|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Haldoklik az Aral-tó
|
1990. január 17.(ADN/MTI-Panoráma) - Beteljesedett szovjet
tudósok évekkel ezelőtti borulátó jóslata: az Aral-tó egyre
zsugorodik, és a világ egykoron harmadik legnagyobb belső tava mára
kétharmadára csökkent, sőt két kisebb tóra esett. legújabb légi
felvételek is bizonyítják egy 30 méteres földsáv a tavat egy kisebb
északi és egy nagyobb déli részre osztja. A víztükör 13 métert
süllyedt, a partvonal kilométerekkel beljebb húzódott. Kereken 2
millió hektár válik sós sivataggá, mivel a tomboló viharok több
millió tonna sót és port fújnak a partközeli szántóföldekre.
Mindez a rövidlátó öntözéses gazdálkodás következménye. Évtizedeken keresztül ugyanis az Aral-tavat tápláló két fő vízforrás, az Amu-Darja és a Szir-Darja megcsapolásával próbálták a sztyeppét mezőgazdaságilag virágzóvá tenni. A következmények pusztítóak. A tó feletti állandó párabúra korábban távol tartotta a közép-ázsiai óázisoktól a hideg északi és északkeleti szeleket, és 200-220 napos évi vegetációs időszakot tett lehetővé, mostani hiánya viszont az éghajlat kontinentális jegyeit hagyja fokozottabban érvényre jutni. Így az éghajlat egyre szárazabb lesz, a telek hosszabbodnak és egyre hidegebbek, míg a nyarak rövidebbekké és forróbbakká válnak. Az aratási szezon lerövidül. A tó már régen elveszítette halászati jelentőségét, a hajóközlekedés is nagymértékben visszaesett. Most már az ivóvíz-ellátás is veszélybe került: a tó és a beleömlő vízfolyások egyre sósabbak, a talajvízszint pedig süllyed.
Amennyiben a tó az eddigiekhez hasonló ütemben haldpklik tovább, az 1960-ban még 66 500 négyzetkilométer felületű és 1989-ben is még 38,8 méter mélynek mért tó ezer év múlva alig 20 ez er négyzetkilométerre zsugorodik, 2010-re pedig már el is tűnik. Szovjet politikusok, környezetvédők, mezőgazdasági és ipari üzemek természetesen megkísérlik a veszélyt elhárítani, akár radikális intézkedések árán is. Az erre vonatkozó programot 1988 őszén fogadták el. Ennek értelmében mindenekelőtt a vízfelhasználást szándékoznak hatékonyabbá és takarékosabbá tenni, hogy végülis az Aral-tó vízutánpótlása megnövekedjék. Így szigorúan korlátozzák az Amu-Darja és Szir-Darja környezetében öntözésre és ipari célokra felhasznált víz mennyiségét, sőt 1991-től a gazdaságoknak már fizetniük is kell a vízért.
Eredményt remélnek a részben már elöregedett öntözési rendszerek felújításától is. Új öntözési eljárások és modern ipari technológiák is hozzájárulnak majd a víztakarékossághoz . Első ízben csökkentették a vízigényes gyapot termőterületét. Az első eredményekig azonban az Aral-tó szintje tovább süllyed. +++
1990. január 17., szerda 15:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|