|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP XIV. kongresszus II. fórdulója után
|
-------------------------------------------- München, 1990. január 29. (SZER, Magyar híradó) - Amikor mi voltunk uralmon, legalább disznó-pörköltre jutott - mondta az egyik küldött szombaton, az MSZMP XIV. kongresszusának II. fordulóján. Elfelejtette hozzátenni, hogy hála azoknak a nyugati kölcsönöknek, amelyeket most kell visszaadni.
Persze nem ez a hiányérzés volt az egyetlen, amely felülkerekedik azokban, akik figyelemmel kísérik a rossz emlékű eseményekhez szokott Építők Rózsa Ferenc Székháza szombati felszólalásait.
Sokan szégyellik, szomorúnak tartják, hogy 30 éven át olyan emberek lehetettek élet-halál urai hazájukban, akik ma ilyen kijelentéseket tesznek - idézem -:
"A szocializmus kényszerítette a tőkéseket rá, hogy profitjuk egy részét a munkások javára fordítsák. A nyugati dolgozók magas életszínvonalukat nekünk köszönhetik".
Ugyanez az ember másutt: "A mi válságunk oka a kapitalizmus. A fejlett tőkés országok ránk zúdították saját nehézségeiket".
Aki ezeket mondta - Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke - Grósz Károly egykori tanácsadója. Hadd ne minősítsük ezeket a kijelentéseket, valamint azt a nem egészen önzetlen ígéretét sem, hogy pártja nem követeli a számonkérést a múlt hibáinak elkövetőitől.
A szomorúságot derű válthatja fel, amikor arról értesülünk, hogy Marosán György - akin egykor "Buci Gyuri" néven nevetett az egész ország - következetesen Duna-gátat emlegett Duna-gate helyett. Így hallgatói azt hihették, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőről beszél, és nem a lehallgatási botrányról. Vagy talán ők sem vették észre? (folyt.)
1990. január 29., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|