|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Mi történt az MSZMP székháza előtt - 1. folyt.
|
Én viszont azt mondtam, nem a Németh-kormány csinálta. A társadalombiztosítási törvényt, amelynek az alapján én ezt a táppénzt kapom végül is az ő kormánya, illetve az MSZMP által delegált Országgyűlés fogadta el. Ezért én a jelenlegi kormányt nem teszem felelőssé, hanem természetszerűen a volt, és a megelőző Kádár-kormányt, és azok ott vannak az MSZMP tagjai között.
A Grósz Károly rövid úton ott hagyott, nem adott a kéregetőnek.
Az általam személyesen ismertek közül egyetlen egy volt, aki adakozott - mert eddig ugyan négy ismeretlen elvtárs azért dobott valamit a perselykémbe. Személyesen ismertem a televízióból Baranyi Ferenc koszorús költőnket, akit szintén leszólítottam, és problémám előadása után végül is 20 forintot belerakott a perselyembe.
Így a kéregetésem végeredménye: négy darab 20 forintos, és egy darab 2 forintos - azaz 82 forint volt. Kettő és fél órai munkával szedtem össze. Nem jött össze a 300 forint a bérletemre - sajnos.
- Gondolom, az elhangzottakhoz nem szükséges kommentár. +++
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|