az 500 forintos nyugdíjkiegészítésére vonatkozó rendelete ugyanis az anyagi jóvátételből kizárta mindazokat, akiknek a szovjet munkatáborokban eltöltött idejét beszámították a munkaidejükbe.
Tütős Sándor, a Belügyminisztérium osztályvezetője a panaszokra válaszolva elmondta: indokoltan kifogásolják azt a jogszabályt, amely nem teszi lehetővé, hogy kártérítésben részesítsék többek között az elhurcolt özvegyét, vagy a Szovjetunióban született gyermekét. Éppen ezért felülvizsgálják ezeket a jogszabályokat. Szükséges, hogy a jogsérelmet szenvedett minden személy kártérítésben részesüljön.
A tanácskozáson elfogadott állásfoglalásban - amelyet a Minisztertanácsnak, az Országgyűlésnek, a Belügyminisztériumnak és a Külügyminisztériumnak küldenek el - rözgítették: szükséges, hogy az Országgyűlés mondja ki a magyarországi németek elhurcolása súlyosan sértette az emberi jogokat, igazságtalanság volt. Fejezze ki részvétét az elhunytak hozzátartózóinak és együttérzését a még élőkkel. Tegyen meg mindent azért, hogy az érintettek, illetve azok özvegyei, árvái az elszenvedett kár arányában az ország lehetőségei szerint anyagi jóvátételben, ugyanolyan elbírálásban részesüljenek, mint azok a magyar állampolgárok, akik hasonló jogtalanság miatt szenvedtek. Minden elhurcolt kapja meg a havi 500 forintot - függetlenül attól, hogy valamilyen járandóságban részes -, az is, aki nem rendelkezik saját, vagy özvegyi nyugdíjjal. Az elhurcolásban eltöltött idő arányában minden igényjogosult, vagy ha az elhalálozott, törvényes örököse részesüljön egyszeri anyagi kártalanításban. (MTI)
1990. február 24., szombat 17:40
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Javítás mtib1031. sz. hírre
|
Mai mtib1031. számú, A jogsérelmet szenvedett magyarországi németek rehabilitásáról (1.rész) című hírünk 1. bekezdésének 8-9. sorában a szöveg helyesen:
... szervezett népírtás, bosszúállás, az alapvető ... ------------ (MTI)
1990. február 24., szombat 18:32
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|