|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Megdöbbentő csendes tüntetés Szegeden
|
-------------------------------------
München, 1990. január 25. (SZER, A mai nap) - Az egészségügyi dolgozók tegnap este Szegeden csendes tüntetéssel fejezték ki elégedetlenségüket. - Várkonyi Balázs tudósít:
- Ezer ember hallgatásának roppant súlya van. Ezer ember halk morgása pedig akár hegyet is mozdíthat - ezt éreztem ma kora este Szegeden az egészségügyi dolgozók csöndes tüntetésén, amelyen - tartva magukat az előzetes egyezséghez - nem kiabáltak, nem szitkozódtak az emberek.
Ám a megyei és városi vezetők arcátlan gesztusát, hogy még egy szót sem szólnak petíciójukra, s válaszuk csak annyi, hogy válaszolnak majd írásban a törvény szabta egy hónapon belül - nos, ez már kihozta sodrából a tüntetőket. Fojtott hangon, még mindig kiabálva, de roppant indulattal kérték számon a válasz hiányát és azt, hogyan lehetséges, hogy az egyébként is alulfizetett egészségügyiek országos átlagához képest is 30 százalékos a szegediek elmaradása? Hogy egy szombati vagy vasárnapi ügyeletre adott pótlékból az adólevonás után negyvenegynehány forint marad, azaz körülbelül egy német márka? És miként lehetséges, hogy egy takarítónő a létminimumot éppen csakhogy meghaladó fizetést kap egy kórházban, de a 20 éve három műszakban dolgozó ápolónő is csak alig kétszeresét ennek?
Az orvosok ugyancsak hasonlóan alulfizetettek, így egyszerűen rá vannak utalva a hálapénzre, amit az ingyenes magyar egészségügy szenvedő alanyai, a kispénzű kisemberek kénytelen adni nekik. (folyt.)
1990. január 25., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Tüntetés Szegeden - 1. folyt.
|
Az egészségügy katasztrófális állapotban van - írták a tüntetők a megyei és városi vezetéshez írott petíciójukban. Betegként a vezetők ezt eddig aligha érzékelhették, mert a pártelit itt is különleges ellátást élvezett a kórházakban is. - Ezt, valamint tarthatatlan anyagi helyzetüket megelégelve vonultak ki az utcára a szegedi egészségügy dolgozói.
Botrány nem volt, de elfojtott indulataikat - ezer ember moraját - a tüntetés közelében álló régről itt felejtett Lenin szobor süket bronz füle is érzékelhette. +++
1990. január 25., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|