|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A hét kérdése Mit hozott Budapestre a dél-koreai államfő?
|
1989. november 24. péntek (MTI-Press)
A kelet-európai országokban olyan gyors ütemben követik egymást a változások, annyi ,,ilyen még soha nem volt,, eseménynek lehetünk tanúi, hogy a dél-koreai elnök budapesti látogatását igazán csak csak az ázsiai ország sajtója nevezi történelminek. Természetesen vitathatatlan tény, hogy a szocialista országokkal közül Magyarország létesített elsőként diplomáciai kapcsolatokat a Koreai Köztársasággal, s a kelet-európai államok közül elsőként Budapestet kereste fel dél-koreai államfő. Szöulból nézve az út valóban megérdemli a történelmi jelzőt, mert úgy vélik: Ro Te Vu budapesti tárgyalásai teremtik a példát a Koreai Köztársaság és a szocialista országok közti teljes körű kapcsolatok felvételéhez. A diplomáciai viszony rendezésében eddig kétségtelenül úttörő szerepet vállalt Budapest és Szöul. (Magyarország után várhatólag Lengyelország és Jugoszlávia létesít nagyköveti szintű kapcsolatokat Dél-Koreával.) A kérdés most az, hogy a gazdasági együttműködés területén milyen kapcsolódási pontokat tud találni az elmúlt időszakban oly eltérő fejlődési pályát befutó két ország. A kereskedelmi kapcsolat mostanáig viharos gyorsasággal bövült - igaz, az árucsere majdnem a semmiről indult. Két év alatt nőtt az árucsereforgalom 5,8 millió dollárról 32 millió dollárra. (A látványos bővülés értékelésékor óvatosságra int a magyar-spanyol kapcsolatok példája, amikor is a diplomáciai viszony helyreállításakor hasonló folyamat zajlott, de aztán a kereskedelmi forgalom megrekedt egy viszonylag alacsony szinten.) A dél-koreai elnököt rendkívül népes gazdasági küldöttség kísérte el Budapestre. Ro Te Vu minden tárgyalásán hangsúlyozta: Korea hajlandó minden tőle telhetőt megtenni Magyarország gazdasági fejlődéséért. Több konkrét szerződés aláírására is sor került, bejelentették két vegyesvállalat létrehozását, sőt arról is szó esett, hogy a dél-koreai tőke kész lenne segíteni egy egész magyar gazdasági ágazat talpra állításában. Az elnök tehát nem jött üres kézzel - de egyelőre inkább a lehetőségről, semmint az azonnali együttműködésről van szó. Dél-Korea mozgásszabadságát az is korlátozza, hogy tekintettel kell lennie a fejlett technológia importját korlátozzó COCOM-előírásokra. Mégis, az igazi bizonytalansági tényező az, hogy Magyarország tud-e élni a felkínált lehetőséggel. Ha igen, a magyar a sajtó is joggal nevezheti majd történelminek Ro To Vu koreai köztársasági elnök budapesti útját. +++
1989. november 24., péntek 12:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|