 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- A népszavazásról - 9. folyt.
|
- Már máskor is elmondtam, de boldogan megismétlen, hogy nagyon
jó recepteket lehet ajánlani azoknak, akik a 200 millió forintot
sajnálják erre. Hogy valóban, ki kell nevezni egy embert, nevezzük
azt elnöknek, vagy nevezzük azt kondukátornak, és döntsön az minden
fontos ügyben. Ez borzasztó olcsó, ehhez nem kell népszavazást
tartani, nem kell országgyűlési választásokat tartani, és nem kell
semmilyen ilyen költséges ceremóniát csinálni. Eldönti, hogy be kell
vetni a főtereket a városokban kukoricával, mert kevés az
élelmiszer, eldönti, hogy azért üresek a polcok az üzletekben, mert
rosszul van megszervezve az egyébként kiváló ellátás, és így tovább,
és így tovább.
Valóban, ez látszólag sokkal olcsóbb. El tudja dönteni, hogy nem
ennyire egyértelműen diktatórikus rendszer, ahol politikai
bizottságnak hívják esetleg a diktátorokat, vagy nem diktátorokat,
hanem az ország irányítóit, hogy épüljön egy vízlépcső az ország
legszebb tájának kellős közepén.
Az talán már nem annyira világos, hogy ez miért olcsó, hiszen ez
több milliárdba kerül, és hogyha nem döntenének így, akkor nyilván
más úton sokkal olcsóbban meg lehetne oldani az energiaellátást.
Tehát azt hiszem, hogy aki a 200 milliót sajnálja a demokrácia
intézményeire, ilyen népszavazásra, vagy hasonlóra, annak jó lenne,
ha belegondolna abba, hogy a diktatúrák mennyi pénzt szoktak kidobni
sztálinvárosi vasművek építésére, vízlépcsők építésére, amelyek
mind-mind feleslegessé válnak, és évtizedek alatt sokkal több
milliárdba kerülnek, mint egy-egy demokratikus aktus. (folyt.)
1989. november 11., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|