|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (30. rész)
|
Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) kifejtette: nagy kárt okozott, ----------- hogy negyven éven át egyetlen világmegváltó ideológia próbálta boldogítani az embereket. Ez a kizárólagosságra törekvés azt jelentette, hogy az egyedül üdvözítő tan fényében a vallások elavult, nevetséges, sőt anakronisztikus eszméknek tűntek fel, amelyek hamis válaszokat adnak az emberek problémáira. Éppen ezért előbb üldözte, majd kényszerűen eltűrte a hatalom a vallást, bízva abban, hogy hamarosan eltűnik az emberek életéből. A mai magyar társadalom erkölcsi állapota összefügg a vallások nyílt vagy burkolt üldözésével, az egyházak tevékenységének visszaszorításával is - mondotta -, hiszen a társadalom évtizedekre hátrakötötte egyik segítő kezét: megszüntette a tanító és karitatív szerzetesrendeket, elűzte a kórházakból, árvaházakból az apácákat, és végzetesen legyengítette az embereknek nélkülözhetetlen lelki vigaszt és életviteli normákat adó egyházakat. Most ezzel a törvénnyel visszakapják - talán csorbítatlanul - a lelkiismereti és vallásszabadság jogát, az egyházaknak újra joguk lesz segíteni az embereket és a társadalmat: megengedjük, hogy segítsenek.
Ha elismerjük, hogy az egyházak nélkülözhetetlen társadalmi funkciót töltenek be az oktatásban, a művelődési életben, a caritasban és a gyógyításban - emelte ki -, akkor nemcsak engedni kell a részvételüket, hanem egyenrangúan támogatni és elősegíteni is. Ezeknek a tevékenységeknek a gazdasági alapját nem lehet az adománygyűjtés megengedésével elintézni, illetve később meghatározandó támogatást kilátásba helyezni. Elemi követelmény, hogy az egyházak az állami intézményekkel azonos mértékű támogatást kapjanak, és ezt ebben a törvényben rögzíteni is kell. Végezetül javasolta az egyházak öröklési jogának tisztázását, valamint hogy a katonai intézményekben ne csak az egyéni, hanem a közösségi vallásgyakorlás lehetőségét is biztosítsa a törvény, akárcsak a kórházakban és a börtönökben. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 17:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|